Hit, remény, szeretet (beszélgetős fórum)

A felhasználói nevünknek kellene, hogy hasonlósága legyen hozzánk?

Nekem mondjuk a Mézga Paula ugrott be a nevedről, mennyiben hasonlítasz hozzá?

Bocsi ,de nem tudom mire akarsz kilukadni a könyvel?

Én csak azt irtam le amit érzek!

Ennek a kijelentésednek köze nincsen Micimackó észjárásához!

Ha egyszer rá tudod venni Magadat, kérlek, olvasd el újra a Micimackót, lehetőleg mind a két kötetet!

igaz,igaz,igy igaz

és egy ilyen este mint a mai,mindent megér

Gratulálok az unoka szerepléséhez!

Örülök, hogy "éledezik"eszmél a nászasszonyod.

Így van, nem kell siettetni, jön az ha nem hívjuk akkor is.

most volt a legnagyobb unokám szereplése az iskolában 5-ikes angoltagozatos,olyan ügyesek voltak ,hogy még most is libabőrös vagyok,

1-8-ig fellépnek karácsonyi műsorral angolul,

nincs az a dolog ami miatt kihagynám

és kérdeztem a menyem hogy van az anyukája,és hála az égnek,mintha kezdene észhez térni,

remélem is mert 65-évesen ne adjuk már fel,örüljünk hogy nem éhezünk nem fagyoskodunk,szeretnek a gyerekeink

úgy is eljőn majd a kaszás egyszer,de remélem ,még jó soká

Ügyes vagy, talpraesett, és elszánt úgy érzem.

Sok sikert, erőt, kitartást a továbbiakhoz!

Hűha, akkor nagyon össze kell kapnod Magad, mert az ápolási ugye nem számít munkaviszonynak, ha kiemelt, akkor 4 órában számítják be. De tudod ezt Te is biztos vagyok benne. Nehéz lesz elhelyezkedni is.

Vagy az anyósodat Te ápolod?

Sajnos van olyan ember aki belehal a társa elvesztésébe.Minden megfordul az ember fejében,nekem is!!

De attol függetlenül vannak kicsi terveim,elgondolásaim,csak ittaz a baj hogy semmi társasági élet nincsen ,ápolásin voltam 22 évig igy társaságra sem tettünk szert.56 éves leszek,itt vidéken munkahely kevés,igy meg nehéz a 4 fal között.De más is igy van vele ,nem kell ahoz vidéken élni,+ mellette egy alzhemeres anyos,

igen ,igyvan a lánya azt se tudja mit csináljon hogy jó legyen

jó, vannak betegségei,de nem olyan amit nem lehet karbantartani,de nem veszi be a gyógyszert,mert minek,

ha meg rosszul lesz nem engedi hogy elvigye a mentő

nem könnyű az biztos

Hát nem tudom, a tiéd lehet, hozzászokott, nem volt önálló?

az enyémnél más a helyzet, tényleg jól voltak, azt vett, amit jónak gondolt, de nagyon is tudott takarékoskodni, van még egy lakás, kiadva, és akármennyi baja volt, mindig jókedvű, vidám volt. Belül izgult, mert ahogy mondta: sosem tudta, mire megy haza, és nézd meg; nem tud fellélegezni. :((

Mondom: nem ivott a férje, csak olyan betegsége volt, hogy elájult, vagy nem bírt felállni..elég nagydarab volt. Épp ezért csodálkozom.

És félek is kicsit, mert egy másik ismerős, aki évekig ápolta a férjét, annak halála után kezdett magával foglalkozni.

De olyan szinten, hogy minden kivizsgálásra elment, majd hasnyálmirigy rákos lett, és 2 hónap alatt elvitte.

Bizonyos esetekben biztos, hogy az állhat mögötte.

Hiszen, ha úgy megy el egy szerettünk, hogy ami józan ésszel megadható, megadtuk, megtettük akkor is fáj, de ha nem akkor jöhetnek a gondolatok, hogy de mi lett volna ha?.......ami már késő, mert életünkben kell észnél lenni, mert utána már nincs visszajátszás.

a nászuram, végtelenül egoista volt,

nála okosabb ember nemvolt a földön,

csak ő beszélt,más szóhoz se jutott,

nem tudom miért nem éli az életét, annyi pénze van, utazhatna ahová akar,de csak azt várja mikor hal már meg

a gyerekek már teljesen kivannak

Ezt nem a lelkiismeretfurdalás teszi?

Az sem tudjuk, milyen mély annak a fájdalma, aki nem mutatja, nem is beszél róla.

Érdekes ez. Mostanában figyeltem fel arra, hogy ahol komoly problémák voltak a kapcsolatban, a halál után nehezebben dolgozzák fel, mint ahol minden rendben ment.

A minap hallottam ismerőstől, hogy élhettek volna megértőbben, szebben is, veszekedések nélkül, de nem tették. Miértek merülnek fel benne. Külön mentek a férj halála előtt 2-3 éve. Nem gondoltam volna, hogy mindenkiben a férjét foga keresni, úgy, ahogy a szomszédom is. A sógornőm is , mindig azt mondja, olyat nem talál mint a testvérem, pedig elég furcsán éltek.

Talán a társfüggőség. Vagy sokaknál maga a kor is, félnek, hogy már egyedül maradnak, és egyre inkább elmerülnek az önsajnálatban.

nekem a nászasszonyom csinálja ugyan ezeket

a menyem már nem tudja mit kezdjen vele,

nem érdekli senki-semmi, az unokák se,

9-éve halt meg a férje,

nem volt fenékig tejfel az élete,mégse akar észhez térni,pedig mindene megvan 65-éves,

várja mikor hal meg

1x mentünk kicsit sétálgatni, de az tavasz elején volt, azóta csak rosszabbul van.

Pedig komolyan mondom, annyi gondja volt a férjével; sosem tudta, mire megy haza.

Elájult, vagy csak fel akart állni, nem tudott, ő ott találta, volt, hogy belülről bezárta az ajtót, neje nem tudott este bemenni....azt gondolná az ember, hogy ezek után könnyebb az élete, hamar megbirkózik az elvesztésével, de itt nem ez van.

Jó, és kedves férj volt, csak beteg.

A pajzsmirigy betegség maga is okozhat depressziót, ehhez a halál, kész katasztrófa.

De normális esetben már lábalni kellene neki ebből a helyzetből.

Nem tudom, van akin nem is kehet.

Én is megkérdeztem a sógornőmet, miben segíthetnénk?

Sajnos neki semmiben nem lehet, ha a segítséget valaki nem fogadja el, nem tudsz mit tenni.

Ő az italban találta meg a "segítséget".

Nálunk talán a lelkiismeretfurdalás is kihozta belőle. Nem tudom.

Annyira egyén függő. Van aki ha nehezen is, de összekapja magát, van aki meg sosem tudja.

Általában, ahogy az addigi akadályokat tudta venni, úgy veszi az ember az elmúlással járó fájdalmat is.