Idézetek, szép történetek... (beszélgetős fórum)
Ez is nagyon tetszett!
Köszönöm, hogy leírtad, vagy idemásoltad.
Megyek keresgélni - hátha sikerül valamit találnom...
A jel
Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.
Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett, mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben. És azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet.
Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.
Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei.
Szüleinek megírta, hogy megbocsájtásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lát az autóbuszból: Ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre eltávozni fog életükből.
Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert kinézni az ablakon. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.
Útitársa végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
- Cseréljünk helyet! Majd én figyelek az ablakból.
Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.
Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:
-Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.
Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.
Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.
Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.
Bruno Ferrero nyomán
Örülök, hogy tetszett:))
Sikeres böngészést kívánok!:)
Ez is nagyon tetszett! Köszönöm, hogy leírtad, és én olvashattam.
Én is keresgélek, néha találok is valamit...
Az apák teremtése
Amikor a jó Isten az apákat teremtette, először egy rendkívüli magas alakot teremtett. Az egyik angyalnak azonban nem igazán nyerte el a tetszését a kész mű.
- Miféle apa ez? Ha a gyerekek alacsonyak, miért ilyen égimeszelők az apák? Mindig hétrét kell majd görnyednie, ha üveggolyózni akar csemetéjével, ha ágyba akarja dugni, vagy ha egy puszit akar nyomni a feje búbjára.
A jó Isten elmosolyodott.
- Ez igaz, de ha alacsonyra tervezem, hogy néznek fel rá a gyerekek?
A jó Isten hatalmas, inas kezeket formált az apáknak. Az angyal szomorúan rázta a fejét.
- Ez nem lesz így jó! A nagy kezek esetlenek. Nem boldogulnak a pelenkázással, az apró gombokkal, a lófarokhoz való hajgumival és a baseballütőkből származó szálkákat sem tudják kivenni a pici tenyerekből.
A jó Isten ismét elmosolyodott.
- Igazad van, de ahhoz, hogy az ember vigyázni tudjon egy aprócska zsebéből előkerülő számtalan kincsre nagy kéz szükségeltetik. Ahhoz viszont elég kicsire tervezem, hogy az ujjak átfoghassák egy gyermek arcocskáját.
A jó Isten ezután hosszú, izmos lábakat és széles vállakat teremtett. Az angyal a szívéhez kapott, és döbbenten így szólt:
- Tudom, hogy közeleg a hétvége, és fáradt vagy? de mondd tudsz-e róla, hogy ennek az apának nincs öle? Ha az ölébe akarja ültetni a gyermekét, a szegény kölyök két comb között a földre huppan.
A jó Isten újra csak mosolygott.
- Az anyja fogja ölbe venni az apróságokat. Az apának erős vállra van szüksége, hogy boldoguljon a porontyokkal megpakolt szánkóval, egyensúlyban tudja tartani a biciklit, és a bábszínházból hazafelé menet egész úton karjaiba vigye alvó gyermekét.
A jó Isten éppen a világ legnagyobb lábfejét próbálta megformázni, amikor ismét megjelent az angyal, és szinte ráförmedt:
- Ez aztán a kontár munka! Komolyan hiszed, hogy ezek a csónaklábak képesek lesznek talpra ugrani hajnalok hajnalán, ha a csecsemő felsír?
Vagy végigsétálni a születésnapi zsúrra felállított iciri-piciri asztalkák között anélkül, hogy eltaposnának legalább három vendéget?
A jó Isten ismét csak mosolygott.
- Meglátod, hogy milyen remekül tudja majd használni őket! Segíthet a gyerekeknek, ha az Üveghegyen túlra akar majd ellovagolni, és elriszthat vele egy felbukkanó egeret.
A jó Isten egész éjjel dolgozott, s végül kevés szavú, határozott hangot, valamint mindent látó, de nyugodt és türelmes tekintetet alkotott. Végül, mintegy ráadásként könnyeket is adott az apának. Amikor elkészült az angyalhoz fordult és így szólt:
- Remélem elégedett vagy a végeredménnyel, és belátod, hogy egy apa legalább annyira szeretheti a csemetét, mint egy anya!
