Ilyen férfival, ilyen helyzetben? (beszélgetős fórum)

köszi a válaszodat .

jóéjszakát

amugy az, amit csinálok az ex barátommal nem tudatos.

Mindig megfogadom,hogy nem balhézok, nincs hiszti, normálisan állok a dolgokhoz, de sokszor azon veszem észre magam, hogy ha nem az én elképzeléseim szerint mennek a dolgok, akkor egyből erőszakosabban szólok, és ekkor válok akaratossá és önzővé is... és kész is a balhé

semmivel sem voltam jobban elkényeztetve mint más lányok.

2bátyám van, sokkal idősebbek nálam, jobban voltam fogva, igaz a szüleim sosem vertek meg, de az is tuti hogy nem volt minden megengedve nekem.

A 2fiútesó mellett igaz,hogy kitüntem kislányként, de ők is figyeltek rám mindig...nem volt minden megengedve :)

nem voltam kiskoromban (elmondások szerint) s tinikoromban sem dacos sem hisztis, állitólag akaratos sem

Először kapd össze magad! Miért vagy bizonytalan magadban? Gondolj arra, ha akart volna, már régen talált volna valakit, de ő melletted kötött ki.

Ha nincs bizalom és tisztelet a másik iránt, megette a fene azt a kapcsolatot. Rettenetesen csúnya dolog a másik személyes dolgai között kutakodni.Tudod, ha valaki féltékeny miért legyen a társa hűséges, egy a fizetség, gondolhatja.

Tegyél rendet a lelkedben!

Az a baj, hogy te ebben a kapcsolatban nem a másikat szereted, hanem saját magad, és főleg azt, hogy ő szeret téged.

"Közöltem vele,hogy ha csak ennyit tud rám áldozni, akkor inkább ebbe ne menjünk bele."

Pontosabban, ha nem hajlandó egész álló nap téged imádni, akkor te - bár rettentően szerelmes vagy belé - látni sem akarod. Logikus.

"Hogy ha szeret miért nem vagyok annyira fontos neki,hogy több ideje jusson rám?"

Inkább az a kérdés, ő miért nem elég fontos neked annyira, hogy elfogadd, amit szeretne, és ne edd meg az idegeit? Vagy csak ő tegyen a kedvedre?

Lehet, hogy azért vagy ilyen követelőző, mert még nem találtad meg azt az embert, akit tényleg annyira szeretsz, hogy az a fontos, neki jó legyen, nem az, hogy te megkapd, amit akarsz.

Igen persze.

Azzal húztam ki, hogy mindig mindenért morogtam.

Az Ő elmondása szerint "próbáltam lekorlátozni, s a saját irányításom alatt tartani"

Mindig számonkértem mindenért, ha vett magának valamit beleszóltam, hogy ne arra költsön... féltékenykedtem (ok nélkül) mindenkire, kutakodtam a telefonjában, mindig megkérdőjeleztem mikor hol kikkel van...ha nem úgy alakultak a dolgok ahogyan NEKEM tetszett akkor balhéztam vele...ha új hobbit talált belekötöttem hogy ezzel más nőnek akar imponálni stb. :(

Most hogy a műhelyben dolgozik 2.állásban már előre attól félek,hogy ott megismerkedik valami csini recepciós csajjal, vagy vendéggel aki beviszi az autot szerelésre...és elfelejt engem :(

Szóval azt hiszem beteg ez a féltékenység, pénteken megyek pszichologushoz

orsibigyu, Neked külön köszönöm.

Az, amit leírtál,hogy lehet mellettem aki elvisel de az papucs lesz...elmosolyodtam

Ő is ugyanezt mondta :)

"Nyuszi, én nem vagyok nyálas romantikus majom, így tudok szeretni ahogyan most. Lesz olyan aki szeretni fog téged, s elviseli ezeket, de az papucs lesz és Neked meg olyan nem kell majd"

Igazad van abban,hogy ha nem akarunk egymással lenni, az úgy is kiderül.

