Játszótéri akadálypályák (beszélgetős fórum)

tényleg nagyon durva, szerintem simán beugrott volna a labda után a kislány.

Mikor odaúszott az anyukája (és hát kellett rá várni) akkor megköszönte, én meg csak remélem, hogy egy picit el is gondolkozott

Őrület!!Hát,nagyon felelőtlen szülők -én még úgy sem merném benthagyni a gyermekem,hogy máshova nézek.

Nemhogy átmenjek,és tök egyedül pancsoljon egy két éves gyermek.??!!

Aztán,ha megtörténik a baj.még nekik áll feljebb,miért nem segítenek mások:((

a játszótérről vannak jó és rossz tapasztalataim is - a múltkor pl. öt kisgyerek játszott együtt a szüleik a padon ültek és kommunikáltak a gyerekeikkel amikor kellett - de olyat is láttam aznap még, hogy az anya rá se nézett a kisfiára, szegény kicsin meg néha látszott, hogy szerette volna megosztani az élményeit, próbálta kiprovokálni a beszélgetést néha - azt mondta nem mer lecsúszni, ezt tíz perc alatt háromszor megemlítette, harmadiknál rámordult az anyja, hogy dehogynem mersz, már rengetegszer lecsúsztál!

Aztán lecsúszott a fiú, de az anyukája rá sem nézett.

Nem azt akarta, hogy játszon vele, csak némi szemkontaktust, néhány biztató vagy kedves szót.

20 percig voltunk azon a részen addig nem kapta meg.

nem játszótéri történet, de ide illik:

a minap a strandon egy két éves kislány ment a nagymedence felé, hogy beledobja a fiam labdát, a férjem szaladt utána ő fogta meg a karját mire végre odaúszott az anyukája a nagymedencében...

minden strandolás alkalmával látok olyat, hogy a gyerekeket (2-5 éveseket) bent hagyják a kismedencében és átmennek a nagyba úszni...

gondolom abban bíznak, hogy a többi anyuka figyel majd az ő gyerekükre is. Fültanuja is voltam egy esetnek - az anyuka felháborodva mesélte, hogy a lánya miközben a nagymedencébe ugrált, kiesett az úszógumijából és senki nem mentette ki, neki kellett beugornia, hogy kihúzza a lányát

nyilván, ha valaki ezt észreveszi segítenie kell, de azért erre nem kéne számítani, sose lehet tudni. Nem is tudom hogy gondolta, de nagyon hangosan panaszkodott és szidta az embereket

Ez a rendszerre szoktatás .

Így lenne normális.

Ha kezdettől ezt szokja meg a gyermek-akkor ezt fogja követni.

Sajnos nálunk nincs rendszer-pontosabban felborult most a nyár miatt.:((

Ezt én sem értem. Sok anyuka panaszkodik, hogy a gyereke még este 10-11-kor is pörög. Nálunk 7-kor fürdés, utána mese, mondókázás, énekelés, picit még beszélgetünk, aztán kapnak millió puszit és alvás. 8-ra már alszanak, ritkán van csúszás.

Persze nálunk is vannak próbálkozások, hogy nem akarnak aludni vagy átjönnének hozzánk, ezt gyorsan leállítjuk, kedvesen, de határozottan.

Szerintem ez szoktatás és következetesség kérdése, de lehet, hogy csak szerencsém van a gyerekeimmel. ;-)

az erőszakosságra értem hogy valamikor 2-3 évesen kijön a gyereken hogy elveszi a másikát meglöki stb. ezeket nem otthonról hozza, hanem életkori dolog, a szülő meg legyen ott mondja el miért nem szabad stb. mert ebből tanulja meg a gyerek hogy ez tényleg nem jó dolog és máshogy kell hozzáállni a többiekhez.ezt csak azért írtam mert ez is időbe telik szülőnek gyereknek egyaránt-most vagyok a gyerekemmel ebben-a kedves togyogósomból lett hirtelen izgő mozgó vadóc-pedig én ugyanaz vagyok aki eddig.

és igen nem a padon ülök megyek utána, de ennek ellenére illetve annak is hogy rászólok a többi szülő is rászól, megszidja fegyelmezni nevelni próbálja.én ettől vagyok kibukva-mert nem viccből szólok a sajátomra és nem levegő vagyok amikor mellette ülök a homokban.én még egy gyerekre sem szóltam rá-inkább kérdeztem vagy bevontuk a játékba-viszont az enyémnek 2 éves volt azt mondta az anyuka a játszón-jobb lenne ha nem itt lennél-és ezt azért mert az övé 1 éves volt az enyém meg 2 máshogy viselkedtek és valószínű féltette az övét.nálunk az óvónéni is megmondta a szülőin hogy az oviba majd ő fegyelmez tesz rendet a gyerekek között és ne a szülők akciózzanak.

Az ablakunkból pont látni a játszóteret...

Lehet én vagyok maradi,de dühít hogy este 8-9 órakor még lent visítanak a gyerekek.(szülők a padon trécselnek ) Szerintem már aludni kéne este a gyerekeknek nem a játszótéren lenni..

Legalábbis nálunk ez így van hogy fél7 felé vacsi,aztán fürdik,mesélek egyet és alszik.

Most jöttünk haza a játszótérről....

Volt gyereket rángató anyuka, ordító anyuka, trécselők....

Egy apuka, és egy anyuka játszott a gyerköcével.

ezt úgy értem az elöttem szólónak szóról szóra igazat adok:)

csak fáradt vagyok sok munkám volt ma.

