Ho'oponopono: Mondd minden nap! (beszélgetős fórum)
Minden áldott nap van valami, amit sajnálsz, ami miatt bocsánatot kell kérned?
Vétkezel? Bűnösnek érzed magad?
Taposod le magad. Ez szomorú.
A köszönöm, és a szeretlek nagyon pozitív. De az első kettő full frusztráló.
Értem, amit írsz.
Különleges.
Minden jót neked 🌸
Szép gondolatok.
De miért kellene mindenkit szeretni?
Attól, hogy nem szeretem, még tiszteletben tartom, mint embert és kész.
Ugyanakkor úgy gondolom, van olyan eset, mikor még a minimális tiszteletet sem érdemli adott személy.
Kántálás helyett inkább elsősorban ha magát szereti valaki, a világát, aztán az őt körülvevő világra is másképp tekint - elfogadóan, szeretettel, békével.
Ugyan én nem ho'oponopono "hívő" vagyok, hanem hitemet megélő keresztény, de szeretném egy számomra is újonnan hallott, és azóta a gyakorlatban általam is megvalósítani próbált gondolatot megosztani veled, veletek. Azért éppen a te hozzászólásodra írtam válaszul, mert te írtad, hogy a szeretetet érezni kell. Abban amit mesélni szeretnék, éppen ebben eltérő a fő gondolat, mert eszerint a szeretet nem(csak) érzés, hanem a szeretet egy döntés. Egészen megváltozott bennem minden, amióta egyetértek ezzel. Igen, a gyerekeim, a férjem, a szüleim stb. irányába olyan szeretetem is van, amit érzek, de ha éppen nem érezném, mert felbosszantott, megbántott stb. valamelyik, akkor is tudom, és nyilván tudjátok ti is, hogy akkor is szeretitek őket, ha éppen nem érzitek. Mindenki felé ki lehet terjeszteni ezt a fajta szeretetet, ami az a döntés, hogy szeretem az embertársaimat.
Nyitott és érdeklődő vagyok egyébként más gondolatokra, irányzatokra stb. a kereszténységen kívül is. Az agykontroll könyvet pl. már ahogy megjelent, (kb. 30 éve?) elolvastam, és a tanfolyamon is évtizedekkel korábban voltam, ahogyan lehetett. A ho'oponopono könyvet is azonnal megvettem, ahogy megjelent, és - számomra sajnos - azon kevés írások között van, aminek az elolvasására nem tudtam erőszakot venni magamon, azaz nem olvastam végig a könyvet. Nem tudom, hogy felét, háromnegyedét olvastam-e el belőle, de sajnos a végéig biztosan nem. A "Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm. Szeretlek." szavak ismételgetését azonban semmiképpen nem tartanám károsnak, sőt, ha annyit átfordít az emberben, hogy onnantól a szeretete többé nem(csak) érzés, hanem döntés, mellyel nemcsak azt szereti, aki iránt ezt érzi is, hanem mindenki mást is, azzal egészen megváltozik minden.
Valaószínűleg azért, mert több millió idióta él a földön, akik szerint nem vacak író ;)
De a viccet félre téve: A portobellói boszorkány tetszett, és az Ördög és Prym kisasszony is. A 11 perc nagyon nem - pedig az az egyik legtöbbet eladott könyve.
Minimum két dolog biztos:
- nem vagyok elég szemfüles
- miután beszólogatott nekem, nem fog rohanni jelentkezni nálam.
:D
Akinek akarja, meg fogja mondani, nem az én reszortom, csak írtam, hogy tudom ki:)
Ha nem tudod, akkor vagy nem akarja megosztani veled, vagy nem vagy elég szemfüles.
Nem sűrűn találkoztam még ilyen vacak íróval....
Nem tudom, hogy tudott egyáltalán érvényesülni bármelyik könyve is...
Elolvastam a "fórumindítót"...de valamiért azt érzem,hogy éppen az ellenkezőjét érem el vele..nekem ez nagyon negatív.
Állandóan szabadkozni,és bocsánatot kérni....lehangoló.
Nem akartam én ezzel a témával többet foglalkozni, hiszen leírtam már, amit akartam.
De mivel reagáltál a hozzászólásomra, válaszok én is.
Nem tudom, hogy is érted pontosan azt, hogy "Ha elolvastad a fórum indítót, akkor tudod miért érdemes megtenned."
Ha a nyitó hsz-edre gondolsz, akkor persze. Elolvastam. Hiszen pont arra reagáltam
Viszont ha arra gondolsz, hogy végigolvastam-e mindent rólad, akkor a válaszom: nem. És nem is fogom, mert mélyebben nem érdekel a téma.
Nézd, nem akarom itt újra leírni a véleményemet. Már megtettem korábban.
Most is csak azt tudom mondani, ez nem az én világom, nem tudok azonosulni vele. Meggyőződésem, hogy az általad említettek mantrázása nem segítene sem a problémáim megoldásában, sem a céljaim elérésében. A célok elérésért tenni kell.
Szerintem ez az életérzés sokkal inkább belenyugvás, elfogadás, mint küzdés.
Én pedig küzdő típus vagyok.
Akinek ez az ömlengős stílus bejön, az hódoljon neki, hallgassa Bagdi Bellát. Bocs, nem akarlak megsérteni, de nekem ez tényleg nem más, mint ömlengés.