Hogyan élnél túl egy ilyen helyzetet? (beszélgetős fórum)

Énhozzám egy olyan pasi akart költözni, aki "még nem független" címen külön élt a családtól (feleség, két felnőtt gyerek)

Aztán kiderült, hogy csak bedurcizott és kiment alkudni a nyárikonyhába. Amikor hívták pizzázni (!!!), azon sértődött meg, hogy nem ülhetett a szokott "saját" helyére.

Ilyen is lehet egy "elidegenedés"... :D

Ez a legszebb. Évek óta megy ez?

Egy volt kolléganőm párás szemmel, büszkén mondta, hogy a szerelme, aki nős volt, annyira felizgult rá, hogy hazament, és megdöntötte az asszonyt. Amiből 9 hónappal később megszületett az újabb gyermek.

Mert hát ha otthon ott van az asszony, akkor miért is ne...?

A kolléganőm kb. 15 évig várt rá. Aztán a pasi beújított egy fiatalabb szeretőt.

Nyilván minden helyzet más és más.

Minél tovább halogatod, annál nehezebb és megalázóbb a helyzet. Indulj el szerintem.

🍀

Maximálisan igazad van! Senki " története " nem ugyanaz. Pl. bátyám osztályfőnöke 4 gyerekkel hagyta ott a feleségét és vette el a kolleganőjét, egy ismesöm meg közölte, hogy ha vársz x évet y. z napon elveszlek! ( mikir a gyerek betöltötte a 18) Ez is 2 különböző történet mindkettő pozitív befejezéssel, de ettől még mással nem biztos , hogy így lesz, mint ahogy s könyvben leírtak szerint sem!

Itt nekik kell dönteni , mérlegelni a saját kapcsolatukat! Mint írtam, ha a Fóruminditó kilép a kapcsalatából, azt maga miatt , mert rosssz a kapcsolat a férjjel, mindig veszekedenek stb. ( én nem tudom ) , ne a pasiért. Csak ezt tudom tanácsolni.

Tudod, hogy kifogás.

Akkor keresek más munkát.

Most nem azért, ne érts félre, nem bírom a "mi lett volna ha" dumákat, az már nem változtat semmin.

De a jövőre nézve is csak ezt látom járható útnak, a kérdésedre válaszolva, hogy lehet túlélni: felállni, elmenni, más munkát végezni, minden kapcsolatot megszakítani.

Végül is lehetsz dühös is, hogy pöcs a pasid, mert nem vállalta fel a szerelmet veled. Nem érdemel még téged, nyugodtan köszönj el tőle a saját erdekedben.

Vagyis miközben azt állította, hogy megromlott a kapcsolat a nejével gyereket csinált?

Hát akkor szerintem nem olyan hihető a történet részéről....

Mégis hány évesek?

És hány év alatt jutottatok el idáig?

Na én pont ezt nem értem/értettem soha. Nálatok még oké, nincs gyerek, eltávolodtatok egymástól. De ha valaki már kifelé kacsintgat, akkor minek csinál otthon gyereket? De azt is nehezen hiszem el, hogy egy 1-2 éves gyerek mellől érzelmileg el lehet kezdeni csajozni.

Kemény dió ez. Azt mondják az különböztet meg minket az állatoktól, hogy kordában tudjuk tartani az "ösztönöket". Ha ő nem akar lelépni, akkor neked is el kell fogadni. Márpedig ha helyet is váltana csak miattad, akkor tényleg a családja mellett van jobban elköteleződve.

Ezt nem értem.

Bárki bármit írt meg, a kérdező éppen egy fordulópontot él meg a saját életében, mi a fenének olvassa el ehhez más történetét? Pláne ha csak írói alkotás, még ha valóságalapja van is. Éppen megtapasztalja, mit is él át... ő maga, nem egy fiktív nő.

A Micimackót is érdemes elolvasni.

