Játszótéri akadálypályák (beszélgetős fórum)

Persze,valamilyen színten normális.

De,mikor egy bizonyos határon túlmegy,pl folytogatás színtjéig fajul,vagy láttam már olyat is,hogy szabályosan a húsig megharapott valakit egy gyermek.

Ne mondja nekem azt bárki is,hogy ez rendjén való.

Igen:)csatlakoznék hozzátok sziasztok:))

Mi,viszonylag nyugis,csendes,szép helyen lakunk-Wekerlén.

Már régóta nem járunk játszótérre.

Fiam,mikor kicsi volt,párszor voltunk.

Aztán,mikor a lányom is megszületett-vettünk egy kis rönk hintát,csúszdával,homokozóval-és itt játszanak a kertben.

Sokan mondják,hogy nem ugyanaz,mintha kivinném a játszóra.

Nos,nekem -nekünk is rengeteg negatív tapasztalatunk van.

Itt a téren,a tizenéves gyerkőcökkel van a legtöbb probléma,meg a 8-10 évesekkel.

Ugyebár,Ők már szülői kiséret nélkül veszik birtokba a teret-,némelyikük azt hiszi,Ővé az egész játszótér.

Lógnak a játékokon,és az ember már oda sem mer menni megkérni -engedjék a kicsit lecsúszni.

A kis dombon is,mint az őrültek úgy kerékpároznak,nem számít,hogy elsodorják,esetenként elütik a kisebbet.

Fiam imádott kint biciklizni,mai napig nyaggat,hogy vigyem ki a térre,de nem merem.:((

sziasztok!

én is tapasztaltam hasonlókat.az én kisfiam 3 éves-akaratos dacos néha hisztis.ezt a kisebb gyerekes anyukák türelmetlenül kezelik.én megértem hogy sokszor féltik a kisebb babákat-de minden percben a gyerekem mellett vagyok én sem szeretném hogy a kisebbeket bántsa vagy gonoszkodjon-meg szeretném rá tanítani-de ebben az életkorban már durvábban játszanakvitatkoznak a gyerekek.az enyém is volt pici-mégsem értem sokszor a többi anyukát-mert hiába vagyok ott kioktatják a fiamat(hozzám nem szólnak)néha veszekednek vele de volt hogy nagyon csúnya szavakat intéztek hozzá-ezen annyira kiakadtam hogy inkább nem járunk a játszótérre-pedig én is elvagyok a többi gyerekkel is, még a vadabbak is megszelídülnek egy kis idő múlva ha az ember pár kedves szót mond nekik.a legutólsó eset most történt anyukám vitte le és a szomszéd anyuka is ott volt az egy éves kislányával-kb. ötpercenként szólt rá a fiamra hogy legyen csendben mert a kicsi aludt,és azt mondta anyukámnak lehet hogy a náthából meggyógyult a kisfiam de a feje nem fog meggyógyulni sosem-na ezzel az volt a baj, hogy a fiam érti ezeket a célzásokat, anyukám mondta hogy méregbe gurult a gyerek el kellett menniük onnan.

Köszönöm.

Én sem vagyok az udvariasság mintaképe, de ami alap, az alap, és sokan még azt sem tanítják meg.

Érdekes, hogy csak azok a szülők írnak, akik hasonlókat élnek át. Felvetődik bennem egy kérdés. Vajon nem akarnak tudomást venni a cikkről, vagy csak jó anyukák vannak itt a hoxán, vagy annyira tudatlanok, hogy magukra sem veszik, hogy róluk lehet szó. Bár nem is baj, van sok veszekedős oldal, ezért nem szerettem volna ezt ilyennek.

Sajnos csak egyetérteni tudok minden szavaddal!

Nem felháborodást keltett az írásod, hanem sajnos szomorú sóhajokat, hogy tudom, miről írsz... :-(

Valamelyik nap döbbenten láttam, hogy az egyik lányomat (3,5 éves) fojtogatja egy hasonló korú kisfiú a bicajáért! :-(((

Nem vagyok egy különösebben agresszív ember, de szerencséje, hogy az anyja hamarabb ért oda, mint én...

Nem is tudom, mi lett egyes szülőkkel? Kb. velem egykorú mindenki a közelünkben lévő játszótereken és abból kiindulva, hogy engem megneveltek a szüleim, nekem megtanították, mi az illem, az udvariasság, mások tiszteletben tartása, akkor nem értem, hogy másoknak ez miért nem természetes?!

