Inzulin rezisztencia! Mit tudtok róla, gyógyítható? (tudásbázis)

"Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő..." Hányszor hajtogattam ezt magamban, mikor a boldog házast kellett játszanom.

Ne törődj bele az ilyen kapcsolatba, ne hagyd hogy teljesen fásult legyél.

Kommunkáció a legfontosabb. Nem tudnál mit mondani neki? Ugyanazt kellene mondanod, mint amit itt leírtál nekünk. Próbáld meg, hogy te adsz neki puszit, ha elmegy számítógépezni, menj oda hozzá, ülj az ölébe és nézzetek vicces videókat (vagy bármit ami érdekel benneteket), amikor melléd fekszik bújj egy kicsit hozzá. Ha benned sem éled fel a régi láng, akkor sajnos tényleg vége. Így élni nem lehet, az tuti. Nagyon fontos a másik fizikai érintése. Majd meglepődik, hogy mi ütött beléd. A soraidból nekem az jön le, hogy nagyon szereted, csak nem vagy boldog. Ezen lehet fordítani. Ha már nem szeretnéd, akkor felesleges bármit is tenni. Beszélgessetek, bármiről. Az intimitás részről pedig csak annyit, hogy evés közben jön meg az étvágy. Nekem is volt már úgy, hogy semmi kedvem nem volt az egészhez, de engedtem neki és a vége persze jó volt.

Erősebbnek éreznéd magad, ha lenne már valakid és úgy lépsz ki a kapcsolatból. De! ennyi év után szerintem ne így legyen vége. Tisztán végződjön ha csak lehet. Nem vagy te 60 éves vénlány, hogy ne találj utána magadnak valakit.

Próbálj nyitni felé, egy idő után viszonoznia kellene a te figyelmedet. Belesodródtatok a mókuskerékbe. Nektek ebből kellene kicsit kilépni.

Nem okoskodni akarok, csak leírtam azt, ahogy én tennék elsőként. Ha így se változna semmi, akkor gondolkodnék a következő lépéseken.

sziasztok Lányok

Már nem voltam pár napja de vizsgázom meg ilyenek.

2 ünnp közt megyek vérvételre de őszintén szólva már bőgőzök annyira félek. Úgy érzem, hogy nagyon gáz lesz az eredmény. Lassan 2 éve nem voltam vérvételen.

Zaki, Jucccus arik vagytok, hogy próbáltok segíteni.. :) Köszönöm!!!Nem nagyon járunk sehová sem az az igazság. Barátaink..hát...tudjátok mindenhol van már gyerek... és általában azt hallgatom, hogy mit tud a gyerek már, stbstbst..hogy mi volt az oviban milyen hülye az óvónő és stbstb...szóval..szívesen már hozzájuk sem megyek, mert a következő kérdés...a hogy álltok az orvosnál? Próbálkoztok e már stb...

Az a baj...hogy magamnak is félek bevallani lehet..hogy én már nem kívánom őt...abszolute..mondom..mint 2 testvér úgy élünk..voltunk nyaralni is...hosszú hétvégén is az idei kivételével minden évben..de ott se volt soha együttlét sem..elvoltunk csak...jól éreztük magunkat, de semmi intimitás.A baj pedig az...muszáj bevallani magamnak is...hogy nagyon úgy tűnik nekem nem a libidómmal van már gáz...hanem a vágy hiányával a másik iránt. Mert van egy pasi...aki..hátőőőőőőőőőőőőőőő...a barátom...nagyon jó barát...azaz ő annak tart engem...én viszont ...eszembe jutott már ez az róla..nincs mit szépíteni...:(

Köszi Zaki!

Nem, tényleg nincs senkije..ő tényleg nem olyan. Tipikusan az az ember, aki dolgozni megy meg haza, és most télen nem, de nyáron a hobbijának él, szerel állandóan. Amikor nőgyógyi problémáim is voltak mindig mondta nem gond, csak gyógyuljak meg...

