Kamaszlányok anyukái (beszélgetős fórum)

A rendrakásról:

1x, max. 2x boríts mindent le az asztaláról, a szekrányéből(amennyiben a szekrényben rendetlenség van-egy szó nélkül)-de totálisan és rakja ő őssze. Harmadik alkalom nem lesz és odafog figyelni.

Ez aranyos, de tényleg. Jó hogy írtál, íme a másik oldal véleménye :)

Hidd el, nem vagyunk mi szülők se vadállatok, és nem űzünk sportot abból, hogy megkeserítsük az életeteket. Csak a legjobbat akarjuk Nektek ;-)

Na hali!

Gondoltam beköszönök, én inkább még a kamaszokhoz tartozom, nekem is voltak/vannak vitáim anyukámmal. De sztem el kell fogadni minket is úgy, ahogy vagyunk, meg attól mert valaki kamasz még nem feltétlenül téved mindenben. Én ilyen idős koromban 14-16 évesen a szabadságért küzdöttem meg az egyenlőségért, ez egy ilyen korszak! A tanulást is nyugisan kéne elmagyarázni, hogy miért fontos. Mert ha ordibál a szülő, meg jön az asztalra csapás akkor van az, hogy "csakazértse", meg a kiabálással az is együtt jár, hogy egy idő után már semmit nem fog elmondani. Egyszerűen elvárjuk, hogy felnőttként viselkedjenek velünk, vagyis én elvártam. Tehát higgadtan,értelmesen kell megmagyarázni, hogy mi a szitu, sztem így elkerülhető a konfliktus. Ennyi!

én is valahogy ettől tartok. Mi igazán jó kapcsolatban vagyunk, volt egy válás, amiből alig pár hónaposan semmit nem érzett meg, most is igyekszem úgy csinálni, hogy minél kevesebb gond jusson el hozzá. Sokszor bújik, kéri, hogy vele legyek, de rengeteg olyan alkalom van, amikor szerepcsere játszódik le benne, és ő akar nekem diktálni... Ez sokszor vezet vitához... utána persze helyrerakom, én vagyok a főnök, de akkor is ismétlődik a dolog...

és még van 6 év a kamaszkorig..

tényleg nincs más: türelem, megértés, tolerancia, szabadság, amivel meg kell tanulni okosan élni... ez nem egyszerű, de bízni kell a gyerekben... reméljük jó úton marad...

Sziasztok!

Az én lányom 14 éves lesz.Nálunk is elkezdődtek a gondok.Sokszor beszél velem úgy,mintha valamelyik barátnője lennék,persze ezt nem pozitív értelemben mondom.

Szerencsére a tanulással nincs gond,és nagyon lelkis is a kisasszony.Nálunk a rendetlenséggel van a legnagyobb gond,de azt már művészi fokon produkálja a lányom.

Amikor már nem bírom cérnával,hogy a falnak beszélek,akkor jön a szentbeszéd,néhány napig hatásos,aztán kezdődik előről minden.

Szívesen olvaslak titeket,és segítek is,ha tudok.

Mindenkinek kitartást a kamaszokhoz,nem egyszerű,és attól tartok nálunk is még csak majd most jön a java!

Persze, már az asztalra csaptunk - ezért lettünk gonosznak kikiáltva :)

Nem tiltom én semmitől, lehet barátnőzni, tv-t nézni, gépezni.....de csak mértékkel és csak a tanulás után!

Sziasztok!

Az én lányom most lesz még csak 11, de már nehezen viselem. (Még egy naplóm is van a panaszaimmal, mert ha megoldást nem tudok, legalább kiírom magamból.)

Nem egyszerű.....és mindenki azt mondja, hogy csak rosszabb lesz.

Alapvetően az a baj, hogy mi szülők most ellenség vagyunk a szemében, mert olyan dolgokat eröltetünk rá, mint a tanulás, és olyan 'fantasztikus' dolgokat meg korlátozunk, mint a tv, számítógép és barátnőzés :-/

Húú, hát valamiért az az érzésem, hogy még csak most kezdődik :((.

Nálunk főleg azzal van a baj, hogy az első és legfontosabbak a barátok, haverok és a tanulás csak utána jön...meg is látszik a bizonyítványukon :(

Szia!

Néha úgy érzem megőrülök!!

Állandóan megsértődik,ha vmit kifogásolok,veszekszik,és úgy viselkedik mintha vele egykorú lennék!!Pedig nem volt vele bajom!!!!!!Meddig tart???

Szia!

Az enyém is ekkor, van még egy 16 éves, és egy 10 éves kiskamasz lányom (és egy 6 éves fiam :))

Sziasztok!!!

Van egy 15 éves kamaszlányom,nagyon nehéz vele.

Adjatok tanácsot,lécci!!!