Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetés)
"Ma már, az "idők végén" mi is kezdjük látni: az, hogy jobb autónk legyen, nem éri meg, hogy föláldozzuk érte a lelki békénket. És menekülünk, ki a városból! De ez kezdetben még nem volt ennyire nyilvánvaló. Az, hogy a nyugati civilizáció éppen a lelki nyugalmat, az eseménytelen boldogságot - és persze a mélyebb lelki tartalmat - kéri el az embertől a "fejlődésért" cserébe, nem volt előre látható."
/Müller Péter/
"Hányszor mondjuk manapság mi is: "Nem jól vagyok!" És éppen ezért! Gondoltál már erre? Hogy nem a vírusok okozzák a járványokat, az influenzát, az allergiát és sok egyebet, hanem ez a beteg, elvetemült világ, melyet nehezen viselsz el, s ettől hamar legyengül és összeomlik az immunrendszered? Gondoltál erre? Hogy a "Nem jól vagyok!", amit egy évben számtalanszor érzel, honnan ered? Nem akarsz emberek közé menni, találkozni senkivel, nemcsak idegenekkel, még az ismerősökkel sem! Tudatosult benned, hogy nem csak a lelked, de gyakran a szervezeted is tiltakozik ez ellen a korrupt és lélektelen világ ellen, amelyben élsz? És az önbetegítés nem válogat: egy beteg világban mindenki beteggé tehet, azok is, sajnos, akiket egyébként szeretsz. Ilyenkor terhessé válnak számodra még a saját hozzátartozóid is."
/Müller Péter/
"Versenyszférában" élünk, "növekedésről", "hajtásról" beszélünk - a ráérő idő elfogyott. Mondjuk is, hogy pörgős életet élünk, "rohanunk", "kavarunk" - mintha sejtenénk a hindu létkerék szimbólumát. Mókusok vagyunk. De hogy hová futunk s miért? Erre nincs felelet. A mai embernek nincs ideje. Elfogyott. A mókuslélektant feltétlenül meg kell ismerned, mivel Mókus-korban élünk, és mókusok vagyunk. A taoista bölcsek azt mondták: a Lét titka nem a kerék tetején, hanem a mozdulatlan közepében van. Ott lakik a Mozgató. Vagyis lényünk közepén, szellemi valónk szívében örök béke van. Nyugalom. Most is. Benned is... bennem is. Csak nem éljük át. Minél távolabb kerülünk tőle - vagyis lényünk magjától -, annál gyorsabban rohanunk. A kerék peremén már olyan eszeveszett a forgás, hogy szinte kirepülnek a fogaink. Minél távolabb élsz a benned lakó Istentől, annál gyorsabban kell futni. De ki forgatja a kereket? Te magad. Mert ahogy a centrumból kilépsz - máris forogsz. Márpedig kilépsz, mert az élet szétpörgésből áll - az örvény a teremtéssel együtt született, amikor szikraként kipattantál a centrumból, s azóta forogsz a centripetális és centrifugális erők táncában. A centrumban - léted szívében - csend van. Időtlenség. Oda visszatalálni csakis meditatív állapotban lehet. Nem könnyű, mert olyan, mintha egy hurrikán "szemét" keresnéd - ha rátalálsz, megéled, hogy az örvény közepén teljes nyugalom van. De ahogy távolodsz tőle, egyre zaklatottabb, hajszoltabb leszel, és fogy az időd. Mi készteti bennem a mókust rohanásra? Ráadásul egyre űzöttebb rohanásra? Egyetlen mondattal lehet rá válaszolni. Mert elvesztettem az aranykori boldogságomat. És keresem. Elkezdek futni, mert sehol sem jó, és azt hiszem, hogy a jövőben majd jó lesz. Ha üldözöm, előbb-utóbb elkapom valahol a Célt, s akkor megnyugszom s boldog leszek. De ez sohasem történik meg. Elérem, amit akarok - s rájövök, hogy "nem az". Sorozatos csalódások érnek, s mivel a jelenemmel mindig elégedetlen vagyok - rohanok a jövőbe. Majd ott! Az irodalom ezt a jelenséget a fausti ember tragédiájának nevezi. Madách is annak nevezi, az ember tragédiájának, hiszen mi másról szól ez a nagy mű, mint hogy Ádám és Éva kiestek a paradicsomi "középpont" időtlen nyugalmából, ahol "Óh, élni, élni mily édes, mily szép!" belezuhantak a földi lét keserves múlandóságába."