Mondom...jó ember..csak úgy vágynék egy kis tűzre egy kis szenvedélyre néha...azaz vágytam volna...

Nem én nem közeledek...már túl vagyok ezen a szinten is..

Nálunk se kézfogás, se ölelés se semmi...az utcán csak megyünk egymás mellett.

Ez is annyira hiányzik...az egymással évődés.. Hogy amit te is írsz...hálóing húzogatás vagy egy kis kötekedés...egy kis humor..meg stb...maga a szitu hiányzik...

Ivi..nálatok én még látok esélyt. Lennie kell!!!Ne add föl!! :)

Igen, azt hiszem könnyebb úgy lépni, ha van támasza az embernek...csak úgy kilépni a semmibe, a bizonytalanságba..nem egyszerű..nem 20 éves más az ember...

Ha lenne valaki akibe beleszeretek, és aki ugyanezt érezné...nem biztos hogy sokáig gondolkodnék...de így...majd lesz valami a jelen állapot.

de te nem szoktál közeledni? csak úgy átölelni vagy bármi?nem lehet h őis ezt hiányolja?

engem azért átölel ha mosogatok(vagy benyúl a tréningembe), vagy bemegyek fürdésből felhúzogatja a hálóingem, egymás kezét fogva aludtunk el..sétálni mindig kézenfogva, buszmegállóban átölelve..még most is kaját akart csomagolni, mert rakottkrumpli a kedvencem. összehajtogatta hálóingem, de nem adta oda h tegyem el, csak letette a párnámra...

az tudom h zavarta h nincsenek barátaim, csak a "fórumosok", meg h itthon ülök kötögetek, mamis szokásokat vettem fel, de a fosmunkák(kollegák) meg munkanélküliség is eléggé kiszakított a társadalmi életből..

nálunk is volt régebben is h nem kivánta a szexet, mondta h vannak ilyen időszakok, az meg h maguknak csinálják néha, az más. 90%a csinálja kapcs mellett is, ez engem sosem zavart..lányok is szokták, nincs ebben semmi.

Igen az emberek azt hiszik, mások tök boldogok és full happy minden..közben meg..az emberek nagyobb részének élete kész színház...nem is gondolnánk ugye. Rólunk se gondolja senki higgyétek el...pár ember tudja csak miben vagyok, de a család nem.

És igen...nagyon megterhelő ez lelkileg. Az ember egyre fáradtabb, fásultabb...üresebb és szomorúbb...és akkor éljem "boldogan" a mindennapokat, végezzem normálisan a munkámat, a házimunkát..meg egyáltalán..legyen erőm minden reggel fölkelni...mikor tudom, hogy ez csak egy újabb nap amit túl kell élni.. :(

Én is kitartást és sok erőt kívánok azoknak akik hasonló cipőben járnak!!!!!

Nem akartam lekicsinyleni a gyerekproblémát, én is azon "paráznék" már, ha lenne megfelelő hímegyed :)

Egyébként én tudom, hogy túl leszek rajta, olyan vagyok, mint egy csótány. Mindent túlélek, megoldok, kikeveredek belőle. És szerintem ebben kellene hinnie mindenkinek, mert másképp sok dolgot képtelenség túlélni. Összeroppanás nélkül.

Csak szeretnék már én is kisbabát tervezni, nem szakítást :/ Nadehát mindennek megvan a maga ideje.

Sajnálom, hogy ennyi probléma van a kapcsolataitokban :(((

Bár én is tudnék mesélni... 10 év után hagytam ott a férjemet a 3. házassági évfordulónk előtt 3 nappal. Ez volt tavaly szeptemberben.

Az is igaz, hogy mikor borult otthon a bili akkor a mostani párom végig mellettem volt, akkor mint még barát (több, mint 20 éve ismerjük egymást). Azt kell mondjam, hogy életem legjobb döntése volt amit akkor megléptem, így azt mondom, hogy már rég meg kellett volna. De most az a lényeg, hogy minden szép, minden jó :)