Persze, hogy "együtt döntöttek", de látszik, hogy ez a férfi döntése inkább.

Neked ő a másik feled, akire mindig vártál, neki meg ott a család és nem akarja azt feladni.

Ezért különösen fájó neked a helyzet.

Amikor a döntés megszületett, akkor kellett volna neked felállni és minden kapcsolatot megszüntetni. .

Szerintem csak így lehet .

Dönteni Nektek kell ez egyértelmű! Csak Ti tudjátok, hogy az a megromlott házasság mennyire megromlott!

Ha valóban ennyire rossz , akkor szerintem hiába lesztek távol egymástól az nem fog javulni. A gyerekek pedig szenvedni fognak látva, hogy a szüleik folyton marják egymást.. Tény, hogy nem tudhatod, hogy az Ő házassága mennyire van romokban, menthető-e vagy nem. Csak a sajátodat tudod.

Konkrét tanácsnak azt tudom, mondani, hogy bárhogy teszel vagy döntesz azt önmagadért tedd ne a másikért!

Tudom, hogy nehéz helyzet , de ezt csak Te/ Ti tudjátok eldönteni.

Én mindenképp azt látom hogy amíg egy helyen dolgoztok addig nem fogtok túllépni egymáson.

Hasonló szituációban voltam de gyerekek nem voltak a képben nálam, egyszerűen el kell döntenéd hogy hajlandó vagy-e 2 házasságot is megbontani a szerelmetekért.Azt viszont már most látnod kell hogy utána neked nehezebb lesz "második" feleségként lenned mint a kollégádnak. Az ex feleség utálni fog, a gyerekek attól függ mennyire fogadnak el de biztos lesz össze tűzés és első mindig a család marad akár mennyire szeret majd téged az ex felesége örök első lesz és vagy elfogadod vagy nem.

A mostani házasságod miért ment tönkre(ha szabad kérdeznem) Nem lehet hogy csak azért érzed így mert izgalmasabb a kollégával ?

Volt-e valaki hasonló helyzetben? Hát úgy nők és férfiak sokasága, ezrei, tízezrei, milliói.. Semmi különleges nincs a leírt helyzetben. Ez egy illetve itt épp két kapcsolat megromlásának rövid története.

Semmiféle elítélés nélkül. Tényleg. Ahogy megjelentek az érzések, megjelent vele együtt az elfojtás is. Ami a házasságban csapódott vissza. Évek alatt alakult ki, ahogy írod, valószínűleg a házasságok is évek alatt romlottak meg, a távolság úgy nőtt, ahogy Ti közeledtetek egymáshoz. Ahogy Ti hangolódtatok egymásra, úgy nem tudtatok már otthon úgy viszonyulni, és a kommunikáció másik irányba tolódott. Becsülendő, hogy megálltatok, de ez csak a testiségre vonatkozik, érzelmileg már mindketten túl vagytok a megcsaláson, de nem jutottatok el a fizikai beteljesedésig. Hidd el, semmi sem változott volna, ha megtörténik.

Túlélni egy módon lehet, ha önmagatokban rendet raktok. A házasságaitok helyrehozásához is kevesek vagytok, kell hozzá a társatok is. Egyedül senki sem tudja helyrehozni a házasságát. Valamiért ki alakult egy hiány, amit más próbált betölteni. Vonzódni nem nehéz. Főleg a "máshoz". A máshoz, mint ami megszokott. A vonzalom tárgya felruházásra kerül mindennel, ami hiányzik az eredeti kapcsolatban. Hogy visszahozható-e? Igen. Sok esetben. De piszok nehéz lesz. A férjed vajon mit észlel az egészből?

Csak azért maradni, hogy együtt maradjon a család viszont felesleges. Szenvedni egy kapcsolatban, ha menthetetlen csak a gyerekek miatt... szintén öngyilkosság. És nekik sem jó. A gyerekeknek boldog szülőkre van szükségük, hidd el, megérzik, ha feszültség van.

