Hogy kerüljük el azt, hogy ellaposodjon a párkapcsolatunk? (tudásbázis kérdés)

Szia.

Mi 18 éve vagyunk együtt a férjemmel, és van egy 17 éves fiunk is, de mi ugyanúgy szeretjük egymást, és ugyan olyan szerelmesek vagyunk, mint az elején.Mi a titok?Nem tudom:)Minden hónapban elutazunk egy hosszú hétvégére csak kettesben, olyankor nem törődünk senkivel, csak egymással.A szex szinte mindennapos, mindig feldobjuk valamivel.Rengeteg barátunk van, egész nyáron partyzunk, utazunk, soha nem unatkozunk.Azt hiszem szerencsés vagyok.

a mi házasságunk 13 éve tart és úgyérzem szeretjük egymást, viszont mindkettőnk életében a gyerekek a legfontosabbak, ebben egyet értünk , a mi kapcsolatunkat se hanyagoljuk el, sok közör program, bálak, gyerekprogramok , ...

én inkább az a szakadt pólós vagyok:))) én nem festem magam, nem öltözök át ha hazajön, ő igy szeret ..viszont, imádja a sütit és evvel nagyon a kedvébe lehet járni,,,,, és imádja a családját...lehet, hogy ez a szerencsém...

Szia!

Amit leírtál szép és jó,de nekem kicsit hiányos.

A fórum címben kérdezettre nem kaptunk választ. :(

Az rendben,hogy akkor rájöttél mennyire szereted,de mit tettél azért,hogy feléd...és a másiktól el?

A mi kapcsolatunk a párommal megjárta a hadak útját. 7 éve vagyunk házasok, és minden rendben is volt köztünk, mindaddig, míg meg nem született a legkisebb gyermek. Utána rám sok feladat hárult, mert ugye 3 gyermekkel nehéz az élet. A párom megcsak eljárt dolgozni, és kész:(

Egyre távolodtunk egymástól. Aztán elkezdtünk építkezni. Mindent én intéztem. Sok volt. Ráadásul meggyanúsított, hogy én a vállalkozóval ki tudja mit csinálok napközben:(

Ő akkor megijedt elveszít, pedig oka nem volt rá. Teljesen megváltozott, szinte napjában akart szeretkezni, minden nap "nyomult", úgy éreztem akkor megfojt ezzel.

Én már akkor túl eltávolodtam tőle. Legalábbis azt gondoltam.

Közben ő egyre magányosabb lett, és a neten talált magának valakit. Akibe beleszeretett (vagy nem, ezt már nem tudom). Egy nap, rájöttem, hideg zuhanyként ért:( Akkor jöttem rá, mennyire szeretem!!!

És azóta ő is felém fordult újra, és most azt mondhatom 3 hónapja szuper a kapcsolatunk, és imádjuk egymást.

Az ágyban is sokkal többet merünk, kinyíltunk, és imádjuk egymást kényeztetni.

Nagyon boldogok vagyunk!!! És mindketten szeretjük egymást:)

A kapcsolatunk története elég bonyolult, nehezen jöttünk össze. Amikor megismertük egymást, én évek óta tartó párkapcsolatban éltem, ő akkor már túl volt egy házasságon (több, mint fél éve). Mivel én nem tudtam dönteni, összejött mással, de 1-2x így is találkoztunk és végül is elég nagy dilemmák árán szakítottunk az akkori párjainkkal és összejöttünk. Nagyon szeretjük egymást, a családjaink is, tervezzük a közös jövőt. Ehhez viszont sok dolognak össze kell jönnie: 40 km-re lakunk egymástól, szeretnénk, ha közelebb költözne és közelebb találna munkát - ami úgy néz ki, hamarosan összejöhet. A feleségével lassan 2 éve különélnek (rajtakapta mással, ezután nem volt visszaút), de nem tudtak elválni, mert a lány időközben súlyos beteg lett, a kemo- és sugárterápiák után most úgy néz ki, javult az állapota. A párom a házukból a rá eső részt azóta sem kapta meg, most pluszmunkát vállal, hogy előbbre jussunk - hitelt ebben a világban nem igazán merünk felvenni. A kapcsolatunk elején (vagyis még mielőtt összejöttünk volna), elmesélte nekem, hogy természetes úton nem lehet gyermeke, mert elég kevés a spermaszáma. Időközben nekem is lettek problémáim, hormonzavar, agyalapi mirigy (jóindulatú) daganata. . . szóval elég sok probléma vesz körül minket, de imádjuk egymást és biztosak vagyunk benne, hogy együtt szeretnénk leélni az életünket.

