Hogy lettem szerető? (beszélgetős fórum)

Elég sokszor egyet értek veled, de ezentúl máshogy foglak szemlélni;)

Az, hogy mikor vesztem el a nőiességemet, te nem tudhatod, hiszen nem is ismersz.

Viszont tudom, hogy miért fáj annyira minden, ami itt elhangzik.

Egy szerető mindenképp rosszul érzi magát, akkor is, ha úgy csinál mintha nem tudna arról, hogy szerető;)

Ha annyira zavarna, akkor kilépnél belőle és nem azt szajkóznád, hogy beleszerettél, mert ebben a helyzetben nem mentség, hogy te mit érzel.

Jól értem, hogy még mindig benne vagy a kapcsolatban?

Nem szeretek senki után koslatni, így lehet, hogy keverlek valakivel;)

Igyekeztem figyelmesen olvasni és úgy, hogy ne vigyenek el az elképzeléseim.

Ha jól emlékszem kétszer "szemforgatva" utalsz arra, hogy megint a szerelmednek kell a 3 gyerekkel logisztikáznia, így valami nem fog megtörténni köztetek.

A saját gyerekeidről egyszer teszel említést, akkor, amikor még nem volt szeretőd? De innentől nem.

E kettőből következtettem arra, hogy sajátjaid nem érdekelnek, az övé pedig zavar, mert miattuk nem tudtok találkozni.

Nem kell elvinned vidékről a gyerekeidet, nem kell másik suli. Te lelépsz a szeretővel a férjed és a gyerekek ott maradnak.

Én úgy érzem, hogy csak azért nem lépsz, mert tartasz attól, hogy egyedül maradsz, mert a szeretőd nem biztos, hogy meglépi, amit te? Tehát, a bizalom sem a férjed felé, sem a szeretőd felé nincs meg.

De, hogy is lenne, ha te saját magad is, inkább hazugságban élsz...

Részemről a téma lezárva. Nekem ez a véleményem.

Ha neked így jó, akkor csináld, de ne várj mindenkitől megértést és egyetértést.

Az igazán empatikus ember (a korától függetlenül) nem jelenti ki kerek-perec, hogy csak az a helyes, amit ő gondol, hanem megpróbálja magát beleélni a másik helyzetébe, megpróbálja megérteni a másik szempontjait. Az elvekhez, döntésekhez való makacs ragaszkodás hogy fér össze az empátiával?

Persze, hogy minden életkorban vannak elképzelések az élet dolgairól, a kapcsolatokról, de merész dolog kijelenteni, hogy idővel nem fognak változni

Az a férfi megdolgozott a 40 éves házasságukért. Rúgja fel pusztán azért, mert a felesége fölött szexuális téren hamarabb eljárt az idő, mint felette?

Igen, azzal mondom. És igen, magas az empátiám. Nem ismersz, nem tudhatod, nincs alapod megkérdőjelezni, az meg nem érint meg, ha nem hiszed el,bizonyítanom meg nem kell, ettől függetlenül ez tény.

Igen, úgy gondolom. Nem azt mondom, hogy 40 éven keresztül nem voltak társak, hanem attól a ponttól, ha a problémamegoldás, kommunikáció stb nem segít, és szeretősdit kezdenek játszani, vagy egyéb játszmákat, ahol már a páros nem egymásért van és dolgozik, onnantól nem azok. Legalábbis én nem maradnék csak azért a langyos vízben, mert hozzászoktam. Ez az én véleményem, nem kell egyetérteni. Lehet, 40 év múlva máshogy látom majd (nem fogom), majd kiderül.

Attól, hogy 29 éves vagyok, nem lehet elképzelésem az élet dolgairól és a kapcsolatokról?

Sehogy nem írtam a 3gyerekről, és a sajátjaimról direkt nem. Btw tök cukinak gondolom az ő gyerekeit és én alig várom a nagy családot 🥰 (lehet ezen is nyugodtan csámcsogni)

Neked az agyadig nem jut el mit írok.

Nem fogom kiszakítani őket vidékről és az apjuk mellől. Ha önző lettem volna már rég megtettem volna, viszont akkor iskolaváltás és az apjukat kb alig látnák.