/Müller Péter/
"A maga gondja mindenki számára áthatolhatatlan őserdő! Amikor egy milliomos öngyilkos lesz, a szegény ember azt gondolja: "Ha nekem millióim lennének, sohasem lennék öngyilkos!" Mert csak a pénzét látja, a lelkét nem. Csak azt látja, amit irigyel tőle, de azt a poklot, amelybe éppen a gazdagsága miatt belemászott, már nem veszi észre: pedig éppen ezzel szerezte meg a millióit. Mindenkinek megvan a saját pokla. Kétségtelen, hogy vannak nehezebb sorsok és forróbb poklok is: de a pokol az pokol."
/Müller Péter/
"Valaha a szellemi ember pontosan látta, mi készül az idők méhében. Ez nem jövőbelátás, hanem léleklátás kérdése."
/Müller Péter/
"Bármi történik velünk, nem az a lényeg, hogy alá- vagy fölérendelt helyzetbe kerülünk -e, hanem az, hogy lényünk centrumát megőrizzük."
/Müller Péter/
"Ha látnád, hogy milyen országunk felett a földközeli, szellemvilági légkör: megrettennél. Ha látnád, milyen sötét árnyak osonnak az utcákon, a házakban, a tetők felett, a meggyalázott sírok felett: elfogna a szorongás. Ez a szellemi világ egyébként egy emberi közösség, egy nép kollektív tudatalattija. Tele megváltatlan, föloldozatlan vétkekkel. Lehazudott, senki által nem vállalt bűnökkel. Nem véletlen, hogy ide-oda temetgetjük az ötvenhatos halottakat, sírokat dúlunk fel, levakarjuk, és újra véssük az emléktáblákat, a hősökből időnként bűnözőt, a bűnözőkből hősöket csinálunk, attól függően, hogy jelenleg éppen ki a nyerő; nem véletlen, hogy a nagy nemzeti ünnepeink olyan hazug, gyűlölködő légkörben zajlanak, hogy az utcákon csak orrbefogva lehet járni. És ez nem csak az utolsó ötven év története. Az, hogy őseink nem tudnak nyugodni ebben a földben, a magyar költészetnek visszatérő gondolata. Visszalapozhatod a történelmünket: sem a második, sem az első világháború, sem a kommunizmus, sem Hitler, sem a Monarchia, sem 48, sem a török, sem a tatár idők valóságos megértése és "megváltása" nem történt meg. Ady Endre és az ihletett íróink műveiben ezer év háborog. Tanulság nélkül múlt el a történelmünk. Ezért érezzük, hogy minden démonunk ma is él, kísért, és bármelyik pillanatban újjászületik. És ismételünk, ismételünk, ismételünk... Itt még a roppant mély és magasrendű ősi magyar kultúrával, a "pogánysággal" való könyörtelen leszámolás sincs lélektanilag tisztázva. Érdemes lenne erről őszintén beszélgetni, végre."
/Müller Péter/
"Az ego nem azt látja, ami van, hanem azt, amit
látni akar."
/Müller Péter/
"A tisztánlátó ember nemcsak jó úton jár, de rejtélyes hatással van a környezetére is. "Belülről" néz, s ez a tekintet nemcsak tiszta, de roppant erős is. Nem gyengíti semmiféle önző érzelem vagy gondolat. Bárkire néz: látja a gyengéit is. Nem lehet elbújni előle. Ez a félelem nélküli, átható tekintet ereje."
/Müller Péter/
"A tisztánlátás azt jelenti, hogy nem vagy belekeveredve a világba. Nem azonosulsz semmivel: csak látod. Nézed, mint magasról egy tájat, mint utazásod térképét. Látod, hol vannak az ösvények, hol az akadályok, fölismered sorsod rejtett összefüggéseit, s innentől kezdve nem fordulhat elő, hogy azt mondod majd: "Bocsáss meg, Uram, nem tudtam, mit cselekszem!"
/Müller Péter/
"Egy meggyűlt, rohadó foggal nem lehet "kíméletesen" bánni! Ki kell húzni. Van pillanat, amikor ítélni kell! Az Ítélet lehet tisztánlátó, bölcs, előrelátó, jó szándékú, isteni, igazságos... csak egy nem lehet: kíméletes nem lehet, mert a baj gócát nem szabad megkímélni."
/Müller Péter/