Ismét egy rossz kimenetelű otthonszülés! (beszélgetős fórum)

Végigolvastam az egészet, érveket és ellenérveket.

Én szüléskor elvéreztem volna az azonnali orvosi beavatkozás nélkül. Nagy volt a babám, 4,31 kg és harántfekvéses. Attól kezdve, hogy az orvos számára egyértelmű lett, hogy császármetszést kell végeznie, végig ott volt mellettem. Elmondta, hogy mi fog következni, halk, megnyugtató hangja eloszlatta a félelmeimet. Apás szülést szerettünk volna, de a műtőbe már nem engedték be a férjemet.

Mégis ő volt az első, aki láthatta a kisfiúnkat, mert szóltak neki és már a fürdetést is végignézhette.

Nekem rögtön vért adtak, a műtét befejezése után a karomba vehettem a gyermekünket.

Ha én az otthonszülést választottam volna, akkor simán elvérzek a gyerek pedig meghal. Igaz, hogy a szülőszobán nem volt halk zene meg mandulaillat meg mit tudom én, de nem is hiányoltam. Mindennél jobb volt viszont az, hogy éreztem a profizmust, ami végigkísérte a szülésemet és ez biztonságot adott. Az altatóorvos szinte azonnal megjelent (hétvégén és este szültem), elvégezte az érzéstelenítést és már toltak is a műtőbe. Annyira gördülékenyen és ismétlem profin zajlott az egész, hogy gyönyörű élmény maradt a szülésem. Ellenzem az otthon szülést, ami véleményem szerint nem szól másról, mint az anyuka kényelméről meg kivagyiságáról.

Én pl. ösztönösen nem tudtam, hogy a gyermekemnek rá van csavarodva a nyakára a köldökzsinór, és nem kéne hosszú időt eltöltenie a szülőcsatornában....Pláne ha még burkot sem repesztettek volna, akkor meddig tartott volna....szegény, bele sem merek gondolni, mi lett volna.

Amíg az ember nem szült (tudom Te már hármat), az nem is gondolná hogy mennyi minden komplikáció lehet. Én is csak utólag szembesültem ezzel, hogy mi lehetett volna ebből...

nemhiszem, hogy égő lenne. A szülés nem égő dolog, igen is jó ha elmondják az anyukák tapasztalataikat.

tapasztalom itt is, és máshol is, ha valami gáz van dokival, vagy bármivel, az szájról szájra terjed, s ha lehetik elkerülik azt az orvost, vagy intézményt. Nekem meg ez a tapasztalatom.

Amúgy elolvastam az otthon szüléses történeted.

Őszintén örülök, hogy Te így fogtad fel, és semmi problémád nem volt. El tudom képzelni, hogy milyen lehetett burok repesztés nélkül szülni, édesanyám mesélte milyen fájdalmas is ez.

Azt nem gondoltam volna, hogy egy 6 éves és egy 3 éves gyerkőc is végignézi ezt....nekem ez már tényleg sok lenne. Megértem, hogy elmesélik nekik az ő kis nyelvükön, de nemhiszem hogy ennek a lényegét értelmezni tudnák.

Ez is a Te döntésed, semmi bajom vele, csak ezt nem tudtam szó nélkül hagyni, mert számomra ez megdöbbentő volt. És ha valami baj lett volna, akkor azt a traumát is végignézték volna?

Az a baj hogy arra nem gondoltok, hogy rosszul is végződhet a dolog.

De egy a lényeg: mindenki úgy számol el a lelkiismeretéve ahogy tud.....ha kórház, ha otthon

Én 4kg 30dkg val születem és a orvos egészen addig nem csinált semmit még a kicsi nem gondolta úgy,hogy nem akar velem együtt működni.

Persze ezek után kapkodott ő is meg a szülész nő is.Nem, volt fogadott dokim egyiknél sem és Tisztelet azoknak az orvosoknak akik pénz nélkül is becsületesen végzik a dolgukat.

Teljesen egyet értek veled.

Én kórházban szültem mindhárom gyerekemet.

