Kedvencek (beszélgetős fórum)

Néha egy egész csoki hegyet meg tudnék enni, mogyorós, vagy marcipánost, vagy fehéret, de tejest főleg.

Ma vettem lánykámnak - no meg nekem is - egy-egy dobostorta szeletet. Megettük. Néha kell az ilyen, nem?

Ki beszél!!!!

Tudom,h hízlal,de akkor is imádom!!!

És te is,nem?!

Jaj,de fincsi dolgokról beszéltek!

Imádom a dobostortát,megőrülök érte!!!!

Minden mennyiségbe jöhet!:)

Jelentkező az elfogyasztásra van, tehát csak készíteni kell.

Párodnak is a kedvencét, azért elkészítsed ám.

Nekem a nagymamám tudott nagyon finom dobostortát csinálni. De jó lenne a recept!

Hú de megenném! :-)))

imádom a dobostortát és ezer éve nem ettem :((( mert a párom nem szereti a csokisat :(( így nem csinálok azért az egy szeletért

valaki jön velem egy kis dobosat enni???

A párom kedvencei:

Én az I. helyezett

sport: futás, foci

autó: 7-es BMW

karóra: BREITLING vagy Rolex

hm. Fekete haja van, barna szeme, kreol bőre, legalább 190 cm magas, hosszú érzékeny simogató ujjai, sportos testalkat, de nem izomkolosszus, gyönyörű fehér fogsora van, kedves, szeret és megcsinál minden házimunkát.

Hol a bili?????????????

Nekem a kedvenceim közzé tartozhatna egy olasz szakács. Aki, mire hazajövök főzne nekünk! :-DDD

Ezt ma találtam ki. :-)))

De van! Nekem kedvencem a fórum kiírója! Ő merre van ilyentájt? Régen nem járt a saját fórumán!

Nekem kedvenc írónőm Claire Kenneth. Rengeteg könyve megvan, de sajnos még hiányosan. Olyan fordulatos, nem várt történetei vannak, hogy számomra teljesen lenyűgöző. Kedvencem a 3 könyvől álló: "Neonfény a Nílus felett", majd a folytatása: "Május Manhattanben" és az utolsó rész a "Holdfény Hawaiiban" című sorozata. Már legalább háromszor olvastam őket, de alíg várom, hogy elkezdhessem negyedszerre is. Ne nevessetek ki, de még mindig érdekesnek találom.

otthon régen mindig sikítottam, hogy: anyuuuuuuuuu, póóóóóóóóóóóóóók, ő meg rohant és elintézte :))

mostanában megoldom, ahogy épp sikerül :))

A pókkal mit csinálsz? Mert én nem bántom, max. rámászatom egy újságra és kiköltöztetem.

De egyszer az erkélyen neveltem egy keresztest, Ubulnak neveztem el és etettük legyekkel. Ari volt, de mire jött a tél eltünt. Aztán tavasszal lestem, elő jön-e de vagy elköltözött a csalárd, hűtlen, vagy elpusztult a hidegben. Pedig jó volt mert felfogott a hálójával sok szúnyogot meg egyéb rovart.