Ismersz a környezetedben SÓHER embert? Hogy lehet őket elviselni? Megváltoznak valaha? (beszélgetős fórum)

Én csak annyit szerettem volna, ha egyszer kitesz magáért, és illően vágott virággal és egy kis ajándékkal felköszönti anyukámat mondjuk szülinapján. 7 év után ez nagy igény részemről?

Ez már szinte neveletlenség, hogy karácsonykor is üres a keze.

Köszönöm a fórum indítójának a témát. Most jöttem rá, mit utáltam a legeslegjobban az exférjemben, s mit szeretek a páromban.

Történetem lenne bőven, nem sztorizgatnék, még nekem is fáj emlékezni ezekre.

Tehermentes lakás, kilencvenes évek, s kp-ben a lakás árának a fele. Mégsem mentünk SOHA nyaralni, mert az anyjánál is tölthetjük a szabit, az sokkal olcsóbb. Minek költeni ilyenre. HJa, csak éppen a házasság is ráment a sóherkodásaira. A tetőpont az volt, amikor a közös gyerekünknek vásárban akciós áron 2000Ft-ért vettem egy szép télikabátot, akkor felpofozta a gyereket, mert mit képzel, minden pénzt rá kell költeni? Szegénynek pont ki volt nőve az előző.:( A spontán fagyizásokat felejtsd el, s ha ő így gondolkodik, elvárja, hogy a vele egy háztartásban élők is értsenek vele egyet.

Egy idő után olyan természetes, hogy észre sem veszi, mennyire takarékosan él.

Mi kissé szeretünk kifelé mutogatva élni...

Többnek látszani... Túlságosan megy a kirakat,

a látszatminőség, a státuszszimbólum.

Nálunk ennél sokkal roszabb a helyzet, minthogy luxusra nem költ. Az evidens. Én sem szeretem a pénzszórást, kínain veszek nadrágot, vagy turkálóban kabátot, ez nem érdekel.

De hogy anyukámnak, aki évekig hétvégente vendégül látja, karácsonyra egy doboz teát hoz, névnapján a virágüzletben szívja a fogát, pedig 200 felett keres nettóban, az már nekem szarrágás.

Az első mondattal egyetértek.

Viszont, biztos van olyan élethelyzet, amikor nem lehet megvenni a Pick téliszalámit vagy egy harmadik farmernadrágot, stb.

Soha sem leszek annyira gazdag hogy szar minöseget vegyek , tehat ! csak a legjobb minöseg szamomra es a csaladom szamara .

Nem az arat kell nezni a minöseget es a celszeruseget!

Sóher a szomszédunk. Medence a kertben, luxus terepjáró...

- kölcsön kéri a fúrógépet, leégeti a motort és még 3 hónap után mi kérdezzük meg, visszaadja még...

- vett PS-t a gyereknek karácsonyra, de játékot nem. Tőlünk akart kérni, de nekünk nincs. Egész este röhögtünk a párommal, hogy a gyerek majd nézheti este a feliratot a tv-n:)

- elgázolta a kutyáját a saját kocsijával. Szegény blöki napokig szenvedett, de nem vitte állatorvoshoz röntgenre, mert az 5.000,- Ft lett volna. Szerencsére a kutya felépült.

- ja, és kiakadt, hogy a másik szomszéd nem ad neki kölcsön egy több százezer ft értékű gépet, mert már félti tőle...

De még sorolhatnám. Mi csak röhögünk rajta...

Na ez a sóherség.

A sörösdobozt mi is préseljük, és bevisszük a méhtelepre mikor sok összegyűnik, csak mi környezetvédelni okokból :)

Mondjuk az én férjem is tud sóher lenni, de szerencsére nem mindenben és mindig az. Pl. az az Istten áldotta szemeteszsák. Az előző körben megvette a legolcsóbbat, de richtig nem nézte meg, hogy mekkora, aztán kicsi lett, így szinte mindig ment vmi mellé és lehetett mosni a kukát. Most én nézegettem, hogy melyiknek jó a mérete egyáltalán, aztán hiszitezett, hogy mit vacakolok. Mondtam, hogy tessék a feladat adott, old meg és mehetünk. Nagyokosan levette a polcról a legolcsóbbat. Úgy bepipultam, hogy meg sem nézi mekkora, hogy azt mondtam, visszük, de ha nem elég nagy, és kidobom az egész tekercset. A méret stimmel, de a tervezés csodája. Olyan vékony, hogy ha tele van (annyira, hogy még össze is lehetne kötni), nem bírja el a szemét súlyát. Szinte folyik ki az ember ujjai közül.

Vagy pl. megveszi a legolcsóbb izzót, ami az olvasó lámpa búrájából kilóg, így kisüti az ember szemét. Az ilyenektől a falnak megyek. Amúgy nem lehet rá rossz szavam, mert fagyi megvonás és hasonló nincs, a pincérnek rendes borravalót hagy, csak az ilyen apróságok.

Barátnőm féjre igazán sóher. 50-esek, de az a pasi még a sörös dobozt is összepréseli, feltekeri, és gyűjti (és ha valaki náluk sört iszik, attól is elvárja ezt), viszi leadni.

De: nincsenek rászorulva, a bankban van 16 milliójuk, házuk, kocsijuk van, az egyszem lányukat kiházasították a szó szoros értelmében (berendezett családi házat kapott, amikor férjhez ment).

De barátnőm férje pl. az a pasi, aki mindenre megkérdezi, hogy mennyibe került, és a barátnőm a békesség kedvéért általában az egytized részét mondja. Pl. múltkor vett lúgosító kapszulát 4 ezerért (meg sem érzik ezt a pénzt), de a férje egyből, hogy mennyi volt. A csaj pedig mondta neki, hogy 258 Ft, így megnyugodott a férje. Röhögséges:(

Amúgy ezzel a pasival nem lehet elmenni sehova úgy, hogy nyalnak egy fagyit, esznek egy gyrost, semmire nem ad ki pénzt.

Külföldre csak kempingbe mennek, de úgy, hogy minden kaja alapanyagot itthonról visznek, mert a pasi még egy fagyit sem enged enni (Olaszországban a lányuk majd meggebedt, hogy megkóstolhassa a főzött olasz fagyit, 11 éves volt, de nem engedte az apja).

Én ilyen emberrel nem tudnék élni.

Mi sem szórjuk, én is teszek félre, beosztok, de azért ezt a szarrágást:(

A gazdagok a legsóherebbek, egy gazdag ismerősömnek szerezünk valamit beszerzési áron áfa nélkül, a pontos árát mondtuk, valami 6870 Ft volt vagy ilyesmi....

A ház elé jött a cuccér 7000-et adott és képes volt megvárni, míg a párom bemegy a visszajáró apróért :-)))

Ha boltban veszi 10.000 lett volna kb.

Mindegy máskor felkerekítjük neki.