Idézetek tengerében (beszélgetős fórum)

Különben még csak azt sem írtam, hogy nem tetszenek, csupán morfondíroztam, hogy vajon miért nem a saját gondolataikat használják az emberek, legalábbis saját írásaikban.

És abszolút rendben a mentalitásom.:)

Én nem szenvedek, sokkal inkább ez rád lehet jellemző, mivel egy fórumindításra rám tolod a negatív cuccaidat ("meg sem érdemled, ilyen mentalitással, közöd?", stb.).

No, ez is elgondolkodtató.

csak most nincs kedvem ezen gondolkozni:)

Pedig a világ - nagy valószínűséggel - a te gondolataidra lenne inkább kíváncsi, mint arra, amit már ezerszer elsütöttek...

És ki tudja, talán idővel szembetalálkoznál itt-ott a saját mondataiddal:)

"miért nem tudnak az emberek manapság EREDETIEK lenni??"

Mert azt hiszik, hogy ha utánozzák az embereket, akkor jobbnak fogják őket találni, mint akik valójában.

Ismered: más tollával ékeskedni c. fejezetet.

Kiegészités: Csak olyan idézetet használok amivel azonosulni tudok, illetve egy olyan általam megélt érzelemről, tapasztalatról, általam is gondolt gondolatról szól.

Nem tudom olyan szépen kifejezni magam, azt érzem nem tudom ilyen egyszerűen és frappánsan összeszedni a gondolataimat, mint az idézet szerzője...Igy inkább idézem:)

Most mi van? Anempátiában szenvedsz?:DDD

Én például nem tudok magamból kiírni dolgokat.Szeretem,ha mások beszélnek helyettem.Ennyi.

A titkos naplómban(abszolút titkos) is saját versek vannak,amik a napokban születtek.Úgy látszik nem szeretem a saját szavaimat a maguk normál ütemében.Ennyi.Jellemző,hogy ezek a verseim is nem értelmezhetőek,kódok.Ha magukat a szavakat próbálná valaki értelmezni,elég zagyva lenne,nem mondana semmit sem...

Egyébiránt:Közöd?Nem a te naplóid.Ha nem tetszenek,ne olvasd...Ennyi!Ráadásul ilyen mentalitással meg sem érdemled...

Én rengeteg idézetet használok, sőt van egy naplóm csak idézetek vannak benne...

Két naplóm cime idézet, a harmadik naplóm cime saját kútfőből van.:)

Nem érzem, nem éreztem, hogy az eredetiségem rovására menne, de most elgondolkodtam azon amit mondtál....és bizonyos esetekben van benne valami. Ha valaki csak úgy, minden saját gondolat, érzelem és válogatás nélkül "használja" az idézeteket. Általában az idézeteket amiket a naplóimban használok, többször átolvasom gondolkodom rajtuk, ismerem akitől származik, illetve ha nem ismerem akkor biztos, hogy utánaolvasok, mert érdekel.

Most próbáltam röviden összefoglalni, miért szeretem, miért használok idézeteket...

Remélem választ kaptál a MIÉRT-re!:)))

Nem rosszallás, csupán összeráncolt homlok, töprengő arckifejezés:

Pár hete - lassan pár hónapja - olvasgatom ezt a portált, több másikat, közösségi oldalakat régebb óta, de ott is ugyanez vetődött fel bennem:

Miért választ a blogírók 99.9 %-a idézetet naplócímnek, "ars poetica"-ként, amikor az NEM a saját gondolata, NEM a saját megélt tapasztalatainak konzekvenciája...

Miért kezelik az emberek a más hírességek - vallási vezetők, filozófusok, színészek, politikusok - kimondott vagy leírt gondolatait mintegy önazonulásként?

Naplóbejegyzésként 4-5 idézet naponta... MIÉRT????

(Az is más, ha valaki direkt összegyűjt idézeteket, az érthető, de ez...)

Oké, általában idézőjelbe teszik, de attól még nem ők találták ki, nem lehet az ő sajátjuk, hiszen: "amíg nem jártál az én cipőmben..." :D

Tehát az lenne a kérdés, miért nem tudnak az emberek manapság EREDETIEK lenni??