Az angyal szó nélkül bólintott.
/Mindent megkaptál,hogy jó Apa legyél,a többi csak rajtad múlik!/
Szívesen, nagyon örülök, hogy Neked is tetszik:))
Kérdésedre válaszolva: Sokat kapok e-mailben, és keresgélek a neten is. Ami tetszik, illetve megérint azt lementem, onnan teszem át ide, vagy az idézetes naplómba.
Jó éjszakát, szép álmokat kívánok!:)
"KŐBE VÉSVE...
Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
- Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI! Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve.
Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet is."
"Látlak... A túloldalon. Ahogy ott állsz a folyó partján, és nézel. Rám. És érzel. Engem. Én pedig téged. Aztán egy cölöpöt verek a mederbe. És te is. Aztán még egyet és még egyet. Aztán pallókat teszünk a cölöpökre. Egyre többet és többet. És egy napon a cölöpök, a pallók összeérnek. Elindulsz felém. Elindulok feléd. És középen találkozunk. A Lélekhídon."
Csitáry-Hock Tamás
„Egy régi legenda szerint ha egy kutya meghal, a túlvilág határán nyugalmat talál. Itt a Szivárvány hídon túl már nincs betegség, és ismeretlen a kín és a bánat Az erdő szélén, dombok lábánál rohangáló felhőtlen boldogságban élő kutyáknak már csak régi társuk, a gazdájuk hiányzik. Aztán, egy szép napon ismerős illatokat visz a szél Az egyik kutya megáll, fülét hegyezi, majd hirtelen elszalad. És amikor észre vesz téged, látja, hogy te érkezel, teste már reszket a vágytól, ahogy feléd rohan. Boldogan kapaszkodtok egymásba az örömteli újratalálkozásban, és te újra belenézhetsz a hűséget, mérhetetlen rajongást árasztó kutyaszemekbe. Együtt sétáltok át a Szivárvány Hídon, és soha többé nem váltok már el egymástól Most nagyon szeretnék hinni abban, hogy igaz a legenda. Nagyon szeretnék hinni abban, hogy mi még egyszer találkozunk.”
Ismeretlen
Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést. Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés; legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.
(Tatiosz)
Dörömbölök szívetek kapuján
s egyszer a szívetekbe érkezem talán.
(Hajnal Gábor)
Nagyon tetszett! Köszönöm, hogy olvashattam.
Honnan veszed az ilyen szép történetet?
Egy szülő levele:
Életet adtam neked, de nem élhetek helyetted.
Taníthatlak bizonyos dolgokra, de nem tanulhatom meg helyetted.
Irányt mutathatok neked, de nem vezethetlek mindig kézen fogva.
Biztosíthatom a szabadságodat, de nem felelhetek érte.
Megtaníthatlak, hogy mi a jó és mi a rossz, de nem választhatok helyetted.
Vásárolhatok neked szép ruhákat, de nem öltöztethetlek kedvességbe.
Adhatok tanácsot neked, de nem fogadhatom el helyetted azokat.
Taníthatlak arra, hogy megoszd a dolgaidat, de nem tehetlek önzetlenné.
Tisztességre taníthatlak, de nem kényszeríthetlek arra, hogy tisztességesen viselkedj.
Adhatok tanácsot, hogy mennyit igyál, de nem mondhatok nemet helyetted.
Óvhatlak a kábítószerektől, de nem dughatom el előled.
Mondhatom, hogy milyen a jó barát, de nem választhatok barátot számodra.
Óvhatlak a bűntől, de nem tudlak erkölcsössé
tenni téged.
Elmondhatom, hogyan élj, azonban én nem adhatok neked örök Életet.
Imádkozhatok érted, de nem imádkozhatok helyetted!
A legdrágább kincs...
Történt, hogy egy egyszerű asszony hátán gyermekével, eltévedt a jól ismert erdőben.