Amikor az első született,a gátmetszés volt az egyetlen beavatkozás.Sem oxitocint nem adtak,fájdalom csillapítót nem kértem,addig sétáltam lépcsőztem amíg bírtam.Én döntöttem el mikor megyek be a szülőszobába,s fekszek fel a szülőágyra.A dokinál óránként jelentkeztem vizsgálatra,az elején ritkábban.És igaz nem lett meg gyorsan,mert hajnalban 4 körül éreztem az első fájásokat,délután kettőkor vizsgáltak meg először,(akkor mentem be a kórházba)éjfél előtt 5 perccel bújt ki.De szép emlék,nem volt semmi szörnyű benne.A fájdalmat meg el lehet viselni.A másik kettőnél már más volt a helyzet,azzal kezdték,hogy bekötötték az infúziót,császárosok is lettek mindkettő.Az első császárt azt hittem túl sem élem,úgy elcsesztek valamit,amit persze eltusoltak,én meg még egy év múlva sem jöttem rendbe.Pedig tuti oka volt,mert a második után szinte úgy ugrottam fel,tehát nem annyira rettenetes.Egyébként a kórházakban sokkal nagyobb arányban történnek hasonló dolgok,csak azokat eltusolják,ezt meg nagydobra verik.

Szóval ki tudja,ha engem békén hagynak a középső és a harmadik szülésemnél,akkor talán az is lezajlott volna szépen zavartalanul mint az első.Egyáltalán nem mindegy,a szülő nő milyen hangulatban van,mennyire tud magára a babára figyelni,mennyire zavarják avatkoznak feleslegesen is közbe.

Megértem a vehemenciádat. Te is értsd meg az enyémet. Nekem az lebeg a szemem előtt, rosszul döntöttem, mikor a fiamat kórházban szültem. Cseszhetem, hogy alávetettem magunkat az orvosi protokollnak. Tudom, mi lett volna sorsa, ha nem kórházban születik. Nem kellene egy életen át hibáztatnom az orvost, s legfőképp saját rossz döntésemet se.

Amit a percekről írsz: bizonyított tény, hogy otthon nagyon-nagyon ritka esetben alakulnak ki azok a bizonyos percek. Azért, mert minden megy a maga menetében, a nő irányítása alatt, aki ösztönösen tudja, mikor mit kell tenni. Békén van hagyva. Nem mondják, hogy nyomjon, ne nyomjon, forduljon erre-arra, tegye ezt vagy azt, igyon, ne igyon, stb. KÍSÉRIK a szülését, s nem vezetik feljebbvalói mivoltban.

Kórházban szinte mindenkinél történik valami.... Ki szerencsésebb, ki nem. De az is biztos, rengetegen beszélnek úgy, hogy perceken múlott az élet, s mi történt volna, ha nincs ott a csodálatos orvos, s nem teszi ezt vagy azt. És ezt el is hiszik, mert az orvos megmondta.... Azt már sajnos csak kevesen firtatják, hogy a probléma kialakulásának mi volt a kiváltó oka. :(

Az orvos a komplikációk elhárításához szükséges. Kérdés, mifélék a komplikációk, s vajon mennyire kell beleavatkozni.

A bába a természetes szülés kíséréséhez ért, ezenfelül pedig kisebb komplikációk elhárításához is! Van felszerelése. Tud pl. gátat metszeni, újraéleszteni. És olyasmit is tud, amit egy orvos nem: természetes megoldásokkal helyrehozni az apróbb gondokat. (Pl. egy szülésleállást, amit nyilván nem oxitocinnal pörget fel :) )

A komoly gondok esetére pedig elvileg feltalálták a kórházat. ;) Más országokban működésképes a dolog, s senki nem vitatja a bábák és otthonszülés létjogosultságát. (Pedig a bábák ott se végeznek orvosi egyetemet.)

És ha nem voltam elég egyértelmű: tisztelem azokat, akik lelkileg és fizikailag ott vannak egy vajúdó nővel, és segítenek neki. Velem is lesz majd egy ilyen ember: a férjem. Szerintem ő az első ember, akinek joga van ott lenni.

Nekem semmi bajom a bábákkal. Csak szerintem egy szülés meghaladja a kompetenciájukat. Úgy a szakmai, mind pedig az életmentő felszereltség hiánya miatt.

Ettől függetlenül mindenki döntsön belátása szerint.

Erre csak azt tudom mondani, hogy végtelenül sajnálom, ha valaki a szülésnél szembesül azzal a kórházban, hogy mégsem fénylik az az arany. De akkor sem hiszem el, hogy bárkit lekötöznének, vagy ágyhoz kötnének.