Míg összejöttünk, nagyon sokat leveleztünk és írta nekem, hogy a szex milyen fontos neki (mindenkinek az!) és lehet, hogy van pár dolog, amit én nem vállalnék be (anális szex, vagy a sperma lenyelése. . . ). Amikor összejöttünk, elég hamar túljutottunk a szexen, hiszen régóta érett már a dolog. Nagyon jó vele, elég sokszor kívánom őt, előtte ilyet nem éreztem, nem szerettem kezdeményezni, most igen, ő meg szereti ezt!

Jövő hónapban lesz 1 éves a kapcsolatunk. 1-2x előfordult, hogy nem tudott elmenni, az utóbbi hónapban viszont 3x is előfordult ez. Azt mondja, attól még jó neki és örül, hogy én "végzek", ne higgyem azt, hogy nem kellek neki vagy nem vagyok jó, nem tudja az okát, de ez van. Engem viszont most nagyon zavar (tegnap is így jártunk), legszívesebben elbőgtem volna magam, de látom, hogy neki sem kellemes, beszélni viszont nem nagyon akar róla. Már az is eszembe jutott, hogy mégsem én vagyok neki a megfelelő, nem vagyok vonzó (a betegségem óta elég sokat híztam, bár már akkor sem voltam vékony, amikor összejöttünk). A szexben nagyon figyel rám és nem erőltet semmit. Az az érdekes, hogy amíg eljutok a csúcsra, addig neki is jó, de ahogy végzek, pár pillanatra rá lelankad. . . Ő amúgy nem fogja fel olyan tragikusan, mint én, csak az a baj, hogy nem tudom eldönteni, hogy velem van a baj v. sok a probléma, esetleg fáradt, hiszen hétfőtől szombatig dolgozik, sokszor este 9-ig reggel 6-tól.

Kicsit félek, hogy megmérgezi a kapcsolatunkat, félek attól, hogy nem teszem igazán boldoggá!

Nem olyan régen írtam a problémánkról.

Azóta ha együtt voltunk, sikerült elmennie a páromnak, volt, hogy ő kezdeményezett, volt, hogy én. Mióta írtam, szinte heti 1x voltunk úgy együtt, mivel hétköznap este 9-10-ig dolgozik. Ilyenkor ha időben végez, beugrik hozzám, ha csak 5-10 percre is. A hétvégéket együtt töltjük, bár ha az idő engedi, szombaton is dolgozik délutánig.

Rengeteget dolgozik és nagyon sokszor fáradt, fásult. . . ha rákérdezek, azt mondja, fáradt, amit el is hiszek, de mostanában nem úgy viselkedik velem, ahogy régen.

Amúgy ma vagyunk 1 évesek és ma is írta, hogy szeret, amit érzek, hiszen elég, ha átölel és ha együtt alszunk, még éjszaka is magához szorít.

Azt tudni kell róla, hogy 2 éve tönkrement a házassága, elválni még nem tudtak, mivel a neje súlyos beteg - talán javul, úgy néz ki, és még a pénzét sem kapta meg. A házukon rengeteget dolgozott. Amikor összejöttünk, ami nem volt egyszerű, mondogatta, hogy teljesen más érzései vannak, így még senkivel sem akart összeköltözni. . . mostanában viszont én mondogattam és említette a nővérének, hogy nem tudja, mit kezdjen az életével, kilátástalannak látja és agyonnyomom az összeköltözéssel! Minél jobban akarom, ő annál kevésbé. . . ez elég nagy pofonként ért, de lehet, hogy túlságosan ráragadtam, bár nem vettem észre, hogy zavarná. De az feltűnt, hogy mostanában nem mondogatta. A hétvégén mindenképp beszélek vele erről, mert segíteni szeretnék neki és boldoggá tenni, szeretném, ha bízna bennem, bár sokszor érzem úgy, hogy mivel a felesége megcsalta, fél az újabb elkötelezettségtől, hitelt nem merünk felvenni, főleg ő, mindig azt mondja, mit csinálunk, ha vmelyikünkkel baj történik. Most már tudom, hogy vszínű a szexuális problémánknak is volt ehhez köze. Tudom, hogy feszült, de most félek, hogy miattam, hogy nem kellek neki igazán. . . a nővére 1 hete ment ki Amerikába, a kislányát dec-ben "küldjük" utána, most arra gyűjt, hogy meg tudja látogatni őket - bár nekem nem beszél erről, de azt tudom, hogy aggódik értük.

