Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)

Dédelgetjük is, mert már nem fiatal! És milyen remek árnyékot ad! Pici a kertünk.

Istenem de jó is volt mikor még fára mászhattam. Én egy cseresznyefán tanultam. Felmásztam, de le nem mertem jönni. Nagyanyám odaült a fa alá egy tál fejteni való borsóval és bíztatott: ahogy felmentél kislányom le is fogsz tudni jönni. Leste a mozdulataimat, vigyázott, erőt adott. Mire a fél tállal végzett, lent voltam. A frissen szedett borsót is nagyon szerettem!

De szeretnék én is egy szép sárgabarackfát...!!!

Gyerek koromban volt az udvaron egy hatalmas, azon tanultam fára mászni is!

Kicsit megnyugodott a lelkem!

(Persze hogy más a fílingje, azt megértem.) :D

Nagyon érdekes ismertető az étkezési hagyományokról.

[link]

Ebből másolok két mondatot:

"Egyes nagyon jámbor családokban, illetve egész falvakra jellemző módon is, a katolikusok a századfordulón december 24-én egyáltalán nem vagy pedig főtt ételt nem ettek. Ilyenkor az éjféli miséről hazatérve ültek asztalhoz, s akkor tálalták fel a környező vidéknek a délutáni ünnepélyes vacsorán szokásos ételeit."

Én simán sütök bejglit bármikor vacsorára is.

De annak valahogy más a filingje....

És a család is máshogy fogadja ilyenkor!

Sütök beiglit husvétkor is, zserbót meg gyakrabban is, mert szeretik a családban. Hugomnak és sógoromnak ajándék is, mert imádják.

Amíg éltek a szüleim, nagy kert is volt rengeteg gyümölcsfával, én befőzni is szeretek, de most csak egy sárgabarackfánk van, annak a termését variálom és gyakran cserélem is barátokkal, szomszédokkal, ha sok a gyümölcs. Amúgy spórolni a nagymamámtól tanultam, de nem vagyok benne "művész". A kisebbik lányom viszont igazi bajnok benne

Végül is nem rossz süti a bejgli, de miért csak karácsonykor sütik?

Zserbót is sütnek más alkalmakra is.

Vagy ha mégse szereti igazából senki, és azért nem süt máskor, akkor karácsonykor is minek süti?

(Mint a sonka húsvétkor.)

Érdekes ez a főzés dolog.

Nálam az volt, hogy édesszájú vagyok, ezért a nagyikám körül sündörögtem, amikor sütött, és 16 évesen már sütöttem, akár krémes sütiket is. A főzés nemigen érdekelt. Viszont anyu azért befogott vasárnaponként, hogy dolgozzak a keze alá: panírozás, csináljam meg az uborkasalátát, ilyenek.

Aztán főiskolára jártam munka mellett, de akkor jött be a munkanélküliség, velem nyűg volt, elküldtek. A fősuli levelezőn nem vett el egyszerre annyi időt, így volt szabadidőm, és szépen az alatt a maradék két év alatt otthon megtanultam főzni. Anyu előző este elmesélte, én megjegyeztem, és megcsináltam (akkor voltam 24 éves). A korosztályomhoz képest amúgy későn tanultam meg, akkoriban a lányok nem 28 évesen mentek férjhez mint én, hanem 20-22 évesen az átlag.

Nagyon köszönöm a lányommal kapcsolatban a bíztatást, hát ha akarni fog, remélem, majd képes lesz megtanulni a főzést. Meg pont az előbb beszélgettünk erről, és mondta, hogy a Kedves az tud főzni (ezt nem is tudtam eddig).

További jó sütögetést, karácsonyi készülődést kívánok mindenkinek!!!:)

Készült süti, de végül borult kicsit a terv: holnap csinálom a zserbót meg a gyümölcskenyeret, ma pedig islert készítettem, 50 db lett (de nem olyan nagyok, mint a cukiban, a kisebbet szeretjük.)

Találtam itthon meggylekvárt (még én tettem el), és jó sötét étcsokiba mártottam a végén, szerintem egy éjjel szikkad a spájzban, aztán dobozolom.

Neked is jók a terveid, jó sütögetést!:)

Már jó ideje nem erőltetem a krémes tortaféleségeket. Még főzött krémmel sem, mert úgy is tele van vajjal/margarinnal a krém még a cukron felül.

Pedig isteni kávés tortakrémet tudok csinálni!!!!

És diósat is. Anyukám azt szerette.

Van!

Én így csinálom:

75 dkg liszt, 37 dkg margarin, 2 kis tojássárga, 1 teáskanál szódabikarbóna, 6 evőkanál porcukor, 1 vaniliás cukor, 1,5 dl tejföl, 2 dkg élesztő+pici tej

Töltelék: 37 dkg pirított, darált dió, 25 dkg porcukor, vaniliás cukor, baracklekvár( izlés dolga, milyen vastagon kerül a dió alá)

Tetejére csokimáz

A tésztát a kenyérsütőben szoktam összeállítani (23 perces dagasztó programon), 4 cipóra szakítom, nyújtom, kenem, szórom, vagyis tészta, lekvár, cukros dió, megint tészta, lekvár, dió, tészta, lekvár, dió tészta. A tetejét megszurkálom villával, 10 percig pihentetem. 180 C-on kb 35 percig sütöm (légkeverésen).

Amíg nem volt kenyérsütőm, normál zsíros, élesztős tésztát csináltam, nem kelesztettem. Először kicsit tartottam a géptől, de remek munkát végez, nagyon szeretem.

A kisült tésztára hagyom kihülni és bolti, tégelyes csomázzal vonom be (aldi vagy lidl)

Nálunk a családban évtizedek óta sütimegosztás van: nagynéném bejglit, barátnője és a lányaim aprósütiket, zserbót, püspökkenyeret én sütök. Remekül működik a dolog.

Talán kicsit spórolós is, időt és energiát mindenképp

Hihihi, nálunk Anyu sose sütött semmit.

(Öregkorában sütőtököt, de már csak magának, mert senki nem kért belőle.)

Én úgy untam meg egy életre a bejglit, hogy Anyu8 végigjárta velünk egy csomó barátnőjét és azt a pár rokon, aki akkor még volt... És a tizenkettediknél is illett elfogadni és dicsérni.

Egy hétig minimum!

De a csokiréteg nélkül a tetején, még fagyasztható is.

Az én anyukám sem volt konyhatündér. Viszont sokat dolgozott.

Kinek mi jutott...

Én viszont mégis szeretek főzni! Igaz én is egész kis koromban kezdtem.

Még általánosba jártam, amikor egy Karácsony előtt nem ért volna rá Anya bejglit sütni, de én elképzelhetetlennek tartottam volna az ünnepet nélküle - ezért nekiálltam és megsütöttem!

Nem is tudom miért maradt ki, de évek óta nem volt a háznál gesztenyepüre.

Jó, hogy eszembe juttattad! Egyszerű, de nagyszerű!!!

Ne piszkáld azt a lányt!! :)))))))))))))))

Most erején felül teljesít! Ha majd szüksége lesz rá, megtanul főzni is! :)

Voltunk ma egy rendezvényen, ahol torta csodákat lehetett kóstolni. 3 szeletet ettem... :((((((

Most aztán jó ideig bűntudatom lehet.