Hogyan fájnak a szülési fájások? (tudásbázis kérdés)

Szia!

Erre nem szabad gondolni!!!

Én 2 gyerkőcöt szültem, természetesen. Az elsőnél féltem a fájdalom, a másodiknál már nem. És most is úgy vagyok vele, hogy bármikor szülnék bármennyit. Nem azért nem féltem mert nem fájt, hanem a szülés egy nagyon csodálatos élmény.

Én mindig arra gondoltam, hogy ha a nagyszüleim kibírták, akkor én is kibírom. És ha bármi olyan történne, akkor tudnak rajtam segíteni, mert szerencsére fejlett az orvostudomány.

Azért sem jó félni, mert ez görcsöt válthat ki a testedben, ami akadályozza a tágulást.És az sem neked sem pedig a Gyermekednek nem jó!

Próbálj pozitívan gondolkodni és akkor nem lesz semmi gond.

Szia!

Sokmindenre gondolhatsz, de ilyen őrültségre semmi körülmények között sem!

Először is legyél már kiváncsi, hogy milyen a babád!/Jó ez hülyeség, de kezdjük vidáman!/

Komolyra véve, a babádat fel kell nevelni és erre csak Te vagy a legalkalmasabb.

A párodnak nem okozhatsz ekkora bánatot, sem a szüleidnek, de legfőképp a kicsikédnek.

Nők milliói szülnek és a fejlett világban igazán nem olyan gyakori az ilyen tragédia.

Ugyan miért pont Te lennél, akinek nem sikerül, az kizárt dolog!

Igenis erős vagy, és AKAROD és MEG FOGOD CSINÁLNI!

Kérlek, hogy minden tekintetben száműzd az életedből a pesszmista gondolatokat! Ezek nyesegetik a szárnyaidat, nem hagynak repülni, azaz boldognak lenni Repülni pedig csodálatos, ezt soha ne feledd!

Hanna!Erre még csak véletlenül se gondolj!:)

Én valami iszonyatosan féltem,soha ennyire még sehol,de amikor megvolt a baba,azt kérdeztem:ennyi volt?Megéri,legalább egyszer,hidd el! (Másik kettő császár lett,ott annyira már nem féltem.)

Igaz már elég régen volt...de azóta sem birtam elfelejteni azt a"nemü"kinzó fájdalmat!!!!

huuu egy életre belém rögzödött!!

De megérte:-)

Nekem az első fiam 4 óra alatt volt meg, 4200 grammal és nem volt annyira szörnyű, mint amilyennek leírták sokan!

Az utolsó fél óra volt kicsit fájdalmas, de csak az lebegett a szemem előtt, hogy nincs sok hátra, ki kell bírni, mindjárt túl vagyok rajta és karomban tarthatom az én gyönyörű kisbabámat!

A második fiammal bátran menetem be, mert tudtam mire számíthatok! Kellemesen csalódtam! A picim fél kilóval volt könnyebb és 2,5 óra alatt született meg! De nem féltem, velem volt a párom mindkét szülésnél és nagyon nagy lelki támaszt nyújtott!!!! Nem volt bennem félsz, csak a babára gondoltam és arra, hogy a párom mellettem van!!!

A szülési fájás valóban olyan, mint egy nagyon erős felfázásos mensi görcs, csak szakaszos, nem egyhuzamban fél óra, hanem 10 percenként 20 másodperc. Aztán a köztes idő kevesebb, a fájási idő pedig hosszabb a szülés közeledtével!! A görcsökkel nálam párhuzamban volt derékfájás és hányinger is, de szerintem ez emberenként más!

Nem szabad félve bemenni, mert akkor csak magára a pánikodra gondolsz és sokkal nehezebb megszülni, mert nem ott jár a gondolatod, ahol kell!

A mai orvostudománynak köszönhetően szerencsére nem halnak bele a nők! Azért van az orvos és a szülésznő, hogy segítsen.

Sok sikert és kitartást a szüléshez, aki előtte áll! ÉS sok boldogságot a babához!

Én nagyon félek attól,hogy meghalok szülés közben...:(

Nem tudom,ez honnan jön,de meg vagyok róla győződve,hogy nem élem túl..Nagyon félek...Pedig lassan szeretnék én is egykis rosszcsontot..

Van ötletetek,hogyan tudnám ezen túltenni magam?

Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszokat!Hanna

Nekem a 2 szülésem teljesen eltérő volt. Az első gyerekkel szite mint egy mensi-görcs, alig erősebb. Végig sétálgattam. Utána meg jött a kitolás, szinte megijedi se volt időm.

Bezzeg a kicsivel. Annyira fájt, hogy az ágyról nem tudtam lejönni. Szegény szülésznőnek végig az ágyam végénél kellett szobr ozia, mert ha eltüt a látómezőmből, máris kiabáltam utána. Attól féltem, ha egyedül maradok, tutira valami nagy baj történik velem a fájdalomtól. Összességében tényleg felejthető a dolog. Ha az anyagiak és egyebek egedék, tutira vállanék még 1-et. Hátha azzal is olyan szerencsém lenne, mint az elsővel ;)

Köszi.

