Hogyan szerezzek 300000ft-ot? (tudásbázis kérdés)

A nyuszihuginyaficicanak lof.sz a hatsojaba!

Ketto is, hogy ne lotyogjon!..DDD

Azon gondolkodtam, hogy az osszes penzen veszek vakolokanalakat!...DDDDDDDDDD

Na, milyen otlet?..))

Cicusom rendben van, ki volt szaradva egy kicsit! De hiaba mondtam neki, hogy igyon, elkuldott a fenebe!

Igy le kellett vinnem a dokihoz, aki adott neki infuziot.

Mindjart jobban lett, meg arra is volt ereje, hogy mindenfele utalatos patkanyt behozzon a hazba!..(((

A penzt megnyerem...ha nem most, akkor maskor...)))

emily tavaszig macek felfüggesztve:-)

igy sokkal több időd lesz tanulni:-)

dee nagyon köci, hogy gondolsz a kabinomra:-)

Veletek mizu? Fiacskád?

Akkor te sem unatkoztál:-)

Cicáddal mi a baj?

Akkor nyerd is meg, ne csak duma legyen:-)

Na és mit fogsz csinálni azzal a sok lóvéval?

Nekem a keddi napon az nagyon sz*r volt, a többi az már nem szerencsére.

Hogy nincs a láthatáron egy felesleges vese!!!Má nem igaz... :-)

Jól vagyunk. Érettségizek, vizsgázok, amúgy minden ok.

Ha nem bírod hova tenni, akkor először adakozz a nyuszihuginak, aztán ha veszel nekem a maradékból egy házat, asszem nem fogok megsértődni! :-) Kislányom tuti örülne egy nagy, kutyaszarmentes saját kertnek... :-DDDDDDDDDDDDDDDDDD

Koszi, csak ugy vagyogatok. Rengeteg volt a dolgom az utobbi napokban;ket madar maradvanyait is fel kellett pucolnom, egy elo patkanyt kellett lepkehaloval elkapnom es kihajitani macskastol egyutt..)))

Azonkivul dializisre jarni, a Pepi cicam meg infuziora vinni...

Szoval, nem volt unalmas ez a par nap!

Es kozben melozni is kellett...)))

Es Ti, gonocok, hogy vagytok???

Ja, es ma megnyerem a 38 millio dollart a lotton!

Maris gondolkozom, rajta, mit is csinaljak annyi loveval?..DDDDDD

Én itten vagyok:-) Gonocok klubját nem hagyom el

:-)

Hat ez nagyon szep volt!

Koszi, hogy megosztottad velunk!..))))

Nem ide illő, de mégis szeretném veletek megosztani. Remélem nem lesz baj, hogy ide bemásolom.

Ha nagyon nem tetszik nektek bocsi érte!

A piros üveggolyó

A nagy depressziós éveim alatt, egy dél idahoi falucskában laktam.

Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.

Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöldbabos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.

- Hello Barry, hogy vagy?

- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól néz ki.

- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?

- Erősödik, napról-napra erősödik.

- Az jó. Segíthetek valamiben?

- Nem uram. Csak csodálom a babot.

- Szeretnél belőle hazavinni?

- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.

- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?

- Csak egy üveggolyóm van.

- Tényleg? Hadd nézzem csak.

- Tessék, itt van. Nagyon szép.

- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem.

Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?

- Nem egészen... de majdnem.

- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.

- Rendben van. Köszönöm Miller úr.

Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:

- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almáért, paradicsomért, vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.

Mosolyogva jöttem el az árus bódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén.

Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a „csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év...

Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. El őttünk a sorban állt három fiatalember.

Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mind a három fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.

Csillogó s zemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.

- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt, vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat...

Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.

Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.

A történet arról szól, hogy a szavainkra nem fognak emlékezni az emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább. Isten szeret Téged. Egy kívánságom számodra a mai napon: kívánok neked mára egyszerű csodákat - frissen főzött kávét, amit más készített el helyetted. Egy váratlan telefonhívást egy rég nem látott barátodtól. Zöld jelzőlámpákat a munkába menetben.

Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a legrövidebb sort az

élelmiszerboltban, egy jó éneket a rádióban. Hogy a kulcsaidat ott találd, ahol keresed. Kívánok neked egész napra boldogságot és apró örömöket, hogy ezek által érezhesd, hogy Isten mosolyog rád, és gyöngéden fog, mert különleges és ritka ember vagy. Kívánok neked erre a napra békességet, boldogságot és örömöt. Azt mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy megtalálj egy különleges embert, egy óra, hogy értékeld, egy nap, hogy szeresd, de aztán egy egész élet, hogy elfelejtsd.

NE FELEDD AZOKAT, AKIK EGYKOR OLYAN SOKAT JELENTETTEK NEKED ÉS VALAMILYEN MÓDON MEGÉRINTETTÉK AZ ÉLETEDET, JOBB EMBERRÉ TÉVE TÉGED!!!!!!!!!!

dee a naffiad az érdekes a többiiiii....

szóval szerintem tod mit gondolok:-)

De mondtam már neked ne foglalkozz velük!!!!

is-is.....régi nóta.....

De nagyon boldog vagyok az én naffiammal.Hihetetlen boldogság egy apró emberke!

emilynek kőő szégyelni magát:-)

köszi náthám nekem is van:-)