Hogyan kell pihenni? (beszélgetés)

Most sokan megköveznek, de mi lenne, ha Édesanyádat otthonba adnád. Ott egész nap emberek között lenne, figyelnének is rá. Te ezt nem tudod megtenni, mert nincs rá időd, energiád. Sok időstől hallottam már, hogy amikor bekerült az otthonba, azt mondta, ha ezt tudta volna, hogy ott milyen jó, már rég beköltözött volna. Anyósom is et mondta, egészen kivirult ott.

A kislányodat meg be lehet fogni a házimunkák elvégzésére, hasznosabb lenne, mint a telefon nyomkodása.

Pihenj, legyél kicsit önző, mert nem érdemes belerokkanni mások boldogságáért.

Ezt hívják mártírkodásnak,szeretetből mindenkinek jót akarsz,és pont a fordítja fog történni.

Ha Te most összeomlasz,rajtad ki segít??

Legyen annyi eszed és erőd,hogy önmagadnak első vagy!,(másnak nyugi úgysem leszel),ha Te jól vagy,akkor tudsz csak ADNI!

Nem önzőség,ez egy adok-kapok egyensúly...

A háztartásban segítenek, anyu megfőz néha (nem főzünk minden nap), mosás-teregetés és hasonlókat megcsinálják. Édesanyámnak térdproblémái vannak, járókerettel jár csak a lakáson belül. Lányom a szobáját rendben tartja.

De bármit kell intézni, befizetni, rendezni, az mind rám hárul, hisz ők nem mehetnek hivatalba, gyógyszerért, vásárolni, csekkeket intézni. Anyut én hordom orvoshoz, terápiára, leányt szakkörökre.

Extra feladat nincs, de hol ezt hol azt kell nekik intézni. Születésnapra vinni, temetőbe kimenni stb.

Először is, ne vállalj a családtagjaidtól extra feladatot...

Hány éves a lányod? Gondolom nem annyira kicsi, hogy ne tudna valamiben segíteni neked...

38 éves nő vagyok, 1 lányom van, egyedül nevelem, 2 munkahelyem van, egy ingatlanhitelem meg egy beteg édesanyám.

Az a problémám, hogy belebetegedtem az életembe. Rengeteget kell dolgozzak, hogy minden kiadást fedezni tudjak. Sehonnan nem kapok segítséget, édesanyám nyugdíja elmegy a gyógyszerekre meg az ő szükségleteire. Én fizetem mindannyiunkra a rezsit, a kölcsönt, a lányom kiadásait, a ház körüli teendőket vagy fizetem vagy amit tudok elvégzem magam. Van hogy éjjel hasogatom a fát, vagy takarítok éjszaka mert reggeltől estig dolgozom.

Egyszerűen nem bírom már. Szívproblémáim vannak, voltam depressziós, vashiányos vagyok, hol szésőségesen lefogyok, hol meg hízok mint egy disznó, szóval hormon gondok is jelenteznek.

Az is elég megterhelő, hogy időm nincs lazítani. De ha mégis egy-egy vasárnap tudnék kicsit ejtőzni, hát arra is képtelen vagyok mert állandóan azon járnak a gondolataim minden percben, hogy mit kell majd intézni, dolgozni, hogyan is tudom beosztani másnap az időmet. Na meg hát pakolják is rám a családtagok is, hogy éppen kinek mikor mit intézzek. Magamra egyáltalán nem jut időm, sem meginni egy kávét valahol, olyanról me nem is álmodozok, hogy

Sokszor úgy érzem már szétszakadok, állandó szorítást érzek a torkomban, nagyokat bedobban a szívem, sokszor van hasmenésem is. És vannak napok, amikor csak sírni tudnék végtelenül és nincs erőm arra sem, hogy levegőt vegyek.

Javasolták hogy aludjak altatóval hogy kipihenjem magam, párszor próbáltam de utána másnap még kábultabb voltam.

Hogyan lehet kitörni ebből? Hogy tudnám egyszer kipihenni magam úgy istenigazából? Úgy érzem egy hétig tudnék aludni ha lenne rá lehetőségem. Vagy fél életem adnám érte, ha egy napig nem lenne semmi de semmi kötelezettségem csak úgy lennék a világban. Bár gondolom, akkor is aludnék.