Hogyan bünteted a gyermekedet? Mit csinálsz, ha hisztizik? (beszélgetés)

Nagyon egyet értek veled! Bár nekem csak egy gyerekem van, lassan már teljesen felnőtt, és önálló lesz, de nem volt szükség verésre. A számat viszont sokszor rongyosra beszéltem, ill. beszélgettünk. Azt mondtam magamnak, ha mindig csak parányi ragad meg benne, az már kész siker.

Azt hiszem így lett, legalábbis eddig. Már 21 éves.

Sziasztok!

Mi általában nem szoktunk ilyenkor odafigyelni és ez legtöbbször be is vállik.Nálunk a fő probléma az, hogy a Nagymamák mindent megengednek ezért velünk is probálkozik és ha nem engedjük meg amit a mama igen akkor sajnos jön a hiszti.

Régebben volt egy vevőnk aki gyerekpszihólogus és ő azt mondta, hogy ilyenkor tereljük el valamivel a figyelmét.Ez majdnem mindig bejön.

a gyerekek nagyon kitartóak tudnak lenni,és nem mindig tudod véghezvinni,hogy nem figyelsz oda.

nálunk bevált a hidegzuhany :)

először meglepődött,kapkodta a levegőt,majd megtörölközött,átöltözött és elment játszani.

Az igazság az, hogy ez nagyjából igy történik. Együtt pelenkázunk, együtt fürdetünk, együtt rakjuk be a hordozóba, amikor megyünk ki. Ha sir, és ö a kisfiam ér oda hamarabb, mint én, akkor simogatja, és mondja neki, hogy nincsen semmi baj. Két hónapig nem is nagyon volt gond. Nagyobb gondot okozott az, hogy félt attól, hogy megint reggel eltünök, mint amikor szülni mentem. Sokáig sirva ébredt minden reggel, és amig nem látott meg, addig nem nyugodott meg. De mostanra már ez is elmúlt.

Játszhat a játékaival is, mindent kipróbálhat, belefeküdhet a kiságyba is (bár azt nagyon nem szeretem), soha nem mondom neki, hogy nem lehet, mert az az Emmáé.

Mégis valami megváltozott az utóbbi egy hétben, ami lehet ugyanúgy el is fog múlni, csak azokban a pillanatokban, amikor elszalad, vagy elmegy a másik irányba, úgy érzem tennem kell valamit, mert akkor mindig azt fogja csinálni.

Szerintem is egyértelmű féltékenység, ahogy "pavelancsika" írta. Onnan kéne kezdened, hogy megölelgeted,kényeztetgeted és elmondod neki mennyire szereted. És ne legyen azért szomorú,hogy sokat kell foglalkozni a pici testvérével. Vele is ilyen sokat törödtél, amikor ici-pici volt.Tedd fontossá, nélkülözhetetlenné! Add a kezébe a cumisüveget vagy akármit, amit ő adhat a kicsinek.Pelenkázzátok együtt a pici lányt és nevessetek együtt, hogy hú de büdit csinált.Legyetek olyan kis "cinkos" társak. Hívd, hogy segítsen, mert nélküle nem boldogulsz.Érezze, hogy ő nagyon-nagyon fontos. Este meséljétek el apunak, hogy milyen ügyes volt és mennyit segített és milyen büszke vagy rá.

Az én két fiam között 8 év különbség van.Mindig körülötte forgott a világ. El tudod képzelni, mit érezhetett, hogy valaki befészkeli magát a mi kis életünkbe? Amig áldott állapotban voltam egy könyvtárnyi irodalmat átböngésztem, hogy nehogy hibázzak.Most 31 és 23 évesek, úgy érzem, hogy jól sikerült megoldani ezt a dolgot.

Sikerül Neked is, higgy magadban!Mindig képzeld bele abban a pillanatban magadat a gyerek helyébe és az ő fejével, eszével lásd a szituációt.Az anyai szeretet minden nehézségen átsegít!

Ahogy leirtad a dolgot szerintem is féltékenység. Nekem csak 1 van ebben nem tudok tanácsot adni, de tuti nem lesz egyszerű és eltart egy ideig amig megoldjátok. Remélem lesz sok sok erőd és türelmed.

HAJRÁ!!!! :)

Konkrébban leirom a problémát, hogy miért is tettem fel ezt a kérdést, hátha valaki tud jó tanácsot adni.

Kint voltunk sétálni 2.5 éves kisfiammal és 8 hetes kislányommal. Emma baba nagyon sirt, kivettem a babakocsiból, kezemben vittem tovább. Miközben kisfiam szó nélkül ment tovább az úton, mert nálunk nincsen járda. Szóltam neki többször, hogy jöjjön vissza, de csak ment tovább. A szomszédok hozták vissza, mert én a 8 hetes pöttömmel a kezemben nem tudtam utána szaladni.(A babakocsit távolabb hagytam, igy nem is tudtam belerakni, hogy utánamenjek). Ezután hazafelé vettük az irányt, miközben én végig magyaráztam, hogy nem szabad elmenni, és ha azt mondom, hogy vissza kell jönni, akkor meg kell fordulni. Be persze nem akart jönni, amikor hazaértünk, igy behoztam a kezemben. Aminek 10 perc sirás lett a vége az ajtóban. 10 perc után sikerült elterelnem a figyelmét.

