Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)

Tudod, falun ez biztosan másképp volt mindig.

Még a buszsofőr is csak akkor mehet haza a busszal, ha az övé az első másnapi járat.

Aki buszmegálló közelében lakik, annak az autóforgalmat is el kell viselnie a háza előtt.

Még a gyári járatok sem "taxiznak", a megállókban állnak meg. És a falu jó része még távolabb van a buszmegállótól, mint a mi házunk. Télen-nyáron, a műszaktól függően esetleg sötétben senkinek nem kellemes a buszmegállóig sem eljutni.

Budapest legnagyobb részén jó közvilágítás mellett, aszfaltjárdán gyalogolsz a legközelebbi megállóig.

Én is szoktam sütni a lusta asszony túrósát.

Hát ahhoz nem kell trükk... illetve annyi, hogy a sütőport, mivel szárazon keveri hozzá az ember, a cukor egy részével lehet egészen eloszlatni. Jártam már úgy, hogy egy-egy sütőporcsomó kellemetlen volt a tésztában. (Mivel felhasználásig kicsit összeáll.) A kristálycukor egy részével, úgy szárazon, jól kikeverem.

Ha ezt sütöm, mindig vigyorgok, mert olyan, mintha homokoznék.

Ha a Hoxa bejön, akkor a bank is bejön.

Én azóta netbankolok, amióta anyám lefizette a kézbesítőt, és az rendszeresen "véletlenül" hozzá vitte a banki elszámolásokat. Persze "véletlenül" mindig felbontva kaptam meg, pedig az én bankom logója a borítékon feltűnően más színű volt, mint az ő bankjáé...

Mikor anyu beteg lett, tervbe vettük, ha nincs más, ápolásira megyek. Azt mondták a helyi önkormányzatnál, hogy erről ne is álmodjak, ilyen nincs, náluk van 1 fő alkalmazott, aki naponta pár percre benéz a gondozottakhoz.

Természetesen nevetőgörcsöt kaptam ... aztán máshogy alakult, végül nem volt szükség rá.

Itt az sincs megszervezve, hogy az egyedül élő időseknek valaki bevásároljon. Vagy ne adj'Isten, kicsit, egy -két órányit segítsen a házimunkában. Sok idős nem magatehetetlen, de esetleg nincs olyan szomszédja, akit át tudna hívni, ha teszem azt, a függönyt akarja leszedni mosáshoz. Vagy meg kell nézni, hogy sikerült a mosogatás, mert esetleg nem lát jól.

Van egy idősek napközi otthona, de oda inkább lecsúszott emberek járnak. Aki meg nem akar közöttük lenni, inkább otthon marad. Az ottani ebédet inkább házhoz viteti. Oda meg vissza úgyis gyalogolnia kellene.

Nincsenek egymáshoz kötve. Nagy a korkülönbség, és nem akartam, hogy a legidősebb el tudja adni a többiek feje fölül a házat. Erre megvolt az esély. (Meg is terhelte a saját részét. Nem hitellel, hanem adóssággal.)

Amikor vettük a házat, még megvolt az örökösödési illeték. Azt is el akartam kerülni.

A középső gyerekem értelmi fogyatékos, gondnokság alatt áll. Sem örökségként, sem így 1/3 tulajdonosként nem lehet az ő részét eladni. Illetve lehet, de mivel őt ki kell fizetni, nem éri meg, mert akkora értéke nincs a háznak. Engem mint haszonélvezőt kevésbé tudnak kitenni, mint ha tulajdonos lennék.

Lányok!

Sonka levet elteszem egy befőttes üvegbe a hűtőbe, meddig használhatom fel, meddig nem romlik meg?

Személyszállításban is így van ez.

Akik buszon, vonaton dolgoznak, miután az utolsó járatot letették, úgy mennek haza, ahogyan akarnak.

Munkaerő felvételkor ezt előre megmondják.