Picit félek, hogy a mi gyerekeink között pedig még kevesebb lesz a rendesen megnevelt gyerek és az én lányaim még jobban ki fognak lógni a sorból, de én "csakazértis" így nevelem őket!

Azt is örömmel olvasom, hogy itt sokan hasonlóan gondolkodnak! :-)

Édes Istenem de megértelek.

Néhány adalék nagymamákról. Ahová mi járunk ott egyezményesen ha nem látjuk,hogy az adott játék kié lehet vele játszani de ha jön a gazdája megköszönjük és visszaadjuk. Így vannak ezek a lurkók szocializálva. Na persze rossz kivételek vannak.

De akkor a nagyi: van egy kisfiú aki a nagymamájával jön le játszani mert a szülei állandó 12 óráznak és a nagyi vigyáz rá egész nyáron. Már unja, de mi szülök is őt:) Szegény unokája nem tud elmélyülten játszani mert ezt hallgatja egész nap: Gyere hintázni megyünk, ülj le homokozi, ne azzal az nem a tiéd, Itt van a tied. Látod nem adja oda ( megjegyzem általában az illető aki nem adja oda abban a pillanatban ért ki a játszóra és ült le a saját játékával játszani) Csináld ezt- csináld azt hallgatja a gyerek egy szabad perce nincs.

Szörnyű.. szegény mi lesz vele oviban?

Nálunk szerencsére nem ennyire vészes a helyzet. Vannak ilyen szülők is, olyanok is. teljesen vegyesen. Nekem mondjuk nagyon kellemetlen volt, amikor a fiam 1-1,5 évesen egyszerűen ráült más gyerek motorjára, gyorsan körülnéztem, és megkérdezte, szabad-e, persze addigra az én gyerekem "árkon-bokron" túljárt. De ugyanígy elhordták a mi cuccainkat is. Nálunk valahogy kölcsönös a nagy dolgokkal, motor, bringa, roller, bár azt nem szeretem, hogy amikor a homokozót szedem össze hazainduláskor, a darabokért az egész játszóteret be kell járnom. Nem mindenki szól:-(

Az is általános jelenség, hogy az anyukák trécselni járnak a játszótérre. Van aki közben figyel, van aki nem:-( Ha már nagyon necces a helyzet, én rá szoktam szólni finoman más gyerekére is, esetleg kicsit hangosabban, hátha anyuka meghallja és majd ő fegyelmez helyettem, de ha nem ért(enek) a szóból, inkább odébbmegyek és elterelem a gyerekemet is, nem süllyedek le az ő szintjükre. Azt se nagyon tudom tolerálni, amikor egy szülő benn a játszótéren gyújt rá, de azért már nem is szólok. Elég kiábrándító csikkeket találni a homokozóban "építkezés" közben.

Egyszer volt egy nagyon kellemetlen esetem, amikor egy csapat tinédzserbe futottam a játszótéren, kóláztak, söröztek, cigiztek és ott volt a kutyájuk is. A szemetet még csak elnéztem, gondoltam, csak összetakaríttatja majd a közteres, de amikor a kutya miatt szólni mertem, mert már láttam foltokat a homokban, mondván, ez mégiscsak egy játszótér, ahova kisgyerekeket hoznak a szüleik, még nekik állt feljebb, hogy ők is idejöhetnek, mert ők is gyerekek. Őszintén szólva már nem mertem visszakérdezni, hogy a gyerekeknek minek a sör meg a cigi, mert elég durva hangnemben válaszoltak, inkább figyeltem, merre jár a gyerek, és amint beleegyezett, elindultunk onnan:-(

Nagyon jó a cikk!És sajnos én is tapasztalok hasonló dolgokat!

A minap azt mondta egy 7-8 éves kis fiú hogy vigyem haza a 15 hónapos kisfiam,mert Ő nem tud tőle játszani,mert zavarja,és nem érti hogy ne menjen oda ahol Ő van!

Mondtam neki ne haragudj rá Bence még kicsi és ezért nem érti,de ezért nem fogom haza vinni!

Persze van olyan is amikor az én gyerekem viselkedik igazságtalanul,és próbálom vele meg értetni hogy nem lehet mindig az amit szeretne!

Én is azt hittem hogy egyedül vagyok,de úgy látom nem. :(

Én is levittem nagy bátran a kisfiam a játszótérre,játékokkal felszerelve(labda,homokozó felszerelés) Na mondanom se kell mi történt...

A játékok hipp-hopp elkoptak,de a legszebb az volt hogy 40év körüli anyuka egy szem kisfia elveszi az én kisfiam labdáját miközben azzal játszott és annyit mondott most én játszok ezzel.Na mondom majd amit te hoztál kisfiam és elvettem a labdát és vissza adtam a fiamnak és a kis barátjának. Az anyuka meg csak néz ki a fejéből és mosolyog.