Délután újra kimentünk, és elkezdett esni az esö. Mondom a ksifiamnak, hogy menjünk be a garázsba, de ö elhaladt a ház elött és ment tovább. Emmát gyorsan behoztam a garázsba, hogy ö ne ázzon, és szaladt Dávid után, aki csak ment tovább. Ujra a kezemben hoztam be, mert hallani sem akart róla, hogy bejöjjünk. Ujabb magyarázás, hogy nem megyünk el, bejövünk ,ha Anya azt mondja.

A végeredmény, hogy másnap nem vittem ki, és amikor ki akart menni mindig mondtam neki, hogy azért nem megyünk, mert nem fogadott szót. (De igazándiból nem volt igazi büntetés, mert egész nap esett az esö, és nem tudtunk volna kimenni).

En is tudom, hogy a hiszti az o akaratának a kifejezése, tudom, hogy néha engednem kell, de amikor a kisebbik sir a karomban, akkor nem tudok engedni. Azt is tudom, hogy a testvérféltékenység is okozhatja a szót nem fogadást, hiszen még nagyon pici Emma, és Dávidnak meg kell szoknia, hogy már nem egyedül van, és nem lehet mindig az, amit ö akar. De nem tudom, hogy ilyenkor mi a helyes. Próbálom neki higgadtan magyarázni a dolgokat, türelmes maradni, de úgy érzem nem igazán használ.

Ezért tettem fel ezt a kérdést:) Bocsi a kisregényért:)

Az én fiaim 23 és 31 évesek. Úgy gondolom, hogy némi tapasztalatom csak-csak összegyült az évek során. Nem csak a piciknél van a "hiszti", lesz majd kiskamaszkor, nagykamaszkor is. Igaz másfajta "hisztivel".De amit írtál, szerintem nagyon jó. Így próbáltam én is. Amit észrevettem egy idő után, hogy abban a pillanatban kellett lépnem, amikor elkezdett hisztizni a gyermekem. Az elején könnyebb elterelni a figyelmét, mint amikor belelovalja magát. Sokszor "eljátszottuk" ami történt. Mondtam, te vagy az anyuka, én sirok, mert elvette a játékot a barátom, mit mondasz nekem? Ölelt a kicsi kezével és mondta, ne sírj, megvigasztallak, majd visszaadja és együtt játszunk. Ez nálunk nagyon bejött.Szerintem így tanulja meg, hogy ne agresszióval oldja meg a konfliktusokat.Úgy gondolom, a büntetés, a kiabálás a szülő tehetetlenségének, félelmének a következménye.Magamról tudom, hogy felkészületlenek vagyunk a gyermeknevelésre. Ez nem a mi hibánk. Mennyivel könnyebb lenne, ha az áldott állapot idején valamilyen "oktatásban" részesülhetnénk.Olyanra gondolok,hogy összejöveteleken elmondani a tapasztalatokat,feloldani a félelmeket. Belegondolt valaki, hogy autót vezetni tanulunk, vizsgázunk belőle, de gyereknevelést nem tanulunk?Csak úgy ösztönösen csináljuk? Ami nem olyan rossz, de a kiskorban szándékunk ellenére elkövetett hibákat nem lehet lehet visszacsinálni.Csodálatos gyermekorvosom volt. Hozzáfordulhattam és nem azt mondta, hogy hagyjam "hisztizni", majd megunja! Azt mondta a gyermek nem hisztizik, valami fáj neki, valamit nem tud megoldani vagy csak egyszerűen egy ölelésre van szüksége az anya szívdobbanására, amit 9 hónapig hallgatott.Azt mondta, mindig bal oldalamra szorítsam magamhoz, nagyon hamar megnyugszik.Igaza volt.Hálás vagyok neki örökké, mert azt mondta, mindig a szeretetem szerint neveljem először és csak legvégül az eszem szerint.

Csodálatos két fiam van, akikre olyan büszke lehetek, amennyire csak anya lehet. Mindenkinek ezt kivánom!

Az én lányom most 22 hónapos. Van hiszti bőven. Amikor jó napom van türelmesen elmagyarázom a miért hagyja abba és megpróbálok vele kompromisszumot kötni, de amikor fáradt és ideges vagyok nagyon nehéz türelmesnek lenni. Azt szoktam csinálni, hogy elterelem a figyelmét. PL. tegnap összekaptak egy játékon a barátjával és mindkettő elkezdett hisztizni, de úgy, hogy már rég nem figyeltek a játékra a hiszti még ment. Elmentünk onnan és gesztenyét gyűjtöttünk. Közben beszélgettünk arról , hogy bizony meg kell osztani a játékait néha.

Ha nem tudok elmenni akkor megfogom és leülünk. Úgy, hogy 1-2 percig nem csinálhat semmit csak ülünk. Közben persze arról beszélünk mit kellett volna csinálnia és miért nem engedem tovább játszani.

Szerintem ezen az időn át kell esnünk. Sok türelemmel és beszélgetéssel meg fogja tanulni mit szabad és mit nem. :) Remélem :)

Én hiszti közben mindig nyugodtnak mutatom magam és arra gondolok, hogy a barátnőm lánya 1 évvel idősebb és már nem csinálja!!!!