Semmi mást nem csinálsz, mint kritizálsz és hányod a sz@rt magadból. Ennyi méreg hogy lehet egy emberben?

Uuu életközepi válság. Nálam viszonylag korán, olyan 2-3 éve volt. Én is majdnem elsasszéztam itthonról. Egyedül a gyerek miatt törtem a fejem, hogy vele nem cseszhetek így ki. Aztán gondolkodtam, hogy olyan vagyok mint a kutya aki jó dolgában veszik meg. Rámtalált egy projekt (vagy tudat alatt én kerestem már nem is tudom), elfoglaltam magam vele és túllendültem. Azóta is áldom az eszem hogy nem pattantam le itthonról.

Részemről nem volt másik lovag, egyszerűen csak nem találtam a helyem, hirtelen céltalan lettem.

Nem mentegetem, de én megértem anyukádat amikor megingott, hidd el nagyon nehéz jól dönteni, pláne ha van egy harmadik fél aki tét nélkül duruzsol a fülébe.

Sziasztok Feleségek/Szeretők!

Napok óta olvasom a fórumot s ide oda kapkodom a fejem hogy hogy tudtok így egymásnak esni. Azt kell megérteni,hogy a világban soha semmi nem csak fekete s fehér, minden kapcsolat házasság más és más mindig azt mondom akkor ítélkezz mások felett ha felvetted a másik cipőjét s jártál benne akkor tudod meg igazán ő miben van mit él át és miért teszi amit tesz. Egész gyermekkoromban édesapám csalta édesanyámat s ezt végig néztem. 19 éves férjhez mentem azt hittem miénk a világ örökkön örökké egymáséi rózsaszín felhő s cukormáz aztán teltek az évek születtek a gyerekek 3 év alatt 3 (nem voltam a tipikus anya kinézet szvl jó tartom tartottam magam) mégis tavaly nyáron kiderült a férjemnek szeretője van több mint két éve... hideg zuhany felismerés egész életem egy hazugságra épült 18 év ..után kiderült folyamatosan voltak nők az életében mert olyan volt a munkája hogy megtehette. Viszont azt vallom csak akkor tud egy kapcsolatba házasságba 3 fél jönni ha az már nem működik jól...Azóta válok És igen én tettem pontot a házasságunk végére Ő nem akarta könyörgött stb de nem lett volna értelme. S igen én galád álltam a szeretői oldalon nekem volt miután megtudtam mindent tudni akartam milyen az mit érezhet a másik fél miért teszi miért jó neki. Azért nem mernek váltani mert nagyon sok dolog köti őket a házassághoz házasságba gyerek biztonság megszokás nem mer őszinte lenni a párjához fél az újtól stb...Én nem állok az egyik oldalon sem ezek után az én véleményem el kell engedni azt ami nem működik még ha nagyon nehéz is pontot kell tenni a mondat végére. Új sorba nagybetűvel elkezdeni az Új életet. Az életben soha semmi sem könnyű főleg jó döntést hozni de azt csak később az idő tudja majd igazolni jó v rossz döntés volt e akkor..... Kívánom mindenkinek így vagy úgy de találja meg a saját boldogságát.Hisz mindannyian arra vágyunk...

Nem gyártok folyton mi lett volna ha teóriákat a múlttal kapcsolatban, csak az adott témába vágott a dolog, és annak kapcsán írtam róla, mint tapasztalatot. Ez baj, szerinted? Nem okolom anyámat, tényszerű dolgokat írtam le, ennyi.

Az adott körülményeimből kihozom a maximumot, amennyire lehet és tudom. A jelenlegi életem problémáinak fő okozója sajnos most, a jelenben is nagyrészt az ő életviteléből fakad, és sajnos borítékolhatóan ez még csak a kezdet... Úgyhogy jobb, ha nem mondod meg, hogy minek ki az oka az életem kapcsán, ugyanis fogalmad sincsen arról, hogy most miről is alkotsz véleményt. :)

Egy szóval sem írtam, hogy rosszindulatú vagy, csak azt, hogy durva. :) Nem ugyan az. A sorsa miatt meg egy percig sem sajnáltam...

