Hogy lehet egy ekkora csalódásból felállni? (beszélgetős fórum)

Igen. :( S sajnos hétvégén meg a szülők programot programra halmoznak, hogy behozzák a lemaradást. Élményeket kapnak, de a lelki fejlődés, a biztonságérzés sérül.

Egyszer megkérdeztem egy 10-es osztályban, hogy mikor ölelték meg őket a szüleik utoljára. A legtöbb kamasz válasza az volt, hogy 4.-es korukban. S arra a kérdésre, hogy szeretnék-e ha megölelnék a 16 évesek! azt mondták, hogy igen és nagyon hiányzik az ölelésük, mondjuk itt már nem értettek egyet abban, hogy melyik szülőtől várják ezt, de mindegyikük azt mondta, hogy szívesen beszélgetne a szüleivel, ha azok hajlandóak lennének a szidáson kívül bármit mondani nekik. Azóta nem nagyon kérdezek osztályszinten ilyesmit, csak az egyéni foglalkozásokon.

:D

Ami azt illeti, olykor elcsodálkozom, sokan vajon miért vállaltak gyereket...

Lenne még mit tanulni, mert gondolom, nincs előttük jó szülői példa. Sok gyerek viselkedésén látni, csak vannak a "családban" de nem igazán foglalkoznak velük. Rengeteg a neveletlen, mert a szüleiket sem nevelték meg. Mert ugye volt egy korszak, hadd csináljon, amit akar! Ez most vissza is üt.

Persze vannak jól nevelt gyerekek is, de szerintem kevesebben. Már az ovisoknál lehet látni.

De van sok könyv, na meg a Hoxa! :D

Dehogynem!

Vannak dolgok, amihez ketten kellenek ám! :D

Párosan szép az élet - általában.

Ezt a hozzászólásod közhírré kellene tenni! :)

Épp arról értekeztem egy másik fórumon ma, hogy szülőképzés nincs az iskolában, pedig hasznos lenne, mert több gyermekből lesz szülő, mint teszem azt, matematikus.

Egy anyának mindig fontos a gyereke.

Éppen ezért engedi, hogy önálló és boldog legyen!

Egyetertek.

Egy anyanak mindig fontosabb lesz a gyereke semmint egy nonek az aktualis pasija.

Aztan pedig ha apucit is kidobja (mert azert mar anyuci is felodik a korral:), akkor minden szeretet a fia nyakaba szakad...

Én nem savazom a fiús anyukákat, sőt!

Minden exem édesanyjával nagyon jól kijöttem, tisztelem-becsülöm őket a mai napig még akkor is, ha netán akadt konfliktusunk egymással.

Van ilyen is, olyan is.

Mint ahogy lányos anyákból is van többféle. :)

Miért kell szelektíven olvasni? Az is oda volt írva, hogy tisztelet a kivételnek. Mellesleg lányom van. :)

Azzal viszont ha fiú, ha lánygyermekről van szó baj van, aki nem kapja meg a megfelelő női és férfi mintát. A gyermeküket egyedül nevelő szülőknek ezzel bizony szembe kell nézniük /néznünk.

Hehe!

Hátha ők már tanulnak az itteni példákból!

Kicsit elment a történet a kiszolgálás irányába. Nem ez a kérdés, hanem a szellemi/érzelmi önállótlanság. Elég vicces/siralmas, ha egy férj-feleség közötti vita során valamelyik hazaszalad anyucihoz, hogy az mondja meg a tutit.

Kifejezetten nevetséges, ha egy 40 éves pasi (férfit nem tudok rá írni) nem akar anyuci szoknyájától eltávolodni.

Kivancsi lennek arra, hogy akik most ezerrel savazzak a fius anyukakat, vajon ok milyenek lesznek, amikor a fiuk 3o-40 eves lesz?

Meglehet, sokat fognak csuklani!

:D

Hadd gondoljam, hogy sok múlik a nevelésen is...

Sok dolgot csináltunk együtt pl. Meg segítettek itthon. A fiú is.

Ebből még nem következik egyenesúton, hogy anyafüggőek lesznek. Apám anyám nélkül képtelen felöltözni, mert fogalma sincs, hogy hol vannak a ruhái. Mert úgy-e ők ezt szokták meg, s ez így volt rendjén nagyanyámék idejében amikor a nő a háztartásért, a férfi meg az udvarért felelt. Azonban egy panelben más a helyzet.... Amikor anyum meghallotta, hogy a férjem porszívózik csak ámult és bámult, amikor meg mosogatni is látta nem átallotta megkérdezni, hogy azért mosogat-e mert én nem. :D S anyum nem rosszindulatból kérdezte, csak ennyire szokatlan volt neki a dolog. Az öcsémet csak azért nem tutujgatja, mert ő idejében leállította.

A fiak is ludasok a hosszantartó szimbiózisban. A játszmák mindig kétszereplősek.

Na, akkor Te nagyon jól csináltad!!!

Sok önálló férfit ismerek, de sajnos van elég anyámasszony katonája is.

Az is lehet, hogy ez nem is a nevelésen múlik? De akkor mitől függ?

Ezt határozottan cáfolom! Nem neveltek arra, hogy a hapsikat ki kell szolgálni.

Önállóságra neveltem a gyerekeimet. Fiam (31) külön él, önálló háztartást vezet. Főzni is jól tud sok dolgot. Nagyon önálló.

A családban minden férfi ilyen.

Ja, a kiszolgálást? Akkor nyugodtan maradjanak anyuci kicsi fiai 40 évesen is. :) Csak az a kérdés, hogy mi lesz amikor anyuci elhalálozik?

Egyébként nem értek egyet ezzel a gondolatmenettel, persze igazad van ami a kiszolgálás részét illeti, de napjainkban is azt látom, hogy a fiaikat egyedül nevelő anyák gyermeküket önmaguknak nevelik (tisztelet a kivétel), s éppen ezért tényleg saját maguktól teszik függővé őket, így végül nélkülük életképtelenek lesznek.

Általában a 30-as pasik édesanyáik az 50-es éveik végén, 60-as éveikben járnak. Ők még abban nőttek fel, hogy a férfit ki kell szolgálni.

Vannak, akik tudnak ezen változtatni, rájönnek, hogy más idők járnak.

Vannak, akik maradnak a régi korban, és ezt várják el a fiaik párjaitól is.

Exem anyja még ruhákat is vett a fiának. :o)

:)

A nők régen is önállóságra törekedtek...

Némely férfiak meg önállótlanok. Kiszolgáltatnák magukat, pedig a nők is dolgoznak, többet is mint kéne.

Szerintem az anyák nem engedik felnőni a fiacskájukat. Önállótlanságra, anyafüggőségre nevelik őket. Borzasztó!

Képtelenek lesznek a saját lábukon megállni. :(

Boldogtalanságra vannak ítélve. A leendő családjukkal együtt. :(

Most láttam meg a fórumod, még nem olvastam át az egész hozzászólást, így nem tudom, hogy szóba került-e már, de arra lennék kíváncsi, hogy volt-e előtted komoly kapcsolata?

Örülj, hogy megszabadultál tőle, ez a típus nem képes elszakadni anyucitól, igazából soha nem nő fel.