Ismerkedés 30 körül (beszélgetés)

Sziasztok!

Nem könnyű manapság az embernek sem barátot sem esetlegesen a megfelelő ellendarabját megtalálni. De egy barátsághoz minden estben 2 ember szükségeltetik és idő a kialakulásáig. Mindaddig csak ismerkedés zajlik ahogy én is teszem ezt ezzel az oldallal és fórummal. :)

Ismerős...barát. Ismerősnél több...barátnál talán kevesebb, ki mit hív barátnak...

Nem általános értelemben szabályokat felrúgó..hanem érdekes, folyamatosan pozitívan csalódok benne...és ez jóó! :)

Én sem gondoltam volna...és mégis nem kis vonzalom alakult ki bennem, de ha mást nem, azt megtanultam, hogy ne ítélj elsőre! :)

Aztán van az az eset, amikor valakivel jóban vagy és fokozatosan alakulnak ki az érzelmek, ott már az alap kölcsönös szimpátia megvan, jó kiindulási alap.

Az ellentétek vonzzák egymást. Mostanában sok pszichológiai témájú cikket olvastam és azok szerint is leginkább ahhoz vonzódunk, akiben olyasmit látunk, ami nincs meg bennünk, aki "kiegészít" minket. Na már most egy normális emberben tipikusan az őrültség nincs meg. Van abban valami,hogy a két nem normális tagjai kevésbé vonzódnak egymáshoz. (Legyen bármilyen is a normális).

Ráadásul az is jellemző, hogy mindkét nemből azok a legfeltűnőbbek, akik a legkevésbé alkalmasak komoly kapcsolatra. A kevésbé feltűnőek pedi sokszor észre se veszik egymást.

Hogy hol vannak? Szerintem otthon ülve épp azon gondolkodnak, hogy hol lehetnek a normális lányok. :-)

De egyébként tapasztalatból mondom, hogy ha ez a két csoport valahol találkozik, akkor a legritkább esetben születnek kapcsolatok...

Nekem nem hiába mondanád:) Hol is vannak?? :)))

A dolog vonzalom részével teljesen egyetértek amúgy,azt nem lehet szabályozni ( teszem hozzá,sajnos ). Nincs mit adni egyébként a külsőre, sohasem tudhatod,ki fogja elrabolni a szívedet.

Pont ma láttam egy teljesen átlagos kinézetű és testalkatú férfit egy iszonyúan duci nővel. Mindkettőjüknek fülig ért a szája,fogták egymás kezét,és ragyogtak a boldogságtól. Jó érzés volt rájuk nézni.

Szerintem kinézettől függetlenül mindenkinek megvan az esélye,hogy megtalálja a párját. :) Csak meg kéne valahogy találni...

Így van, ahogy a művelt orosz mondaná: C'est la vie :-)

Amúgy ismerek olyan párt, ahol a lány kimondottan sportos, a férfi pedig hatalmas pocakkal rendelkezik. A lány saját bevallása szerint nem is tudna vékony sráccal járni. Zsák a foltját, lehet annyira nem is lehetetlen az ilyen férfiak elvárása.

Én a duci dolgot arra értem, mior kiszól a gödörből a lyuk. Tehát egy elhízott valaki sportos, csinos társat akar.

Amúgy nekem is ismerős ez a "hiába aranyos, rendes, lányos anyák álma" az illető pasi, ha egyszerűen nem jön be.

Ilyen az élet..

Az ezzel a baj, hogy a vonzalom nem egy olyan dolog, amit tudatosan tudunk szabályozni. Hiába mondják nekem, hogy az a duci lány mennyire aranyos és kedves, ha egyszerűen a hideg is végigfut a hátamon, ha arra gondolok, hogy mi lenne, ha meg kellene csókolnom.

Ugyanúgy hiába mondom a lányoknak, hogy itt van egy csomó rendes srác, aki nem agresszív, nem iszik, nemhogy nem munkanélküli, hanem még jól is keres, csak tény, hogy egyikük sem határozott vagy magabiztos.

Szóval lehet a másik akármennyire is normális, ha nincs meg a vonzalom, akkor abból soha nem lesz semmi...

Nem minden esetben gondolom én sem.

Csak van az a típus, aki kesereg, hogy sosincs nője, pasija...De ez sem jó, az sem jó.

Ha megkérded, hogy milyet akar: hát igazán nincsenek nagy elvárásaim.

De aztán az egyik kövér, a másik sovány, túl okos, vagy buta.

Én csak egy típust írtam most le. Amikor vki 10est akar a 10es skálán, de ő maga 5ös sincs :)

Leginkább azt szeretem, mikor hájas pasik nem akarnak duci nőt :)

Nos,ez nem mindenki esetében van így. Tökéletes ember nincs,így nem is vágyok ilyenre. ( Lentebb már leírtam,milyenre nem vágyok. )

4 évet húztam le egy férfival,akiről kiderült,hogy nem csupán "nehéz ember",hanem elmekórtani eset..

Elfogadtam a rigolyáit,alkalmazkodtam hozzá,gondolván,hogy az idő,a szeretet, meg az összecsiszolódás mindent megold. De nem. Mikor világossá vált számomra,hogy ez már betegség ami nála van,még akkor sem akartam továbbállni,felajánlottam neki, hogy forduljunk orvoshoz,együtt végigcsináljuk. De ez sem a kívánt eredményt hozta,engem is "ellenségként" kezdett el kezelni. Így vége lett.

Ezt csak azért írtam le,mert szerintem sok embernél nem az a probléma,hogy nem megértő,nem tud elfogadni. Én azt hiszem kellő "kiképzést" kaptam ahhoz, hogy egy hétköznapi férfi hétköznapi tökéletlenségeit röhögve elfogadjam.