Hát sajnos igazad van, van akinek nem fontos a gyereke sorsa vagy hogy ő mit él át/meg. Ezt a bőrömön megtapasztaltam gyerekként...

Miért okolod még mindig anyád?

Aki folyton a "Mi lett volna ha?" teóriákat gyártja, az a múltban és, és nem is él igazán.

Nem más az oka a jelenlegi életednek, hanem te. Egyszerűen bárki kihozhatja a maximumot az adott körülményekből.

Ha akarja...

Semmi trágár dolgot nem írok.

Amilyen szavakat használtam, az mind elhangzott előttem mások írásában.

Én max. annyit teszek, hogy felhasználom és más stílusban fogalmazom meg.

Ja, hogy bántó? Hát annyira még sem, hogy elmenjen a kedve az embereknek a szeretősditől.

Persze, tudom, hogy manapság az őszinteség=rosszindulattal. Ez van.

Ha valaki kiírja nyilvánosan ezt, akkor viselnie kellene azt, hogy nem mindenki fog zokogva a vállára borulni és sajnálni őt a nehéz sorsa miatt., hanem sokan esetleg egy olyan embert látnak benne, ami talán neki sem tetszik, csak mivel ő az olyan ember, ezért másként gondol magára. Az elfogultság határtalan;)

A legnevetségesebb megcsalás számomra, amikor semmi hivatalos köze nincs a két félnek egymáshoz, de ahelyett, hogy lelépnének, inkább megcsalják a párjukat, pedig nem kell beadni a válókeresetet vagy mit, nem kell osztozkodni a közös vagyonon és még a közös gyerekeket sem kell ide-oda passzolgatni. Egyszerűen oda kellene állni a másik elé és annyit mondani, hogy nem kellesz már, vagy dobni egy SMS-t tele rövidítésekkel, hogy vége m szeretlek már;)

Nekem mórickánál, aki anya elvileg felháborító volt, ahogy a szeretője 3 gyerekéről írt, pusztán azért, mert őt annyira sem érdekli a saját 2 gyereke, hogy logisztikázzon velük.

Én egy anyáról azt képzelem, hogy a gyerekeinél nincs fontosabb.

Hát, úgy tűnik tévedek. Van akinek más sokkal fontosabb...

Én se támogatom a mindenáron együtt maradást, de mindennek megvan az ideje/sorrendje.

1. Ha nem jó együtt, akkor közlöm a másikkal,

2. Elválnak útjaink

3. Elkezdek ismerkedni

Nem a 3. ponttal kezdek;)

Itt még a lelki bántalmazást is hozzá tenném, a többivel egyetértek.

Anyósom lelkileg terrorizálta (és még a mai napig is) az egész családot, após nem mer(t) kilépni, inkább az alkoholba menekült.

Ezt is gusztustalannak tartom mikor valaki ilyennel akarja a családot összetartani és magának a szeretet kierőszakolni. Bár szerintem ez nem is valódi szeretet, inkább félnek tőle.

Miért gondolod, hogy te nem szúrsz ki az asszonnyal? Pont itt a gond a fejetekben. De igen kiszúrsz, mivel veled csalja a férje (veled van, amikor feleségével kellene lennie). Persze a férje is kiszúr vele, mivel ő csalja, ez nem vitás. Ezért hívják háromszögnek, mert belép egy harmadik. Az lényegtelen miért, minidig mindent meg lehet magyarázni, de attól még nem lesz rendben a dolog.

Szét kell menni, aztán utána pasizni, csajozni, nem a párkapcsolat, házasság alatt.