Sok olyan kismamával tartom a kapcsolatot, akik vidéki kórházban szültek. Amit előzetesen megbeszéltek az orvosukkal, szülésznőjükkel, az mindig úgy is történt. Senki nem panaszkodott soha. És soha nem történt baj sem velük, sem a babáikkal.

Én viszont nem elhiszem, hanem TUDOM, hogy az én dokim ért a szüléshez. Még akkor is, ha férfi. Tudod van olyan, amikor nem elég a lelki oldalát átérezni, hanem a gyakorlati tapasztalatokból kiindulva segíteni, esetleg menteni. Függetlenül attól, hogy nő vagy férfi az illető, van gyereke vagy nincs. És ehhez egyetemi végzettség kell, nekem ez meggyőződésem. Plusz megfelelő felszerelés.

Baj esetén pedig van, hogy perceken múlnak a dolgok, mint az én fiam esetében. És akkor cseszhetem, hogy egy megértő, kedves bába van velem "segítőként". Bocsi, ha kissé vehemens vagyok, de egyértelmű, hogy mi lett volna a sorsa, sorsunk, ha a fiam otthon születik. Én csak ezt látom, és ez lebeg a szemem előtt. Épp ezért szerintem soha nem felesleges az orvos egy szülésnél, épp ellenkezőleg.

Pl. Gyöngyös.

Tapasztalatból írom.

S nem a varrásra gondoltam. :)

Ezt persze sok anyuka nem reklámozza, amennyire figyelem, mintha égő lenne....

Tény, hogy az utóbbi pár évben még itt is elindult némi fejlődés egy-két dokinál (már akadt, akinél lehetett hátrahúzott lábakkal, fekve is szülni). Az viszont még manapság is gyakorlatilag kizárt, hogy pl. ülve, állva, stb...

A bábák is kérnek ultrahangos papírt, adatokkal! :) Nehogy azt higgye bárki, hogy nincsenek előfeltételei egy otthonszülésnek!

Van, aki könnyen megszül egy óriásbébit, van, akivel egy picurka is kifog.... Marhaság, mikor a 4200 gr feletti magzatnál már kórházra ítélnék az anyát. (Pláne, amikor az uh tök hülyeséget jelez, megjegyzem, vidéken ez is gyakori jelenség.) Önmagában a nagy születési súly nem jelent többlet veszélyt.

Én hol élek? Hát sajnos vidéken. :) Ahol, mint írtam, a nagy átlag még mindig kőmetsző pózban kell, hogy szüljön. Hiába van felmutatva az alternatív szoba (már ahol, az én városomban ilyen sincs még), hiába állítanak teljesen normális és elfogadható dolgokat a szülés előtt, hogy így, meg úgy lesz, a tettek mezején azt kell tenni, amit dokibácsi akar.... Neki meg ez a módszer a legkényelmesebb.

Neked szerencséd van, ha utólag maradéktalanul meg vagy elégedve egy kórházi szüléssel, de nagyon sokan nincsenek ezzel így.

Itt a bibi. :( Amikor elhisszük, hogy férfi orvosok értenek a szüléshez. Akik ugyebár sose szülnek.... Csak a tankönyveket biflázzák be (ami nagyon hasznos!), de se érzelmileg, se fizikailag, se sehogy máshogy nem tudják, valójában mi is az, hogy szülés. Ettől még lehetnek jó ORVOSok, de nem többek, s emiatt sokszor sokkal inkább veszélyeztetik baba-mama érdekeit. Nem gondolom, hogy rossz szándékkal vezérelve, persze, hogy nem, de képtelenek elfogadni, hogy a szüléshez csakis a nők értenek! Mármint a szülő anyák. Még akkor is, ha baj van, akkor is ők tudják, érzik ezt a leginkább, ösztön által vezérelve. Baj esetén jó és kell is az orvos, de egyébként felesleges.

A bába is végezhet egyetemet, akár orvosit is. GÁ személy szerint ilyen bába.

Ettől függetlenül, egy jó bábának nem szükségszerűen kell orvosi egyetemet végeznie.

Otthonszülésekben meg csakis nekik van gyakorlatuk, ehhez ők értenek jobban, épp ezért nem tudom elfogadni, hogy lehet a szabályzatot nélkülük készíteni.