Szerintetek mit tegyek? Nem akarom elveszíteni, nem akarok rátelepedni, de azt sem akarom, hogy boldogtalan legyen mellettem. Szeretném megoldani a problémánkat!

Segítsetek, adjatok nekem tanácsot!!!!

Azt még hozzáteszem, hogy 40 km-re lakunk egymástól és nem tudjuk, merre menjünk, melyikünk szülőhelyére, bár mondta, hogy őt már nem köti semmi az övéhez - csak a mhelye. A mi városunktól 20 km-re talált másodállást, lehet, hogy oda átveszik, de már semmit sem merek kérdezni tőle, mert félek, hogy agyon nyomom!

A legfontosabb az,hogy ne csak várjuk,hogy a párunk adjon,hanem törekedjünk arra,hogy mi adjunk és ne várjunk semmit cserébe.Ne azért adjunk,hogy majd legyen amit vissza kapjunk.Ha úgy éreznénk,hogy el vagyunk hanyagolva,az csakis a mi hibánk,azt jelenti,hogy keveset adtunk,vagy talán semmit.Nem elég csak elméletben szeretni,gyakorolni kell,mindennap,folyamatosan,és nem az ágyba bújásra gondolok,hanem kis figyelmességekre,ölelésre,...

Sokan mondják,hogy szeretem a páromat,de nem osztja a szeretetet.......s ez így nem müködik.

Ha szívböl szeretünk és adunk,nem laposodik a kapcsolat.Ez a titka:adni,önzetlenül,és feltétel nélkül.És amihez hozzá teszünk az csak gyarapodni fog,nem apadni.Én 8 éve éleh boldog párkapcsolatban,ezt az elvet gyakorolva.Müködik.

Tegyük színesebbé,kiránduljunk,beszélgesünk.

Ne csak a mi problémánkkal,de az ő véleményét

is halgassuk meg.

Próbáljuk a munkánkat odahaza elfelejteni,és ne sokat beszéljünk róla.Csak kettönk jelenéröl,és jövőjéről beszélgessünk.

A családi életbe vinni kell egy kis változatosságot.

Na nem másik párra gondolok, csak ami megszokottá válik azon kicsit varriálni kell.

Nálunk most még pici a kislány eléggé ellaposodtunk, de ennek ellenére hétvégeken igyekszünk egymásra többet koncetrálni, a konyhában például segít a férjem, vagy foglalkozik a kislánnyal, megeteti, tisztába teszi és még képes egyedül megfürdetni is.

Közben tudja, hogy nekem mire lenne szükségem, amit még egyenlőre egyedül nem merek csinálni, abba szemrebbenés nélkül belevág. (legyen kicsit titok amire ezzel gondoltam:-))))

Akár milyen régota együtt vagy a partnereddel nem szabad magad elhanyagolni.Az a gondolat,hogy ugy

is csak a pároddal találkozol vagy,hogy neki mindegy,hogy nézel ki, EZ NE IGAZ!!!

Meg kell probálni mindig odafigyelni,hogy a megjelnésünk vonzo legyen.Ha mindig kívánatos és szexi vagy vigyázni fog rád nehogy lecsapjanak a kezéről.

Fel lehet dobni a kapcsolatot még a közös programokkal.Ha van közös program van közös téma!

Néha a nönek kell kezdeményezni ezeket a programokat de ez nem baj a férfi értékelni fogja a dolgot.

A szexuális életet is fel lehet dobni egy kis kezdeményezéssel vagy szerepjátékokkal is akár,de ezt már mindenki fantáziájára bizom:):):):)

Én fontosnak tartom, hogy állandóan tudj megújulni!És ha együtt éltek, ne lásson állandóan kinyúlt pólóban, melegítőnadrágban, mert az elég kiábrándító!Én figyelek arra, hogy amikor a férjem haza érkezik, akkor is legyen rajtam legalább egy kis szempillaspirál, arcpirosító, szájfény..és még ha egész délután takarítottam is, addigra átöltözöm. Így mindig ugyanannak a kívánatos nőnek tart, mint a kapcsolatunk elején!

És még valami: amennyire lehetséges, egy héten egy nap csak a kettőnké, gyerek nélkül!Telefon kikapcs..csak ő és én...