Jaaa, azt én sem. Nem is ezt mondtam. 🙂 Ha nem megy, akkor ki kell lépni természetesen, ez nem is kérdés. Testi lelki bántalmazás esetén pedig gondolkodás nélkül, azonnal. Nekem pl. ez lenne az, ami után nem akarnék semmit megmenteni, mert úgy gondolnám, hogy nincs mit. De egy fél életen át szeretőt tartani az nem kilépés. 😀

Az én konkrét esetemben anyám jobban járt volna, ha ad még egy esélyt az apámnak, mert az kúszott mászott utána a megcsalás ellenére is, és akkor bármin változatott volna a kedvéért. És egyébként érdemelt is volna esélyt. Egészen más életük lenne most, ha megpróbálják, és működik. Mindkettőnek, és nekünk is... Utána is lehet válni, ha nem jön be. De hogy néhány pásztor óra egy idegen farokkal annyira bezavarta az agyát, hogy el lett dobva mindannyiunk élete, és tönkre lett téve, az nekem felfoghatatlan a mai napig. És mondom, apám pont nem volt tökéletes és hibátlan, sőt, vastagon benne volt a keze hogy ez megtörtént, viszont az életét

Igen a hullámvölgyben szoktak a legtöbben félrelépni ahelyett, hogy a társukkal próbálnának megoldást keresni, nem 3. féllel.

Én mondjuk azt sem tudom támogatni, hogy minden áron együtt maradni. Van ilyen a családban. A gyereken is meglátszik, hogy a szülei mennyire beteges viszonyt ápolnak egymással, a nő egy idegroncs, a gyomra alig fogad be valamit. Konkrétan minden családi ebéd azzal végződik, hogy ő kimegy hányni.

Ja és a vicc, hogy mégcsak nem is házasok, hogy olyan nehéz legyen szétcuccolni.

Nem, nem éltem át ilyet sosem.

Nem kell semmit boncolgatni;)

Nem én lettem valamilyen, hanem mások.

Mindenről van véleményem és sokszor nem egyezik azzal, amit mások gondolnak, ráadásul én nem sunnyogok, nem vagyok álszent sem, hanem megmondom, leírom;)

Morci, olyan nincs, hogy minden tökéletes egy házasságban. 🙂 Egyszerűen ilyen nem létezik egy életen keresztül, hogy mindig minden fasza. Vannak tökéletes meg szép időszakok, nehezebbek, meg mélypontok is. Ez az élet, ez ilyen... És amikor mélyrepülés van esetleg, akkor kell két embernek bazira egymásra fókuszálni, és egymásért dolgozni, és nem pedig szeretőt keresni, hiszen akkor tuti széjjel is hullik minden. A te példád tök jó erre sajnos. Na de ugye ehhez mindig két ember kell.

A gyerekek meg egy életre tudnak sérülni egy ilyenben. Sajnos tudnék mesélni. Én már akkor megfogadtam, hogy nem fogok olyan életet élni mint az anyám, nem fogok szétverni mindent magam körül. Az egész családunk darabjaira hullott az ő kapuzárási pánikja miatt. Valahol értem is, hogy mit miért tett, mert el volt hanyagolva, viszont bőven nem rossz ember az apám, sőt! Volt pont, amikor simán együtt tudtak volna maradni, és apám bármit megtett volna azért, hogy rendben legyenek, de addigra ő már kötötte az ebet a karóhoz. A szeretőt választotta, aki a vállásuk után konkrétan RÖHÖGVE lelépett... Aztán jöttek a pasi meg buli hegyek, bele se megyek mit művelt két gyerek mellett, mert a mai napig felhúzom magam rajta, szégyen. Mire kijózanodott, és rájött hogy milyen valójában a felhozatal a férfi fronton, addigra apám már nem kért belőle. Szerintem ő azóta is utána ácsingózik, pedig ennek már nagyon nagyon sok éve. Ugyan van élettársa, de azt hagyjuk is, katasztrófa a köbön... Az élete egy kín lett.

Ezt végignézve én megfogadtam, ezt nem fogom csinálni, az tuti. Úgyhogy nem azért az a véleményem, mert tökéletes vagyok, meg erkölcs huszár.

Hát persze, hogy nem jut eszünkbe 5 gyerek élete! De lehet, hogy majd az 5 gyerek közül egyszer pár év múlva 4 gyereknek a párja igen nagy rejtélyekkel fog küzdeni, hogy mitől idegbeteg a választottjuk.

Csak egy példa volt, remélem nem kell a-tól z-ig magyaráznom.