Van, aki a nőgyógyászában, szülész orvosában bízik vakon, van, aki a bábájában, s olyan is akad, aki saját magában, a természetben, sorsban (vagy hívjuk, ahogy akarjuk). Mindegy. A lényeg a bizalmon van!

:-) Ezt én sem értem.

A harmadik babámat éppen egy "vidéki kórházban" fogom a világra hozni, és nemrég voltam szülőszobát látogatni. És én sem láttam le- és megkötözésre utaló jeleket, vagy berendezést. Sőt, a szülésznő megmutatta az összes alternatív lehetőséget és kifejtette, hogy úgy vajúdhatok, ahogy nekem kényelmes. Járkálhatok, van labda, meg más dolgok is. Azon kívül éjjel-nappal hívhatom őt, ha gondom, vagy akár csak kérdésem van.

Az első terhességemet 47 kg-ról kezdtem, és 60 kg lettem a végére. A dokim még a medence csontomat is megmérte, hogy biztos legyen a dolgában.

Az pedig, hogy kinek mekkora súllyal született a testvére, szerintem szubjektív körülmény. Az én tesóm nem nagy súllyal született, sőt én sem. Meg a gyerekem apja sem. Ehhez képest az én babám mindenkit lekörözött. Hogy miért nőtt ekkorára a pocakomban, ehhez egyrészt családfát kéne felállítani, másrészt pedig ezer dolog befolyásolja a születendő baba súlyát. A terhesség alatti életmód, a táplálkozás, a vitaminok, meg még a jó ég tudja micsoda. Szóval hiába figyel erre egy bába, nem fogja tudni megítélni. Főleg nem ultrahang nélkül.

Ha belegondolsz, az örökletes betegségekkel kapcsolatban is legalább hat generációval kell visszanyúlni.

De mert háton feküdtem, attól nem voltam bekötözve...jesszusom, hol élsz Te?

Kitolásnál meg az orvosom és a szülésznőm maximálisan segítettek, most ezt nem részletezném, és így szerencsére pikk-pakk kint volt a kissrác, nyakán a köldökzsinórral. Van olyan eset, mikor jobb ha siet az ember...

"Kicsi vidéki kórházakban a háton fekvés, beszorítva, lekötözve kengyelben még mindig vezet. :( "

Ezt ugye Te sem gondolod komolyan....mondj egy helyet legalább ahol kengyelben szülnek.

Varrni igen, de szülni???????

Én sem akartam háton feküdni, de a CTG miatt kellett. És nagyon jó volt, hogy rajtam volt, hál'Istennek.

Nem akarom én a bábák érdemeit kisebbíteni, de az orvosok mégiscsak egyetemet végzett emberek, és általában nagy gyakorlattal rendelkeznek. Az orvostársadalom lehet, hogy nem ért az otthonszüléshez, de magához a szüléshez igen. Ezért nemhogy kompetensek, hanem inkább ők a hozzáértők ebben a kérdésben. Nem ismerem az ezzel kapcsolatos szakmai egyeztetéseket és annak folyamatát, de ha van is ilyen, szerintem a döntő szó azé kell, hogy legyen, aki nagyobb gyakorlattal rendelkezik.

Lehet, hogy mindezt azért írom, mert nekem a nőgyógyászommal nagyon jó a tapasztalatom, és vakon megbízom benne?

Én se akarok vitatkozni. :)

Csak beszélgetünk...

" nálam a biztonságérzet egy része épp abból adódott, hogy tudtam: a lehető legjobb körülmények között és helyen vagyok a születendő babámmal. " ---- Tudod, akik az otthoni szülést választják, azok pont emiatt teszik. Mert ők meg úgy gondolják, számukra is ez adja a biztonságérzetet. A lehető legjobb körülmények, amitminden szülő biztosítani akar a gyerekének....

Kitételek kellenek. Igaz. Csak épp az nem mindegy, ki akarja a kritériumok listáját megszabni. Az orvostársadalom, aki nem ért az otthonszülésekhez, s nem kompetens annak eldöntésében, kit lehet vállalni otthon, s kit nem (s akit lehet, azt miért is lehet?!), avagy a bábák, akik tudják mindezt.

A 220-as vérnyomás jogosan kizáró ok.

