Imádom a páromat, együtt lakunk egy éve, de néha az idegeimre megy! Én spórolnék, ő mindig költ, és mostanába nem értjük meg egymást. (beszélgetős fórum)
Teljesen normális, hogy szeretsz egyedül lenni. Arra mindenkinek szüksége van, bármennyire is szereti a párját.
Az viszont nem jó jel, hogy már most az idegeidre megy, és nem értitek meg egymást. Mi lesz később, amikor esetleg jönnek a komoly gondok?
Azt írtad, hogy az elején rendben volt minden. Mi változott meg, romlott el?
Köszönöm és Neked is szép napot!
Remélem sikerül!:)
Csak sok lehet, neki így természetes, és kell valaki, aki felhívja rá a figyelmét :)
Bár anyós szerint nagyon elrontottam a fiát :D
Szia!
Ez teljesen normális.
Mi az első pár hétben meg tudtuk volna ölni egymást. Olyan szokások jöttek elő, amit a randi alatt nem láthat az ember.
Pl imád órákig állni reggel a tükör előtt, mosogatni az arcát, fésülködni stb...
Én meg nem férek oda sminkelni, pedig már indulnom kellene a buszra. De én pl elhagyom mindig a használt papírzsepiket és a csokis papírokat. Én elnézem neki azt, ő nekem ezt.
Elvégre egy kapcsolat a kompromisszumokról szól. Együtt, egymásért. :)
Attól ne félj, hogy néha egyedül akarsz lenni. Ez tök normális. Mi is van, hogy másik-másik szobában töltjük az estét, mert egyedüllétre vágyunk. Én csendben olvasnék, ő tévézne.... Együtt nem menne. :)
A cselédségről annyit, én is éreztem. Aztán egyik szombat reggel úgy döntöttem, elég. Mondtam fáj a fejem, hányingerem van, de takarítani kellene, mert délután jönnek a szülők vendégségbe. Kicsit pakolj össze, indítsd el a mosógépet stb.
Azóta segít. Nálunk pl ő porszívóz.
Szóval fel a fejjel! Ha szereted, ne engedd, hogy ilyen kis apróságok tönkretegyék a kapcsolatotokat! :)
Szerintem nincs itt semmi baj! Ha mindketten csak egymással tudjátok elképzelni a jövőt, akkor ezen nem szabad fennakadni. Fontos mindkettőtöknek a személyes élete is - az, hogy feleség leszel, nem fog meghatározni Téged, attól még TE maradsz!
A spórolásra azt tanácsolom: ne ess túlzásokba! Én ezt elszúrtam, mert a párom szeretett apróságokra pénzt kiadni, amire én azt mondtam. fölösleges. Csak épp azt is elértem ezzel hosszú távon, hogy már jóformán nem mer nekem semmit venni - soron kívüli, apró meglepetéseket, amik néha baromi jól esnének! -, nehogy azt kérdezzem, "Minek kellett erre költeni?". Szóval, csak okosan! :)
Teljesen normális. Ne aggódj!
ÉS hogy szeretsz egyedül is lenni az meg nem hogy normális, hanem szükséges. Szerintem. Midnenkinek szüksége van arra hoyg kicsit egyedül legyen, magával törődjön. Ha már gyerekek vannak is azt modnják az a jó, ha mindenkinek megvan a saját -még ha az csak egy íróasztalnyi terület is - területe, ami csak az övé. Vagy egy hely ahova elvonulhat. Mi 7 éve lakunk együtt, takarítás nálunk is gond volt, mert én utálok, de viszont a rendet szeretem, így igazából ki is egészítjük egymást talán. Én rendet rakok, kisebb takarítást megcsinálom, vgay mosok mosogatok, ő meg megcsinálja amit én utálok.
Ja és ez nem két percig tartott míg ez is kialakult, hanem évek. Modnjuk én akkor még fősikolás voltam mikor összeköltöztünk ami egy teljesen más életvitel nyilván, mint dolgozó embernek lenni.
Szóval nyugi, türelem, kitartás, ki fog az alakulni!
miért kell erre gondolni egyből? ez olyan rosszindulatú. Nem azt mondtam, hoyg az agyamra megy, és kiráz tőle a hideg.
2 éve vagyunk együtt, egy éve lakunk egytt. elejében minden szép volt, csak mostanában vannakgondok. pl ő semmit nem csinál otthon, én takarítok stb. már probáltuk megbezsélni, akkor segít, de egy két nap után ismét. néha cselédnek érzem magamat. idegesít. amugy meg tudom hogy szeret, érzem, kedveskedik, csak ez pl egy nagy probléma.
Igazából az érdekelne, hogy ez normális ha néha így érzek?
Mi már majdnem 5 éve lakunk egyutt. Az első 3 hónapot végig veszekedtunk, mire összeszoktunk.De azóta is egyutt vagyunk. Persze engem is idegesit egy csomo dolog, de biztosan nekem is vannak olyan dolgaim amitol ő mászik a falra (széthagyott papirzsepik).
Nálunk én vagyok a pénzügyes,de előfordul hogy ránk jön a költési kényszer. Persze felváltva, igy hol ő van besózva emiatt hol pedig én.
Miért nem értitek meg egymást?