Húzza az időt vagy tényleg ennyire döntésképtelen? Túlpörgöm? (beszélgetés)

Hát én attól tartok, hogy a párodnak nagyon is jó ez a helyzet így, házasság és gyerek nélkül, így legalább a házimunkát is megcsinálod szinte mindig helyette, ill. gondolom szexet is mindig kap tőled, mi kéne még neki ezen kívül? Elvan ő így is, nem akar ő szerintem pelenkázni egy gyereket, meg egy esküvőt sem, együtt van veled, amíg lehet/hagyod, aztán keres magának új nőt, ha megunod a tétlenségét. Legalábbis sok pasi ezt csinálja. Nem tudom, hogy ő így gondolkozik-e, de nem lepődnék meg azon, ha igen, még ha esetleg tagadná is. De amúgy ő vajon szeret téged, vagy csak megjátssza?

Én a helyedben határidőt szabnék neki, mondjuk ha nyáron nem fogan meg a baba, akkor viszlát! Csak ezzel meg az a baj, hogy azt írod, hogy szereted őt, így valószínűbb, hogy inkább húzod vele az időt továbbra is, minthogy ultimátumot adj neki...

Én ugyanilyen helyzetben voltam, nagyjából mèg az életkor is stimmel.

Eleinte csak a halogatás ment, hogy majd majd (majd ha meglesz a másoddiplomája, amit munka mellett csinált, majd ha anyukájáék beköltöznek az új lakásba, majd ha a mama haldoklásának vége, majd ha talál jobb munkahelyet, majd ha lecseréli a kocsit, stb stb).

Én léptem le.

Örök gyerek,döntésképtelen.Egyszer el lehet felejteni valamit,no de mindig emlékeztetni arra hogy mit mondott korábban...

Én ilyen embertől elhatárolódnék.

Még szerencse!

Neked már van tetőd a baba feje fölé.

Ha két éve együtt is éltek, már nyugodtan elvehetne, de hidd el, egy romantikus lánykérés azért még nem a világ, baba anélkül is lehet.

Értem, hogy nagyon ketyeg az a bizonyos óra.

Gondolom, a párodnak a halogatáson kívül azért értékei is vannak, amiért vele maradtál.

A házasság egy dolog, szép is lehet és tökéletes is, de baba anélkül is lehetne.

Gondolom, Te is olvastál már olyan tapasztalatokat, hogy akik feltételekhez kötötték a babavárást, rájöttek, teljes és tökéletes alkalom nincs, de amikor belevágtak, mégis minden probléma elsimult.

Bedobhatsz kis trükköket is:

Ha a védekezést Te vállaltad, akkor közöld vele, hogy abbahagyod.

Ha a védekezésben nem vállaltál szerepet, akkor a legközelebbi együttlét után közöld vele, hogy kilyuggattad a kondomokat a csomagoláson keresztül.

A kétségbeesése mértékéből már fogsz tudni következtetni.

De ahogy leírod, én már elvesztettem volna a türelmemet, egy kicsit füllentgető és felelősséget nem vállaló pasas már nem az elnézhető kategória.

Vagy esetleg van valami nagy titka, ami miatt nem akar babát.

Szóval öröklakás igen, házasság nem?

És még ő duzzog?

Szétmenés esetére, hogyan alakul a lakás tulajdonjoga?

Sziasztok!

A kedvesem a napokban igencsak belegyalogolt a lelkembe. A téma-mily meglepő- a házasság, illetve az azt megelőző eljegyzés.

Már 10 éve alkotunk egy párt, ebből pedig pár hét híján 2 éve együtt is élünk. (Ő 33 éves-pár hónap és 34, én 28, de februárban töltöm a 29-et.)

A beköltözés előtt komolyabban átbeszéltük, hogyan állunk a házasság és a gyerekvállalás témáihoz és mondhatni megígérte, hogy ha úgy látjuk, hogy az együttélés beválik,egy fél-max egy éven belül megkéri a kezemet.

Ennek az ígéretnek már több, mint 2 éve. Eltelt majd másfél év, majd eléálltam, hogy ezzel az ígérettel hogy áll, tervezi? Ő nem is emlékszik ilyenre! Mondom ok, akkor légyszíves foglalj most állást, hogy szeretnéd/tervezed-e? Igen, persze. Eltelt 8 hónap. Ezidő alatt - ha legalább 6* nem, egyszer sem - neten nézegettük gyűrűket, és mondhatni, modell pontosan tudja, milyen tetszene nekem.

3 napja volt a 10.évfordulónk. Előző este vettük át, hogy akkor ki mit csinál pénteken, hogy én vásárolok, ő takarít és készül, vacsit pedig rendelünk. Én meg visszakérdeztem, hogy hát csak nem leánykéréssel készül, mert tudja jól, hogy már jó ideje várom?!:D Kínos csend, ja hát ő nem gondolta... meg milyen már évfordulón? Mondom a 10-en?: Kérek, egész, korrekt. Nem, ő nem is gondolt rá. Aztán szóba került a gyerek téma is, hogy belátható időn belül szeretnék és tehetetlennek érzem magam, hogy mindig mindenre csak várunk. (Most épp a hitel végére, ami még 5 év.)

Iszonyúan nyomaszt, hogy standby-ban éljük az életünket, hiába vagyok mindjárt 29, ő pedig lassan 34, még mindig a majd egyszer ha minden klappol megy, de nem élünk úgy igazán.

Válasz:Jó látja, hogy nem fogom kibírni a hitel végét, úgyhogy akkor nyáron belevághatunk.

Ismerve,mennyire szokta ezeket átgondolni, ma megkérdeztem, hogy komolyan gondolta-e, amit mondott? Hát igazából késő volt, ő meg csak azt akarta, hogy ne legyek szomorú, de igazából nem tartja jó ötletnek, úgyhogy inkább nem, mint igen.

Ezt követően megköszöntem neki, hogy eloszlatta a kétségeket affelől, hogy komolyan számolhatok-e azzal, amit mond vagy sem.

Azóta duzzog.

Szeretem, de nagyon rosszul esik, hogy hiába mondom el, mit szeretnék, ő nem hajlandó beavatni a terveibe és rendszeresen olyanokat dob be, amit nem gondol komolyan.

Szerintetek érdemes várni arra, hogy megkomolyodjon vagy inkább fogadjam el így a helyzetet és mérlegeljem, megfelel-e ez így a következő 50 évben?