Most már hozzászólhatnék a témához,de nem nagyon tudom leírni...

drukkolunk neked, hogy minden egyszerűen és könnyen menjen!:)

(szerintem jól teszed, hogy nem parázol előre, valószínű a fájdalomérzet nagy része a hozzáálláson is múlik:)))

Kemény alhasi görcsök,olyan mint amikor a menstruációs görcsöket szorzod legalább 10-zel ! Nekem délután 5-től kezdődött ,mivel nem akartam tágulni,a görcseimmel,és az én 3 kg-os ,54 cm-es tündérkémmel a hasamban ,lépcsőzésre lettem ítélve.Amikor 8.-szor jöttem le a másodikról,elfojt a magzatvíz.Megkaptam a beöntésem,és még közvetlen utánam hárman egyszerre,aztán kiderült,csak egy wc működik.Na az volt még egy embertelen szenvedés.Ezután már

felfektettek a szülőágyra,ami egy óra fekvés után olyan derékfájást okozott,hogy már nem is tudtam a fájdalmaim közül melyik a legnehezebben elviselhető.Hajnali negyed négykor az én pici lányom döntött,és elkezdünk szülni.Abban a pillanatban amikor az orvosom jelezte,hogy sűrű gyönyörű hajacskáját látja,elfelejtettem minden fájdalmam.Amikor meghallottam a hangját,egyszerűen nem éreztem mást,csak örömöt és boldogságot.Az orvosommal nevettünk amikor varrt össze(mivel végig repedtem ameddig csak lehetett)megkérdezte mekkorára kérem,lehet kisebbet....nagyobbat.Eltűnt minden fájdalom .

A világon a legszebb dolog édesanyának lenni !!!!!

Már csak napjaim vannak,de még mindig nem félek.Elég lesz az első fájásnál beparázni.

Viszont hihetetlenül bízok magamban..nemtom honnan veszem,hogy kibírom:)))

Majd apa keze bánja!

igen, biztos jó érzés utána, főleg, ha valaki nagyon szerette volna a gyereket. (pl sokat várt rá, vagy küzdött érte)

nekem momentán egy gyerek egyfajta katasztrófával egyenlő a szememben, igazából azon csodálkozom, hogy még nem halt ki az emberiség. de persze lehet, hogy egyszer megborulnak a hormonjaim, és akkor én is gyerket akarok majd:))) addig marad egyfajta horrortörténetnek amiket itt leírtok:))

Igazából megértem hogy elrettent a sok fájdalomról írottak, de... ha visszaemlékszem, mielőtt terhes lettem egyáltalán nem foglalkoztam a dologgal hogy mennyire fájna stb, ugy gondoltam ha mások tulélték, én is tul fogom... (hozzáteszem, nekem olyan alacsony volt a fájdalomküszöböm, hogy ha elvágtam az ujjam már sirhatnékom támadt).

Aztán amikor egyre inkább közeledett a szülés, elkezdtem rendesen parázni hogy mi lesz, alapvetően nem is a fájdalom miatt, hanem hogy minden rendben menjen.

dehát akkor már nem volt visszaút...

Eldöntöttem, az utolsó héten, hogy epidurált kérek, attól állítolag nem érez az ember semmit.

Hát nálam nem hatott. (100nőből 1)

Ugyanúgy fájt, semmit sem enyhült.

Kegyetlenül fájt, bár nálam 3 óra alatt "kipottyant" a baba, szóval nem kínlódtam olyan sokáig, aminek alapvetően nem az a lényege h nem fáj annyi ideig, hanem hogy nagyon fárasztó az az időszak, és azok a kismamák akik vajúdnak 10-13 órákat, sokkal nehezebben regenerálódnak utána -szerintem.

Szóval fájt.

De utána... lehet miszikumnak is nevezni, de... ne úgy képzeld el hogy ahogy kijött a baba minden fájdalmad megszünik, fáj ott lent még egész sokáig. Csak elnyomja más.

Elnyomja az hatalmas jóérzés hogy született egy csoda....

majd egyszer szánd rá magad, megéri :)

Érdekes, rám pont fordítva hatottak a hozzászólások, még nagyobb kedvet kaptam hozzá :)

Egyébként azt hiszem, sokszor a hozzáállás is segít, hogy ha ki akarom bírni, akkor ki is bírom. Pláne, ha ez az ára egy ilyen gyönyörű "dolognak".

Egyébként amikor gennyes vakbélgyulladásom volt, anyukám azt mondta, hogy már sokkal többet szenvedtem, mint egy szülő asszony. Addig naivan azt hittem, a szülés fáj a legjobban a világon. A vakbélgyulladádos fájdalom tényleg rettenetes volt, azt hittem, nem lehet túlélni. Ha a szülés ennél kevésbé fáj, akkor tényleg ki lehet bírni. Pláne, hogy a végén ott van a jutalom :)

ez valami nagy misztikuma lehet a természetnek, hogy előbb szét akarsz szakadni, aztán utána azt mondod, hogy leírhatatlanul jó

(nemcsak te, hanem ahogy itt olvasom a fórumban, mindenki így volt vele)

valahogy ezt így kívülről elég nehéz elképzelni.

mindenesetre nem kaptam kedvet a gyerekszüléshez, én tuti ott pusztulnék el, nem bírom a fájdalmakat:))