Ahogy tévelygett, a sűrűben, egyszerre egy barlang nyílt meg közvetlen előtte és megszólalt egy hang: Ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom arra hogy örökre gazdag és boldog légy.
Kérdezi az asszony a hangtól: és mondd mit kellene tennem mindezekért?
Csak lépj be és válogass a kincsekből kedvedre annyit amennyit elbírsz mert csak neked és csak most vannak a teremtésben.
És letette az asszony a gyermekét a barlang bejárata mellé egy jól látható helyre hogy láthassa ha szükségét érzi és könnyedén felvehesse amikor távozik.
Egyre nagyobb halmokat rakott drágakövekből, arany ékszerekből és lázasan számolgatta vajon micsoda gazdagságot bír még összeszedni, amikor megszólalt a hang: A legfontosabbról el ne feledkezz.
Ekkor vette észre hogy a barlang enyhén ívelt és nem látta először, mekkora is valójában.
A hang figyelmeztetésén töprengve - a legfontosabbról el ne feledkezz - beljebb ment hát és Uram Teremtőm, még csodálatosabb még ragyogóbb dolgokra lelt.
Szétrakta azokat amiket először gyűjtött hogy helyükbe a drágább "fontosabb" dolgokat tehesse, amikor újra szólt a hang:
Nagyon igyekezz mert már csak néhány pillanat és a barlang örökre bezárul és a legfontosabbról el ne feledkezz.
Még beljebb hatolt a temérdek kincs között gázolva és megpillantott egy emberfej nagyságú rubint.
Óóóóóó mondta az asszony bizonyára erre gondolt a hang is és mindent eldobva felkapta a drágakövet, miközben a barlang szája egyre kisebb lett.
Már rohant amikor a hang újra megszólította: mindent elviszel, mindent ami fontos?
Igen sikította a nő és kiugrott a barlangból.
Diadalittasan nézte a csodálatos drágakövet, amikor megint rászólt a hang: és a legfontosabb?
Ekkor döbbent rá a gyermekét a barlangban felejtette.
Lehet életünk szerényebb és lehet jómódú is. Soha ne hajszoljuk az anyagi javakat. Nem mondom hogy anyagiak nélkül jó vagy jobb élni, de a földi "kincsek" iránti féktelen sóvárgás elfeledteti velünk a legfontosabb létét.
AZ ÉDESANYA TEREMTÉSE
Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
- Ige. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az előző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.
Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."
- Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.
Az angyal kíváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.
Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.
Finom melankóliával válaszolt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!
Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?
Bruno Ferrero írása
Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség.
Arisztotelész
Ó, de nagy adomány a szépség! Rácsodálkozunk, szeretjük nézegetni, sokszor irigyeljük, nem tudunk elmenni mellette csak úgy. Az viszont a legritkább esetben jut eszünkbe, hogy hátránya is lehet a szépségnek.
Halász Margit
Relatív dolog, hogy kinek mi a szép. Az én szememben az a szép, aki szépnek érzi magát, és úgy is viselkedik. Általában különben azt tartom szépnek, ami nem szimmetrikus. Pedig a világ azt kommunikálja, hogy legyen szimmetrikus alakod, arcod, orrod, hajad, ruhád. De szerintem magadhoz képest kell jól érezned magad.
Csernus Imre
Az embernek túl későn jön meg az esze és túl hamar öregszik meg.
Mike Tyson
Egy napon elég idős leszel ahhoz, hogy újra meséket olvass.
Clive Staples Lewis
Szerintem szép vagy... szerinted nem. Pedig ugyanazt látjuk. Csak nem ugyanúgy. Mert ha önmagadat nézed, csak a szemeddel látsz. Ha a másikat, akkor a lelkeddel is. Ezért lehetsz örökre elégedetlen a tükörben látott képpel, és ezért tarthatom én ugyanezt a képet a világ legcsodálatosabb látványának. Téged.
Csitáry-Hock Tamás
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és—ami még több—ember léssz, fiam!