Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Ha egyedül jársz minden úton jól vigyázz
A szavakon túl nem csak jó érzést találsz
De sose add fel vár egy újabb állomás
Hol elmúlik a félelem és nem csak édes érintésre vágysz
Szabadon élsz mindig új tájakra térsz
Követed még azt a régi szenvedélyt
hogy akad egy hely
majd egy csillag elkísér hol őszinték
Az emberek és minden reggel szebb az ébredés
Gyere keljünk át a könnyek tengerén.
“Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.” (Tatiosz: A szív törvénye)
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
"Nem ért minket soha senki!
Amennyi a mi bajunk,
Csak ugy lehet elviselni,
Hogy magunk rá- kacagunk."
/Vajda János/
"....előbb minden felnőtt gyerek volt. / De csak kevesen emlékeznek rá! /"
/Antoine De Saint-Exupéry/
"Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"
Karinthy Frigyes
"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell,
S akit szeretünk, azt nem felejtjük el." /Shakespeare/
"Az igazi szeretet tettekben, és nem a szavakban nyilvánul meg."
(Filippinó közmondás)
"Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem."
Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok.
De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."
(Prisrin)
"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."
(Francoise Sagan)
Lev Tolsztoj: Két világ
"Különös, hogy a körülöttünk élő emberek között gyakran hallgatnunk kell, olykor csak az időben és térben távol levőkkel (a lelki társakkal) beszélgetünk. Jóllehet, ez a szféra nem a világ látható és közvetlenül érzékelhető szintje, mégis létezik. Mert létezik egy világ, amelyben élünk, és létezik egy másik világ, amely által többek és jobbak leszünk az élhető világban."
"
Szerencse s kincs embereket
Eszüktől gyakran megrabolol
S hatalmi vágyra csábít."
/Euripidész/
"Abban pedig erős a hitem, hogy ha a magyar nemzet szellemi bajnokai, tudósai, költői, a magyar nyelvet továbbra is oly buzgalommal, oly istenihlette tehetséggel fogják mivelni, mint századunk utóbbi évtizedeiben, ezt a mi édes anyanyelvünket a jövendőben az európai mívelt nyelvek magaslatára fogják emelni."
/
Nemes ember azt teszi, amit neki tetszik; a paraszt pedig azt, amit muszáj."
/Névtelen vár/
Hogy minden fogam megvan, azt annak köszönhetem, hogy sohasem ettem és ittam, ha éhes és szomjas nem voltam: s hogy ifjuságom hetvenedik éveig megtartottam minden szál hajamat és jókedvemet, azt meg annak köszönöm, hogy sohasem búsultam semmi bajomon előre."
/Bürgözdi bácsi csíntevései/
A karamell édes íze, mint az élet, meg a szíve
És addig meleg a vérem, amíg mind a kettőt érzem."
/ Road - Karamell
Ami majd úgy múlik el, mint az édes karamell
Hogy minden cseppje más, szerelem, csalódás
És az benne a jó, hogy pont nekem való
Ez az egyetlenegy érv, amiért meghalnék
"Akarom, ennyi nem elég, mert amíg csak meleg bennem a vér,
Én jól érzem magam. Nekem ez az egy életem van.
"Furcsa egy hit az, amely csak azért hiszi, amit hisz, mert nincs mersze ahhoz, hogy ne higgye."
"Semmitől sem félek annyira, mint a félelemtől."
(Montaigne)
"Az igazi szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértettel: mindenki beszél róla, de kevesen találkoztak vele."
"Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét."
(La Rochefoucauld)
"Kevés helytálló dolgot mond, aki arra törekszik, hogy rendkívülieket mondjon."
"Ostoba önámítás azt képzelni, hogy másokat meggyőzünk arról, amit magunk sem hiszünk."
(Vauvenargues)
"Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom.”
Albert Camus