Kapcsolatban, de mégis egyedül! Ha így érzed, beszélgessünk! (beszélgetés)

Szia!Na úgylátom nem csak nőknek van bajuk a párjukkal!

Tudod most a legrosszabbat tanácsolom mert én se tudnám elhagyni !

De szerintem minden nő vágyik a bújásra,szeretgetésre és ha a te párod elutasító akkor annak oka van!Vagyis én így gondolom!

Tuti más nő értékelné ezt!!

hát igen gondoltam lessz aki meglepődik rajta hogy miért vagyok még vele főleg 18 évesen amikor a legjobb korba vagyok hogy éljem az életem!

De a féltékenységen és a "sehova nem engedésen"kívül amúgy nagyon jól elvagyunk!

Pont azért indítottam a fórumot hogy tanácsot adjatok,hogy hogyan szoktassam vagy beszéljem meg vele ezeket a dolokat és nem azért hogy azt mondjátok hagyjam el!Mert mindenki ezt hajtogatja ha elmondom mi a problémám!

ezzel nem megbántani akrtalak mert köszi hogy írtál!:):):)És próbálsz segíteni:):)

jesszus! most nézem csak 18 vagy??? mi a fenén gondolkozol? még előtted az élet! nehogy már egy ilyen pasi mellett akarj lenni! semmi értelme! dehogy szereted!(ezt írtad az elején, ne mondjuk, hogy hagyd el, mert szereted)és ő sem tisztel téged!

minél előbb végetsz vetsz ennek, annál előbb megtalálod az igazit, aki a tenyerén hordoz!!!

ha már most ilyen a pasid, ez csak rosszabb lesz!!

nekem a házasságunk 1évében jött a nagy pofáraesés, kb ugyanezek a problémák, meg mások is(nem részletezem), fogtam magam elköltöztem a szüleimhez, majd jött a könyörgés(na persze előtte jött a szöveg, hogy persze menj csak, nem foglak visszatartani...hát igencsak meglepődött, mikor megtettem..) és kb 30x el -és visszaköltöztem, hogy majd változik a helyzet, egy idő után megúntam, mert semmi nem változott, közben még én borultam ki, fogytam 9kg-t, roncs lettem idegileg(mert végig azt hajtogattam, hogy de én őt szeretem...) na vettem egy nagy levegőt, elköltöztem más városba, új munka, beadtam a válópert és éltem az életem. (az elején rohadt nehéz volt) 5hónapig nem is találkoztunk, se telefon, semmi. Aztán a válóper előtt 3 nappal felhívott, végigbőgtük a beszélgetést, és azóta ismét együtt vagyunk, most vagyok a negyedik babával terhes. De ehhez az kellett, hogy ő elhigyje nélküle is vagyok valaki, nem bánhat úgy velem, mint egy felmosóronggyal, én is nő vagyok. nagy változás volt ez neki(önmagában), de megtette...és túléltük, azóta is tök jó a viszonyunk, semmi problémánk.(de tudod azt mondják, ez millióból 1x sikerül, én voltam a szerencsés) Szóval ha nem állsz lábra nélküle, akkor csak húzod az időt egy rossz kapcsolatban. Ha ezek után ott hagy, akkor tényleg nem szeretett, ne is bánd, ha meg összejöttök, annak oka van...de egy ilyen pasira kár vesztegetni az időt..főleg 18évesen..

Látod nekem meg pont ezek a dolgok hiányoznak. Nem vagyunk egyformák. Mi nyolc éve vagyunk együtt. A nyolc év nagy részét egyedül éltem le. ( a gyerekeket leszámítva) Reggel elment itthonról a párom, aztán enni hazajött és megint elment. Este hét körül megint haza jött és kilenckor megint elment, mert vállalkozó és zárni járt.

Nekem hiányoztak/hiányoznak a szerintem normális esték. Összebújunk, megnézünk egy filmet, beszélgetünk. Mikor a gyerekek alszanak, szerintem ezek az esték kellenének.

na megyek!

Jók legyetek!

ne veszekedjetek sokat a párotokkal!

sziasztok!

Tudjátok mit?összekéne őket zárni 1 hónapra mi meg addg kiszórakozzuk magunkat!

Kinlódjanak ők egymással ne minket idegesítsenek!!:):):)

NA?

Mi csak az elsőéveset tartottuk meg!

Itthon ittunk egy pohár pezsgőt!

Hát ettől nem száltam el de jobb volt mint a semmi:(

Évforduló? Az meg mi? :(

Nálunk sosem volt ilyen. Most a 7. évnél felvetettem, hogy elmehetnénk vacsizni, oda ahol megismerkedtünk. Válasz: Persze oké. Aztán úgy lett elfelejtve, ahogy kimondtam.

Én meg nem könyörögtem, hogy ugyan már vigyen el. Ha nem érdekli, akkor engem sem érdekel.

Az én párom is simán tévézik vagy internetezik, miközben beszélek hozzá. Ha szóváteszem az a válasz, hogy ő tud egyszerre több dologra is figyelni. Na persze! Viszont ezt nem csak velem csinálja. Hiába mondom neki, hogy a tiszteletet legalább adja meg azzal nem csak nekem,másnak is, hogy rá néz, miközben beszélnek hozzá.

A másik idegesítő dolog az, amikor telefonálok és közben megkérdezi, hogy ki az és addig mondja, amíg meg nem mondom. Mikor már megmondtam, akkor a következő kérdés, hogy mit akar! Na ilyenkor szoktam kiakadni, hogy TELEFONÁLOK!!!!!

Hogy mik vannak!

És még én éreztem magam magányosnak a férjem mellett?

Mindig panaszkodtam neki, hogy egyedül vagyok, hogy nem beszélgetünk, meg hasonlók. Pedig nálunk ez abból adódott, hogy sokat melózik, és fáradt. Beszélgettünk, csak nem volt idő nagy leülős beszélgetésekre. Megértem, hogy fáradt, hiszen én is az vagyok, pedig "csak" a 3 gyerekkel meg a háztartással bajlódok. 18 (majdnem 19) év alatt egyszer sem felejtett el évforduló, vagy szülinapot, de ezek nélkül is mindig meglep valamivel.

Asszem mostantól hallgatok.

Tiszteet?,pff..

már kérdeztem tőle hogy tisztel_e és azt mondta édes hangon hogy IGEN!Na de akkor miért nem viselkedik is úgy?