Nálunk sok anyuci nem dolgozik,egész nap trécselnek a gyerekük mégis neveletlen:(

Ne haragudj, de egyáltalán nem normális, hogy egy 3,5 éves gyerek fojtogatással akar megszerezni egy játékot! Azért mindennek van határa, nem lehet ráfogni, hogy "jaj, de olyan kicsi még, nem érti!"!

De ezek szerint akkor az én lányaim a nem normálisak, ugyanis ők 3,5 évesen először kérdeznek és csak utána nyúlnak a másikéhoz és soha nem bántottak még másik gyereket, igaz, egymást se nagyon. Elismerem, biztos az én nevelésemben van a hiba... :-/

Az is a probléma, hogy az anyukák (tisztelet a kivételnek!!!) tényleg leülnek kényelmesen trécselni a padokra és a gyerekük meg azt csinál szinte, amit csak akar. Én vagyok az, akit mindenki hülyének néz a játszótéren, mert állandóan a gyerekeim sarkában loholok. Ezért például nincs egyetlen kismama ismerősöm sem a játszótérről, hiszen én oda nem társasági életet élni járok, hanem azért, hogy a gyerekeim játszhassanak.

Mi nem nagyon járunk játszótérre, mert kertes házban lakunk, a szomszédban is minden gyereknek van valami játéka, így elég változatos lehetőségei vannak a fiamnak. Viszont itt is működik az, hogy minden játékkal mindenki játszhat, de csak akkor, ha megkérdezte a tulajdonostól, játszhat-e vele. És mindig az a felnőtt a főnök, ahol játszanak, így nincs semmi gond. Az én gyerekem még csak másfél éves, így én mindig ott vagyok vele mindenhol, sokat beszélgetek a szomszéd anyukákkal, apukákkal, de mindig a gyerekre figyelünk közben, nem hagyjuk egyedül randalírozni őket.

Sajnos ez nincs mindenhol így, köztereken, ahol sok gyerek van anyukákkal, apukákkal, nagyon sok emberi butasággal, bunkósággal találkozom, de mit vársz egy gyerektől, akinek a szülője ilyen? No comment.

Hát ez az, Te észrevetted, de ez az anyuka nem!

Van egy kicsi fiam is, 1 múlt, ő is megy neki mindennek, de ott vagyok mögötte, és szép szóval terelgetem, odébb teszem, ne bántsa más alkotását.

Persze.Minden szülőnek a gyermekek érdekeit kell nézni,és nem egymásra acsarkodni:))

Az is baj,hogy sajnos keveset foglalkozunk a gyermekeinkkel,ebben a rohanó világban.

Ezt a hibát én magam is elkövettem-de igyekszem változtatni:))

Az agresszivitásnak is vannak határai.

Pl.nekem a fiam most 6 éves múlt,és a kisfiú,akivel barátkozik,állandóan bántja.

Múltkor,úgy ellökte,hogy lehorzsolódott a bőre.

Ezt megelőzően pedig,nekilökte egy széknek,mikor is felhasadt a fiam szája,a Heim Pálban varrták össze.

Azóta viseli a nyomát,mert csomósan forrt össze-nemsokára vinnem kell plasztikáztatni.

Nálunk a bölcsiben van egy kisfiú,aki rendszeresen harapta a kisebbeket.

Gondozónő mondta a szülőnek ,hogy otthon finoman meg kell harapni a gyermeket,hogy tudja,milyen érzés.

Atóta nem csinálja.

Az is baj,hogy mások rosszul reagálják le a gyermek agresszivitását-nem szabad hülyének,stb titulálni.

Viszont,nem lehet azt sem szó nélkül tűrni,hogy fojtogassák a gyermeket.

Meg kell szépen neki magyarázni,hogy nem szabad,oda kell menni hozzá,megsimizni,ezáltal is érezni fogja szeretetünket:)

Nekem is volt kisgyerekem, volt akaratos, dacos, hisztis is, de soha nem okoztak más gyerekének kellemetlenséget, nem vették el más játékait még 1.5-2 évesen sem, nem rontották el más gyerek építményét a homokban, nem gonoszkodtak, nem sajátították ki a közös játékokat. Mégis figyeltem minden lépésüket mindkettőnek egyszerre, nem a cigimet szívogattam, és trécseltem 100 m-rel arréb. Figyelni pedig azért kellett, hogy ne történjen baja, ne törje össze magát, ne lökjék fel, ne vágják fejbe, ne tépjék ki a játékát a kezéből, ne harapják meg, stb... Nekem is ennek ellenére nagyon eleven, örökmozgó gyerekeim vannak, de mégis tudnak viselkedni társaságban.

Sajnos igenis az a jellemző (tisztelet a kivételnek), amit a cikk írója elmesélt, bár mifelénk sokkal jobb a helyzet. Na nem azért, mert jobban figyelnek a szülők a gyermek viselkedésére, hanem mert a gyerekek valahogy rendesebben viselkednek.

Kirándulni voltunk, a 8 éves lányom várat épített a homokban, ott volt mellette, dolgozott rajta, erre jön egy 2-3 éves forma kisfiú az anyjával, beleül a közepébe, azt mondja "ez az enyém", anyuka mosolyog "játszál kisfiam!", lányom pislog, majdnem sír, anyuka észre sem veszi, hogy valaki ezt a várat most építi... hihetetlen. Nem voltam ott, de aztán odamentem, szépen széttapostuk (lányom kérésére), kisfiú éppen visszajött, kereste, és én voltam a bunkó :-), nem baj.