De khm..elkövettem azt a hibát hogy elpanaszoltam anyuméknak mindezt s azóta azt fújják,hogy ezek után hagyjam,mert biztos csak hétvégi szexpótlék lennék majd neki, nem is szeret eléggé, csak hiteget stb.

Szóval befolyásoltak ma, s ezután közöltem Vele hogy nekem ennyi nem elég. :(

Most hogy egy új mühelyben dolgozik 2.állásban félek,hogy ott fog megismerni valami nőt akivel majd összejön :( nagyon féltékeny voltam mindig (bár ok nélkül) ezzel akasztottam ki legtöbbször

Szerintem nincs jövőtök! Egy darabig mehet ez a játék , de nincs sok értelme! 1.5 év nem sok!

Lakva ismeri meg egymást az ember. Ha ez most nem ment... hát ezután se fog!

Foglald el magad, munkával sportal bármivel! Pár hét és jobb lesz.

Kitartás!

Azért, mert nem vagytok egymásnak teremtve. Most fáj és időnként jólesik úgy tenni, mintha nem történt volna meg a szakítás, de teljesen fölösleges. :(

Ha egy kicsit te is távolabbról tudnád végig gondolni az egészet, te is látnád, hogy ő sem számodra az ideális társ. Hagyj ehhez magadnak időt, most szerelmes vagy és ragaszkodsz egy ideához.

Én nem kezdeném veled újra. Elviselhetetlen vagy!

Szegény pasi! Vagy csak hülye!?

Mindegy is.

Bevallod, hogy sárkány lettél, erre még nem is kezdtétek újra, de már folytatod.

Remélem lesz annyi esze a pasinak, hogy nem foglalkozik veled.

Ne haragudj!

Hogy nem tudod megérteni, hogy nem abból vesz valaki kenyeret, hogy téged csodál és fogja a kezedet egész nap?

Kaptál esélyt, de nem akarsz vele érni, hiszen máris balhézol....

nincs ezzel a pasival semmi baj!

én megértem, hogy inkább az anyjával nyugiban, mint mindennap idegben ...

vannak akik szeretnek vitázni, mert utána jön a békülős szex

Lehet tudni, mivel húztad ki a gyufát?

1,5 év alatt, azért nem olyan természetes, hogy egymással problémák vannak. Ez lehet előszele annak, hogy ez a kapcsolat sosem lenne jó.

köszi a válaszodat.

De honnan tudhatnám biztosan hogy ha minden rendben köztünk, akkor hónap után biztosan akar majd velem tovább lépni s nem csak hiteget??? :(

Lehet azt fogja mondani hogy " na látod, külön jobb, maradjunk így" én meg majd többre vágyom és ez megint balhét szül majd :(

Értem az Ő nézőpontját is, de miért nem érti meg hogy nem tudom napokon át nélkülözni Őt, mert szeretem és hiányzik? :(

Ha elmondása szerint Ő is ennyire szeret, akkor miért nem erölteti meg magát picit s miért nem ad még 1esélyt??

meg ugye említettem hogy Ő most az anyukájával lakik, közös lakásban (elvált szülök gyereke).

Tudom én is tehetek róla hogy idáig jutottunk ketten, de úgy érzem nem fogom tudni kirobbantani az anyja mellől... :(4Tegnap est erákérdeztem miért olyan jó ott neki, amikor az anyukája nem főz, nem mos rá...

AZt momndta "AZért mert itt nincsen balhézás, mint anno melletted volt...és nyugton vagyok"

Szép estét kedves Mindenki :)

Tegnap regisztráltam ide, direkt azért hogy segítséget kérdezhessek, mivel a problémáimat sajnos senkivel sem tudom megosztani.

S mert nagyon magányosnak érzem magam :(

Kérlek, adjatok tanácsot mit tegyek!

Tehát, egy fiatal lány vagyok, akinek lassan 2hónapja ért véget egy 1év5hónapos kapcsolata.

A barátommal voltak nehéz időszakaink, de hát kinek nincsenek-az élet nem fenékig tejfel, s tudom hogy ha az ember kapcsolatban kíván élni, akkor csiszolódnia kell a másikhoz, máskülönben hamar véget ér.