De pl. az 5 kiló körüli gyerek abszolút nem. Önmagában miért is lenne kizáró ok? Csak azért, mert nagy babának számít? Ilyenkor kórházban gyakorta császároznak.... Viszont a bába figyel arra is, mekkorák voltak a tesók (ha nem első gyerek), milyen testalkat az anya, stb....

Nem akarok vitatkozni, de nálam a biztonságérzet egy része épp abból adódott, hogy tudtam: a lehető legjobb körülmények között és helyen vagyok a születendő babámmal. Az sajnos teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy a kisfiammal nagy bajok fognak történni. Szerencsénk, hogy jó helyen voltunk, és nagyon gyorsan, szakszerűen megelőzték a bajt.

Az biztos, hogy alapból senki nem szívesen megy kórházba, de tudomásul kell venni, hogy az az a hely, ahol általában biztonsággal segíteni tudnak, ha baj van. Ha valaki van olyan szerencsés, hogy probléma- és szövődménymentesen tudja a gyermekét otthon világra hozni, akkor szerintem adjon hálát valahol valakinek.

Nálam egyik gyerekem születésekor sem avatkoztak közbe feleslegesen. Nagyon jó orvosom volt.

A lányom, aki először született, három óra alatt jött a világra - természetes úton - jó nagy súllyal, makkegészségesen. Úgy, ahogy írod: minden fejben dől el. Fejben eldöntöttem, hogy meg tudom szülni, és így is történt. De ő nem kapott semmilyen fertőzést, és egyáltalán nem volt semmi zavaró tényező.

A fiam történetét már nagyjából leírtam. Nem történt más, "csak" úgy mentették meg az életét, hogy közben nem szenvedett maradandó károsodást.

Egyébként én úgy tudom, mindenkinek joga van otthon szülni, ezt semmilyen törvény nem tiltja. A kitételek pedig szerintem kellenek. Nemcsak a baba, hanem az anyuka élete miatt is. Ne akarjon otthon szülni pl., akinek 220-as vérnyomása van.

Jó.

Ellenben a biztonság szerintem egyáltalán nem a műszerezettségtől, felszereléstől függ, hanem a szülő nő biztonságérzetétől. Minden fejben dől el! Márpedig, ha valaki nem érzi magát jól a kórházban (ilyen-olyan okból kifolyólag, az indok teljesen lényegtelen), akkor ott képtelen is jól szülni, s vétek lenne bereőszakolni egy kórházi helyszínre, mert nagyobb kockázatnak lenne kitéve ő is, a gyermeke is. Természetesen nem azon esetekre gondolok, amikor egészségügyileg indokolt a kórházban szülés.

Minden nőnek meg kell adni a szabad választás jogát! Hülye kitételek nélkül. ;)

"Senki se mondja hogy alternativ szuloszoba es a sajat utem hianycikk manapsag."

Ha hiszed, ha nem, ez manapság sajnos még mindig hiánycikk! Nem csak Bp. létezik.... Kicsi vidéki kórházakban a háton fekvés, beszorítva, lekötözve kengyelben még mindig vezet. :(

"Es olyat sem lattam meg soha hogy lefogjak a kismamat hogy beleeroszakoljanak barmit is, mert valamire nemet mondott."

Nem lefogják, hanem sok szöveggel addig zsarolják, hogy végül be lesz kötve az oxitocin... Ha a gyerek életéről van szó (érvként), a kiszolgáltatottság alatt bármire rá lehet venni egy szülő nőt. :(

" Kizartnak tartom hogy egy orvos valoban beavatkozna hacsak nincs ra szukseg. Minek is tenne, hobbibol?"

Pedig valóban beleavatkoznak nagyon is fölöslegesen, de nem hobbiból, hanem azért, mert meg vannak arról győződve, hogy szükséges, holott nem. Egész egyszerűen azért, mert potenciális katasztrófát látnak a szülésben, s nem a világ egyik legtermészetesebben végbemenő folyamatát. Teljesen más szemléletük van a szülésről, szemben a bábai modellel.

Az én terhességem abszolút probléma mentes volt. Gondozott terhesség volt, és a korához képest nagy súllyal született a fiam. Mégis perceken múlt az élete.

Valaki írta lentebb, hogy ha baj van, a percek is számítanak. Ez így igaz. A kockáztatást erre az esetre írtam.