Kedvenc idézetek (beszélgetés)
A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.
Publius Naso Ovidius
"Van , akinek a lehetőség is probléma, van,akinek a probléma is lehetőség."
"És ha egy egész világot meghódítottál volna cselekedetteiddel,gondolataiddal,ne örülj neki,hisz az semmi.És ha egy egész világ összeomlott számodra,ne búsulj érte,hisz az semmi.Elmúlik a szenvedés s az öröm.Haladj el a világ előtt,hisz az semmi.Sem a nagy vágyódás,sem a hívságos remény,sem a balga epekedés.Semmi,semmi,semmi...!"
Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz.
"Ha az az érzésed, hogy átvágnak, akkor valószínűleg tényleg átvágnak."
"Ha szeretünk valakit nincs szükség arra a szóra,sajnálom."
Erich Segal-Love Story
Nem vagyok egy ász, de legalább benne vagyok a pakliban!:DDD
Az élet olyan mint a tükör.Nem minden az,aminek látszik.:D
Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.
„Az emberi fajnak két nagy problémája van. Az első: eltalálni azt a pillanatot, amikor valamit el kell kezdeni. A második: eltalálni azt a pillanatot, amikor abba kell hagyni.”
A barátság az égvilágon semmit
nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés."
(Ingmar Bergman)
Őrizkedjünk azoktól, akik lekicsinylik törekvéseinket! A törpék mindig így tesznek, míg az igazán nagyok azt éreztetik velünk, hogy mi is azzá válhatunk.”
(Mark Twain)
"Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz."...
"Aludjunk egyet."
Ezt már nagyon sokan mondták, úgyhogy nem tudom megmondani pontosan kitől idéztem.:)
Azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik.
Laurell Kaye Hamilton
A szeretet az a kulcs, amelynek idővel egyetlen zár sem tud ellenállni, de türelem nélkül ez is könnyen beletörhet a zárba.
“Hófehér galamb szeretnék lenni,
Egy szép pillanatban hozzád repülni.
Némán elkísérni felhőkön át,
De a menyország kapuját nem léphetem át.
Szeretném szemed cinkos mosolyát még egyszer látni,
És elmondani, mennyire tudsz hiányozni!”
Ahogy minden rosszban rejtőzik valami jó, úgy minden “hagyj békén” mögött ott van az, hogy “szükségem van rád”; minden “nem félek” mögött megbújik az, hogy “vigyázz rám”; minden bezárult ajtó után kinyílik egy ablak, és minden könnycsepp után egyszer majd mosoly ül az arcunkra..
A világ tele van váratlan fordulatokkal, és épp, amikor átlátnánk a világot, a talaj kicsúszik a lábunk alól, és megint padlóra kerülünk. Kis szerencsével megússzuk egy kis horzsolással, amit egy ragtapasz eltakar, de néhány seb mélyebb, mint első látásra tűnik, és egy ambuláns kezelésnél többet igényel. Néhány seb esetében le kell tépnünk a tapaszt, hogy levegőt kapjon, és idővel meggyógyuljon..
Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.
Annál jobb érzés nincs, mint amikor egy jó kis szalonnasütés után lefekszem a mohára és hallgatom a vadon morajlását. Ez olyan muzsika, amit nem lehet leírni, ezt hallani kell és érezni, ahogy a fenyves éli az életét, az állatok hangját, a neszeket, amit nem lehet megfejteni (...). Mindenkinek ajánlom, aki szereti a természetet.
Fájdalom költözött a szívébe, miközben érezte, mennyire szereti. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkét.
Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém.
Beszélgetni sok mindenkivel képes az ember, de hallgatni csak nagyon kevesekkel.
Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire.
Tudod, mit szerettem benned? Azt, amit beléd képzeltem! Meg... hogy voltál.
"Szenvedély - mindannyiunkban megbújik. Alszik. Vár... és bár nem akarjuk, nem kérjük, végül felkavar. Kinyitja száját és üvölt, beszél hozzánk. Irányít. A szenvedély uralkodik rajtunk, mi pedig engedelmeskedünk. Mi más lehetőségünk lenne? A szenvedélyből merítünk legjobb pillanatainkban: a szerelem örömében, az utálat tisztaságában és a fájdalom extázisában... Néha elviselhetetlenül fáj. Ha tudnánk szenvedély nélkül élni, talán békességet találnánk, de akkor üresek lennénk. Üres szobák: lefüggönyözve, nyirkosan. Szenvedély nélkül - igazán holtak lennénk."
Buffy, a vámpírok réme c. film
"Bármit odaadtam volna, ha lefekhetek mellé, testéhez bújhatok, hogy összefonódjak vele, s végül a karjaiban alhassak. A puszta vágytól verítékes, áramütött, hideg és- meleglelt lettem."
Vavyan Fable
"Minél jobban szeretsz valakit, annál több lemondásra vagy képes érte, s minél több áldozatot hozol önként valakiért, annál értékesebbé válik számodra. Ne csinálj magadnak hiúsági kérdést abból, hogy vajon hányan hoznának érted komoly áldozatot a baráti körödből. Inkább magadat készítsd elő gondolatban arra, hogy mindig képes légy áldozatot hozni, azokért akiket szeretsz, s azokért is, akiket kevésbé vagy egyáltalán nem szeretsz, de akik Krisztusban mégis testvéreid és felebarátaid."
(Simon András)
"Tudnunk kell tétlennek lenni, ami korántsem lustaság. Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat, akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja."
Henri-Frédéric Amiel
További ajánlott fórumok: