Hiszel a házasságban?Ha igen, miért, ha nem, miért (beszélgetős fórum)

csajok! pizsi le! ez a valóvilág!

nekem teljesen az jön le a szövegetekből, hogy Ti itt másoknak akarjátok bizonyítani, hogy mennyire boldogok vagytok! Neeeem nekünk kell!!!!

sok boldogságot! :)

Nem azért mentem, hogy lebuktassam, hanem a meglepetés miatt :D

Bízok benne, nem vagyok féltékeny. Legalábbis ennyire nem.

A beszélgetésre rábólintok :)

persze hogy mindent megbeszélünk egymással. persze hogy bízunk egymásban, máskülönben nem is működne a dolog több mint 11 éve...

de elárulok egy titkot... nekünk nem kell titkon meglátogatni a másikat...

de majd 10 év múlva ugyanitt folytassuk ezt a beszélgetést, kíváncsi leszek az akkori véleményedre...

A kedvesemmel teázni és sörözni szoktam. Az esküvőt meg még nem tervezzük, majd lesz, legkorábban 2010-ben. Addig ráérünk.

Arra nem gondolsz, hogy olyan anyagi körülmények között van valaki, hogy nem telik annyit utazgatni vagy hogy olyan a munkája..? Például édesanyámék családja is "egy köpésre" lakik, egy nem messzi faluban, mégis évente csak párszor tudunk menni, mert nem állunk olyan fényesen!!!

Aki ennyire kényelmes és nem tud bízni, azt csak sajnálni tudom. Bizalom nélkül nem működik semmi. Nem vagyok naiv, illetve ennyire nem. Természetesen konfliktus mindig lesz. Mielőtt az ember férjhez megy, igyekezzen nem zsákbamacskát venni, ismerje ki előbb a kedvesét. Kinek több, kinek kevesebb idő kell hozzá. Például az én párom is sokban megváltozott az egy év alatt. Jobban meg és kiismertem. És pont az a lényeg, hogy még így is kibírom, elviselem, szükségem van rá. Igenis létezik szép, örök házasság. Nem mindenkinek adatik meg, de remélem, nekem majd sikerül. Erre törekszem. Teszek érte. És tessék, lehet naivnak gondolni.

Azt a lépést már megtettem ;] Meglátogattam és ennyi. De volt fordítva is. Meglepetés. Szeretjük :)

De miért ne merném megtenni? Ha nem bízunk egymásban, akkor minek egy kapcsolatot felépíteni? Rövid az élet, sajnálnám rá az időt.

Együtt szoktuk nézni a nőket is, és nem kaparom ki a szemét, ha valakire azt mondja, hogy jól néz ki.

Ti mindent megbeszéltek a párotokkal? Őszinték vagytok egymással? Bíztok a másikban?

Mert mi igen. És ez a kulcs egy hosszantartó boldog élethez...

Én hiszem, tudom és látom, hogy csak én kellek neki. És teszek is azért, hogy másra ne cseréljen le...

ennyi naív nőszemélyt...nem vagytok igazak...

osszad őket dancingqueen... :)

meacska: azért azt a lépést fogadjunk nem mered megtenni, hogy titokban meglátogatod életed párját mikor távkapcsolatban éltek....

fiatal nő: menj és igyál egy kis 100%-os narancslét a kedveseddel és tervezzétek az esküvőt....

ui: egy nő inkább hűségesebb mint egy pasi, de azért azt megnézném hogy 10 év múlva, ha véletlen találsz egy teljesen egyértelmű mailt, vagy sms-t, akkor mit csinálsz??? adok egy tanácsot: a papír miatt nyelj egy nagyot és ne szólj, hogy tudsz a dologról...

Valahol itt már vitába szálltam valakivel ezzel kapcsolatosan. Igen igaza van annak, aki szerint nem a papír fog boldoggá tenni, de nekem mégis kell a teljes boldogságomhoz. Én ott akarok állni barátaim, szüleim, ismerőseim előtt és esküt tenni, szeretném, ha mindenki részt venné ebben a boldogságban. Lehet benyaltam a fehér ruhás, fehér lovas herceg mesét, de nekem tetszik és sztem van is hozzá jogom. Nem érezném magam teljes értékű társként, ha nem lenne az a papír, ami csupán azt bizonyítja (az én szememben), hogy mindketten komolyan gondoljuk az együttlétet és nem csak egy megszakás, mivel egy házasságból kiszállni sokkal körülményesebb és bonyolultabb technikailag mint egy sima összeköltözős együttélésből, ott elég csak kisétálni az ajtón, ezért mindenképp komolyabb döntésként látom.

Mindamellett nem ítélem el azt aki ezt másképp látja, és nem akarok görcsösen meggyőzni senkit (sőt egyáltalán nem akarok) arról h nekem van igazam, én úgy érzem nekem kell az az A4-es, aki úgy érzi h neki nem kell, hát akkor neki nem lesz, de elvárom, hogy ő sem akarjon mindenáron bebizonyítani az igazát.

Ez a kicsike papírka egyszerűen csupán egy érzés, melyet van aki átéli, és van aki nem, nem igazán lehet ellene, vagy mellette érvelni, érezni kell és én úgy érzem, hogy akarok feleség lenni, minden ésszerű érv nélkül, csupán akarom!

Én nem nyaltam be. Sosem hittem a szőke hercegben fehér lovon, sosem vonzott a habos-babos, nagy fehér menyasszonyi ruha... Mindig is az egyszerűség híve voltam.

Egyet értek. Egyedül is kell lenni valaki. Én is erre törekszem. A párom büszke rám, arra, amit én tudok, meg hogy sokan szeretnek, tisztelnek azért, amilyen vagyok, azért, amit tudok és ahogy tudok. Építem én szolidan a saját karrierem is, nem kell férfi segítsége.

Az viszont kell, hogy támogasson, és hogy mellettem legyen az életben, a családban. És ugyan ez viszont. Neki is szüksége van a megbecsülésre, az elismerésre. És a biztos távolból való támogatásra. Azt viszont nem szabad, hogy a férfi a nő feneke alá tolja készen a dolgokat. Azt én sem bírnám elviselni, nem is hagynám.

Nekem a mostani párom az első kapcsolatom, mert ő az, aki kell nekem, aki ugyanolyan, mint én, akivel kiegészítjük egymást. Épp ezért a drága időmet nem pazaroltam senki másra, minek.

Ha valahova elmegyek szórakozni, jön velem a párom; eszemágában sincs nélküle menni sehova.

Éltünk egy évet, majd három hónapot távkapcsolatban (még fogunk is), kéthetente láttuk egymást két napra; mindketten hűségesek maradtunk.

Ha problémánk van, megbeszéljük, akármilyen hülyeség is az.

Most akkor miért ne menjek hozzá feleségül?

Én fel akarom venni a nevét, kell az a gyűrű az ujjamra, az ő ujján is látni akarom; akarok fényképeket is az esküvőről, milyen szépek és boldogok voltunk fiatalon és azt is szeretném, ha a család velünk ünnepelne és örülne.

Annyi mindent kérdeztél, hogy nem minden jutott el a tudatomig. Össze kell foglalni egy kérdéssort nekem és akkor majd válaszolok, mert már tényleg nem tudom, mire volt reakció és mire nem. :-) Meg kissé fáradt is vagyok, nehéz napom volt. :-(

Az én barátnőim nem bulizósak. Ha el is megyünk, nem késő este, inkább délután. És maximum egy tea, gyümölcslé, vagy kávé, aki él vele (én nem). :-) Beszélgetések, ilyesmi. :-)

uui:

szerintem,meg azok ragaszkodnak görcsösen a "férjhez akarok menni" történethez,mert benyalták kislány korukban a fehér ruha,mézes mázos,holtomiglan holtodiglan szőke herceg mesét:)Jah,és hogy ki mennyire biztos magában: nekem ne egy pasi adja meg(bocs,papir!!!!)az életembe azt a pluszt,hogy VAGYOK VALAKI.egyedül is tudni kell lányok valakiknek lenni,nem kell ahhoz X nének lenni,és "csak attól teljesnek" érezni magad. Ha önmagaddal tisztában vagy,akkro állod meg igazán a helyed a világban,nem ha van egy papirod arrol,hogy téged márpedig szeret valaki.

Ez igaz. De meacska nagyon jól megfogalmazta...

A társadalom-részt jó, bocsánat, de "szakmai ártalom". A párom szociológus, rám is rámragad egy-két dolog. :-) Amúgy persze, ez a tisztelet dolog hülyeség, nem is tényként írtam, csak tapasztalat. És próbáltam még bónusz érveket felsorakoztatni. :-D

Én is azt szeretem, ha magam miatt tisztelnek és nem más miatt. A protekcióra mindig is allergiás voltam. :-D

...:)na jólvan,azt hiszem megyek. Látom,csak azokra a kérdésekre kapok választ,amiket már jó előre kitaláltál,de ami váratlanul ér,abba inkább belekötsz:)Mindenesetre természetesen kívánom,hogy működjön...

ui:meacska:

több,mint 3éve vagyok együtt a párommal.nem hiszem,hogy bulizós cica lennék,mert elmegyek barátnőimmel este ide-oda:)Plusz eddig is hosszu kapcsolataim voltak,és nem játszottam a pasikkal...no,azt hiszem akkor nem kell ecsetelnem a bakit megállapításodban,hogy azok vélekednek úgy,ahogy én,aki ilyen meg olyan...

Leesett a mondanivaló, de ezt a különleges nevünk van dolgot nem hagyhattam ki! (mellesleg nem adom fel magam azért, mert felveszem a nevét, attól én még ugyan az maradok, csak leszek más is)

Amúgy nem leszek "Kovács Pistáné", hanem "Kovácsné Szabó Julcsa Mariska" leszek. Ebben benne van Ő is, én is. Na. :-D

Nem fognak úgy nézni rám, mint aki a Marsról jött, mert az én barátaim is mind hasonló vagy ugyan ilyen cipőben járnak. Többüknek sem volt még senkije, várják az igazit. Van, aki már x éve házas és hozzáment az első párjához és gyermekük is van és jól megvannak. Olyan is van, aki jelenleg az első kapcsolatával van és együtt terveznek a későbbiekre.

Az ilyen bulizós "cicákkal" sosem jöttem ki, nem is foglalkozom velük. :-)

jaj,értsd légyszi ahogy szántam:)

Ugyan az a személy maradsz,mint aki hétfőn voltál,attól,hogy kedden van az esküvőd,és szerdán már X né leszel?:)

Egyébként ez a verzio,ami nálad is van,szerintem diplomatikus és jó:)

Az házasságot az ellenzi, aki soha nem akar megállapodni, csak játszani a férfiakkal, még magát se veszi komolyan; vagy aki legbelül alig várja, hogy feleség legyen, de tudja, hogy soha nem jön neki össze.

Én azért szeretnék esküvőt, mert a páromhoz akarok tartozni társadalmilag elfogadottan, hivatalosan; fel szeretném venni a nevét; azzal a nyamvadt papírral mutatni neki, hogy nem hazudok (bár ezt amúgyis tudja rólam); szeretnék egy szép szertartást; és a szívemnek is olyan kedves dolog, hogy a felesége leszek - ő pedig a férjem lesz. Jah, és nászút is kell :D

Az "élettárs" amúgyis csúnya hangzású szó :D

Egyébként a napokban arról akartam meggyőzni magam, hogy hülyeség a házasság... De csak azért, mert hiába vagyok már egy éve menyasszony, a közel- és távolabbi jövőben nem lesz esküvő...

Nem tudom magam lebeszélni... A szívem-lelkem mást mond...