Persze utólag mindig okosabb aze mber lánya :(

Sajnos ez történt nálunk is, bevallom sokszor előfordult hogy miattam pattant a szikra, és miattam volt veszekedés kettönk közt, hisz házisárkánnyá váltam, s értelmetlen, buta dolgokért kezdtem vitatkozni Vele.

Ahogyan Ő fogalmazott: "megettem az életét, meg az idegeit"

Végül szakítottunk, azt mondtuk rendben, legyen vége. Mindenki járja a maga útját, külön is költöztünk egymáshoz, én haza, Ő is haza.

azóta nem is beszéltünk. IDÁIG.

És itt jönnek a bajok a képben.

Az eémúlt hetek alatt cseppett sem javult a saját lelkem állapota, egyr efeszültebb, idegesebb vagyok, Folyton Rá gondolok, Őt látom mindenhol, Vele álmodom, veszettül hiányzik, fizikailag belebetegedtem a hiányába.

Nagyon szeretem Őt még mindig.

Múlt héten találkoztunk először -véletlenül- a parkolóban, ahol meglátva egynmást, futva ugrottunk a másik nyakába-de szó szerint.

Mintha mi sem történt volna, csók, ölelés stb.

Mindketten sírtunk.

Azóta megtudtam,hogy Ő is ugyanugy érez, ahogyan én. Szenved, hiányzom neki, s miközben ezeket mondta sírva fakadt férfi létér.

Sokat gondolkodtunk merre tovább.

Tudjuk,hogy együtt nem megy, hisz 2dudás eset vagyunk, nehezen enged mindkettönk, sok a vita a személyes ellentétek miatt. De egymás nélkül megőrülünk.

Ő tegnap azt mondta nekem beszélgessünk, hogy merre tovább.

Megkérdezte hogy a munkám után fel tudnék-e menni az anyja lakására (mivel ő az anyukájánál lakik) nehezen, de beadtam a derekamat.

AMikor odaértem gyertyával, sütivel, hangulatfénnyel fogadott, és beszélgettünk.

AZt mondta szeret, velem tervez, és engem akar, de az eddig ránk félretett pénzéből AUTÓT tervez venni...

Ezen kicsit megakadtam, de én is elmondtam mire vágynék.

A bibi csak annyi,hogy Ő azt ajánlotta,hogy minden vita és nehézség ellenére kezdjük újra, de nem akar beleugrani azonnal az összeköltözésbe, várjunk 1-2hónapot, hogy bírjuk-e egymással. Majd utána beszélünk a továbbiakról...

Viszont Ő most kiegészítő másodállást vállalt.

AMi azt jelenti,hogy minden 2.héten reggel8tól este22ig dolgozna. Így ezeken a heteken csak hétvégén tudnánk együtt lenni.

A helyzetet rontja, hogy az én szüleimhez nem jöhetünk, én meg az Ő anyukája lakásában nem akarok aludni...

Tehát nem tudom hogyan oldanánk meg a találkát.

Én akráhogyan is mérlegelnék, nagyon szeretem Őt, s azok után hogy már éltünk együtt (s bár szakítottunk) nekem ez a heti 1-2találka kevés.

Közöltem vele,hogy ha csak ennyit tud rám áldozni, akkor inkább ebbe ne menjünk bele.

Ő azt mondta jelenleg akkor sem akar újra összeköltözni, és várna még...

Ma miközben ezeket beszéltük haraggal váltunk el.

Nagyon elkeseredtem,hogy hogy van az hogy szerelmes belém -hisz tudom hogy szeret s szenved nélkülem- de annyit nem érek hogy újra megpróbálja velem közösen,együtt lakással egy másik albérletben?

Én gondolkodom rosszul, vagy Neki van igaza?

Nagyon szomorú s bánatos vagyok, mert tudom: én is hibás vagyok...de nem értem ezt a helyzetet.

Hogy ha szeret miért nem vagyok annyira fontos neki,hogy több ideje jusson rám?

Vagy újra megpróbáljon velem lakni?

Ő30on túl van

Én a húszas éveimben járok