Egy viszont biztos, a házasságod ugyanott nem fog folytatódni, nem tudsz úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy érdemes színt vallani, és kifejezni, hogy valami hiányzik, és hogy a hiány érzelmileg másfelé sodort. Innen két eset van, mindketten változtattok, és egymás felé tudtok fordulni, hidd el, sokszor egy ilyen történet ad új lendületet egy meglévő kapcsolatnak, amikor rájönnek a felek, hogy van még mit keresniük egymás mellett, közös az életük, a gyerekek... van miről beszélgetni bőven. Otthon, a férjeddel. Senki sem gondolatolvasó, de néha, főleg ilyen esetben talán jobb is.

Az is lehet, hogy ennek hatására bezárkózik, magába fordul, kivetkőzik önmagából, bánt, sérteget, de ezek is jogos reakciók lennének, és segítenek, hogy aztán letisztulva új értelmet nyerjen minden.

Nem a túlélés a fő gond", hanem inkább hogy sok gondolatod van e körül.

Ti döntötök.

Tanácsot nem lehet adni, senki nem az adott helyzetet éli át.

Mérlegelj! Te tudod, mi a legjobb Neked.

Tudod, amibe nem halsz bele, az erősebbé tesz. :)

Roviden a tortenet annyi, hogy egy kollegammal aki 10 evvel idosebb nalam es 3 gyereke van egymasba szerettunk..En sem tudom, hogy tortenhetett meg. En ferjnel vagyok es gyerek meg nincs. Mind ketten huseges tipusok vagyunk vagy legalabbis voltunk idaig.

Ez az egesz szituacio evek alatt alakult ki. Evekig probaltuk elfojtani az egymas iranti erzeseinket. Tobbszor beszeltunk rola diohejban es azt is megbeszeltuk, hogy nem adunk teret az erzeseknek mert semmi ertelme. Tobbszor lezartuk magunkban es egymassal de sosem tudtunk teljesen lemondani egymasrol..persze ekozben mind 2 hazassag romlott es romlott, de ezt nem tudtuk egymasrol.

Aztan nem birtuk tovabb bevallottuk egymasnak az erzeseinket es sok idot toltottunk egymassal, beszelgettunk, egyutt voltunk. Kiderult, hogy mind ket hazassag valsagban van es hogy nagyon nagy az osszhang kozottunk. Semmi testiseg nem tortent koztunk egy csokot leszamitva. O volt az aki kifejezetten kerulte a testi dolgot..Aztan en nem birtam tovabb a "viszonyt" es buntudatot es mondtam neki, hogy dontenunk kell hogyan tovabb.

Egyutt dontottunk ugy, hogy nem rugjuk fel annyi ember eletet (hazastarsak + gyerekek) es elengedjuk egymast. De egyelore nem tudjuk elkerulni egymast es nagyon nehez.Kinlodunk. Nemreg eldontotte, hogy feladja a munkahelyet es elmegy mashova mert tarthatatlan a helyzet de addig meg elfog telni egy jo kis ido..

En meg nem tudok tovabblepni valami miatt..ugy erzem o a masik felem, az akire egesz eletemben vartam es nagyon szeretem ot. Tudom, hogy helyesen dontottunk es hogy sosem lenne normalis eletunk egyutt tekintettel arra, hogy 3 gyereke van egy masik novel. Probalom helyrehozni a hazassagom, de nem megy. Teljesen elvagyok veszve. Azt mondja o is szenved..

Kerlek ne iteljetek el..en mindig eliteltem a megcsalast ahoz, hogy az elet egy ilyen helyzet ele allitson ahol tudom, hogy hibaztam, de egyszeruen mar nem tudok valtoztatni rajta..

Megalltunk mielott tul keso lett volna, de hogyan lehet ezt tulelni es ugy tenni mintha mi sem tortent volna? Volt mar valaki hasonlo helyzetben?