Sajnos nem ez volt az egyetlen negatív élményünk....

Nagyon remek a cikk és a problémafelvetés is!

Bár még nincsenek gyermekeim, de abszolút egyetértek a cikk üzenetével.

Ha most nem neveli meg a gyermekét a szülő, nem fog magától kinevelődni, sőt. Majd jön az iskola, a hülye tanár, akit nem csak a gyerek bánt szóval vagy tettleg, de a szülő is bemegy, hogy hát az ő gyereke így-meg úgy, a tanár meg csendben marad, mert... No, ez újfent egy másik cikk lehetne, és számos további kérdésfelvetést eredményezne.

Sógornőmnek van két gyönyörű gyermeke - de nincsenek nevelve. Csak ámulok és bámulok, hogy tud egy szülő ilyen lenni...

No, de már így is hosszúra sikeredett...

Ergo: jó a cikk!

Sziasztok!

Ugyan én nem volatm ott, nem tudom miért nem szóltak a 6 éves gyerekekre a szüleik, de én látom kicsit a másik oldalról is.

Kisebbik gyerekem örökmozgó 2,5 éves, aki a legritkábban ül le homokozni, ellenben dombtetőre mászik, legmagasabb kerítésre, mászókára, lejönni viszont nem tud. Azaz minden másodpercben mögötte kell lennem. Máltai játszik (szerencsére) elég nagy, így ha a kicsivel vagyok egyik végén, nem látom az 5 éves nagyobbamat. Aki önálló, de sokszor nem éppen helyesen visekledik, minden

nevelés ellenére :)

Azaz nem tudok rászólni, mert nem látom, nem érek oda. És nem csak én vagyok így, hanem több anyukával beszéltem, hogy ők is így vannak. Azaz nem azért nem figyelek és nem szólok a gyerekre ment a többi anyukával trécselek, hanem mert a másik gyerekkel muszáj lennem. Szóval erre is gondolni kell, hogy esetleg nincs annyira lehetősége figyelni az anyukának a másik gyerekre, még ha szeretne is. Persze ha épen látom hopgy heéytelenül viselkedik, megbeszélem vele rászólok, de sokszor távolabb vagyok tőle.

És persze nálunk is van több olyan gyerek, akik a játszótér rémei, mert anyukájuk a másik 2-3 "rém" anyukájával beszélgetnek. Ilyenkor bizony én is rászólok a másik gyerekre, és nem sértődöm meg akkor sem, ha valaki az enyémre szól rá helytelen viselkedésért, ha én nem vagyok látótávolban.

Bocs hogy hosszú lettem...

Szomorúan olvasom, hogy sokaknak ez a tapasztalata. Reméltem, hogy majd leszúrtok, hogy de hülye vagyok, meg hogy hol élek én, és biztos csak én vagyok ilyen, aki hibát talál még egy békésnek hitt helyen is.

Igen ez a lényeg Krisztine! Erre ment ki a cikk lényege! Köszönöm!

Szeritnem nagyon jó amit írtál, mert ez tényleg mindennapi probléma. Igaz nekem még nem született meg a babám, de a keresztgyerekeket én is levittem játszira. Hasonló szitu, két anyuka 3-3 gyerekkel 3 hinta. Persze nekünk csak a pad jutott az egész játszótérből.

Az én anyukám azért kicsit drasztikus is volt, mikor 8-9 éves voltam elvert 2 lány, esélyem nem volt kettő ellen. Alig birtam hazamenni miután fa klumpával verték a fejemet. Anyu megkérdezte kivolt az én elmondtam, szépen elmentünk arra amerre laknak és tesóm jól megverte.

Ha kell bizony én rá fogok szólni más gyerekére, ha tetszik ha nem.

Sajnos én is ezt tapasztalom!

És még durvább dolgokat is,pl pillanatok alatt verekednek a gyerekek az "anyukák" pedig a padon ülve nézik.Tegnap azon akadtam ki hogy az egyik gyerek leköpte a kisfiamat csupán azért mert kisfiam elöbb csúszott le a csúszdán.Ezt már nem bírtam ki szó nélkül szóltam az "anyukának" hogy legalább szóljon rá a gyerekére,de még én kaptam hogy nem muszály idejönni akkor nem köpik le a gyereket!

Én mindig rászólok a gyerekemre,próbálom úgy nevelni hogy ne legyen bunkó.Sokra megyek vele...