Hiszel a szellemekben? (beszélgetős fórum)

Én nem tudtam eldobni a papám bőrkabátját egy ideig(sajnos már nincs meg). De van egy szalvéta, és egy régi tíz forintos, ami ennek a kabátnak a zsebében volt. A mamámnál pedig megvan még az órája, és a pénztárcája.

Bár a mamám azt mondta, ő nem álmodott róla a halála után sem, és azóta sem. Meg arról sem mesélt, hogy visszatért volna, vagy valami. Mondjuk a mamám ne is hisz az ilyen dolgokban.

ez szép ...ENERGETIKAI LÉNYEK.....

tök frankó.

Szerencsés vagy.Én soha nem éreztem még h anyukám bármikor is melettem lett volna,talán haragszik rám...

Tudom megidézni,meg nem szabad avgyis nem jó ötlet,de én szeretnék vele "találkozni"

Kedves Angyal!

Amit írtam, ébren voltam, amikor tanácsot kaptam a nagypapámtól. Érdekes volt, mert nem láttam őt, csak éreztem a jelenlétét. Azt is tudtam, hogy ő az. És nem kértem a tanácsot, hanem kaptam. Jött. Figyelmeztetett, és még éppen idejében. Nagyon érdekes volt.

Kedves Zizisicc!

Elrendezni talán velük nem kell semmit, mert rajongva szerettem őket/és viszont. A nagypapámat nehezen tudtam elengedni, mert váratlanul halt meg, de még 1997-ben. A nagymamám pedig nemrég ment el, tőle el tudtam köszönni. A halála előtt nem lakott abban a házban.

Viszont a magánéletem lett olyan, hogy talán segítségre szorulok, illetve néha hajlamos vagyok sodródni az eseményekkel, és ezért elkelne a segítség, fogalmam sincs. Remélem, kiderül...

Mindenesetre - most már - az arcok nem keltenek félelmet bennem. Csak ott vannak...

Sziasztok!

Kíváncsi lennék a véleményetekre... Én mostanában nem álmodok szellemekkel. Régebben viszont megtörtént. Sőt egyszer akkor is kaptam tanácsot, figyelmeztetést a nagypapámtól, amikor ébren voltam. Most viszont megjelent a nagymamámmal és annak az apjával együtt. Nem vagyok sem őrült sem paranoiás, egyszerűen három arc van az antikolva festett fürdőszobaajtómon. Anyám is felismerte a szüleit és a nagyapját és sorolta, hogy ki kicsoda.

Miután megnézte, a barátnőm azt mondta, hogy többet nem jön hozzánk.

Tudnotok kell azt is, hogy a ház, amiben lakom, valamikor a nagyszüleimé volt.

Csak tudnám, miért jöttek vissza..?

Ha álmodban mosolyog vagy elköszön, már meg is van a válasz. De nem biztos, hogy álomban kapod meg, lehet, hogy jön egy érzés, amitől megnyugszol, és tudod, hogy megtörtént! :o)

Az álmok nagy részt rólunk szólnak, a mi hozzáállásunkat, gondolatainkat, félelmeinket, tudatalatti tartalmainkat tükrözhetik bizonyos dolgokhoz, személyekhez. Ha ilyen szemmel nézed, lehet, hogy magad is rájössz a jelentésükre. Hiszen a Te jelképrendszered! :o)

Köszönöm amit írtál. Meg fogom próbálni, de annyira jó lenne, ha választ is kapnék rá valahogyan, hogy nem haragszik.

Nem tudsz valakit aki ért az álmokhoz? Mert az oké, hogy miért álmodtam vele sokszor, de hogy jelentenek-e valamit ezek az álmok, hiszem mindegyikben van egy közös pont.

Mondjuk mostanában nem álmondtam róla. Sajnos.

Kb egy hónapja utoljára, és azelőtt már elég rég.

Egyébként sokszor várom este azt, talán ma róla fogok álmodni, és újra láthatom. Igen, ez miatt jó róla álmodni, hogy láthatom.

Szia Mirmil!

Igen lehet az is! A 114-ben már leírtam röviden, hogy mit lehet ilyenkor csinálni. Az, hogy ő már nincs itt testben nem jelenti azt, hogy nem érzékel téged. Egyszerűen magad elé kell képzelned, és vagy gondolatban, vagy akár hangosan mond el neki, ami elmaradt stb. stb. Kérj bocsánatot, és tudd, hogy megbocsájt! Búcsúzóul megölelheted, a lényeg, hogy bocsásd útjára, mert már nem itt van a helye.

Az sem hülyeség, amit a lányodról ill. apádról írtál, létezik ilyen, ez is előfordulhat, de lehet hogy nem így van ebben az esetben. De nem is lényeg, hogy tudjuk!

Sziasztok! Nagyon jó olvasni, amket itt írtok.

Zizisicc: Talán az lehet, az elvarratlan szál, hogy nem tudtunk egy mástól elköszönni? Szerdán még náluk voltam, de nem beszélgettünk sokat, csak odaszaladtam adni neki egy puszit, amikor jöttem el tőlük. Aztán pénteken reggel megtette.... Én csak szombaton tudtam meg, mert pénteken reggeltől estig dolgoztam, első napom volt egy új munkahelyen, és a telefonom egész nap ki volt kapcsolva.

Van nagyon sok dolog, ami bánt vele kapcsolatban, és soha nem tudtam neki elmondani. Írtam neki rengeteg verset, amiben bocsánatot kértem tőle, de ez sem vigasztalt meg. Úgy érzem, akkor tudnék megnyugodni, ha mégegyszer beszélhetnék vele, és elmondhatnék neki mindent, és tudnám azt, hogy nem haragszik rám.

Mert egyébként imádtuk egymást, de voltak dolgok, amivel megbántottam.

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok a lányommal(15 hetes terhes voltam, és visszaszámolva, a halála után, 3 hónappal estem teherbe), arra gondoltam, nincs ez véletlenül, hoyg nem derült ki időben a terhességem, mert akkor lehet, hogy elvetettem volna, és végig az járt a fejemben, biztos a papám akar ujjászületni a gyermekemben. Jaj, most nehoyg hülyének nézzetek, de annyira nem tudtam elfogadni azt, hogy meghalt.

A kislányom, természetében nagyon hasonlít a papámra (ő nem a vérszerinti papám volt, anyut intézetből vették ki a nagyszüleim), az is lehet, hogy csak azért látom így, mert így szeretném látni. De nagyon jó eljátszani a gondolattal, hogy....

Én mint írtam, rengetegszer álmosom a papámmal, és nem fekszabadult, boldog álmok, de amikor felébredek, mindig boldog vagyok, hogy velem volt álmomban.

Ja, és az én papám öngyilkos lett, nem természetes halállal halt meg. Sajnos! És amire választ szeretnék kapni, az az, hogy miért?

És az álmaim sem voltak vidámak. Mindig jó volt, hogy ott volt, vele lehettem, de valahogy soha nem volt olyan vidám hangulata az álomnak. Ja, és soha, egyetlen álmomban sem mosolygott, csak a legutóbbiban, amit pár hónapja álmodtam.