Hírek a nagyvilágból és a hozzáadott reakciók (beszélgetős fórum)
"Keresem magam!" (ismétli)
Folyton ezt hallom tőle, ha Rá figyelek! Szinte visszhangzik! Bizonytalan. Magában motyogó.
- Keresd Paja! De jó helyen! Fény vezesse utadat most már Örökké!
Valahol abban bízom, hogy a következő életében ott kezdi el, amiben itt befejezhette volna. Egy boldog családdal, feleséggel, gyerekkel, egészségesen. Semmi gengszterizmus, erőszak, gizdaság. Csak az ÉLET, és annak örömteli, egyszerű, békés élvezete!
Bízom benne hogy ez lesz! Hogy nem akarja újra ezt a poklot megélni önmagának. Kívánom! Így legyen Paja!
"...csak el kell dönteni, mit akar az ember!"
/Paja G./
Hát ez az...:(
Ez is várható volt. Meg voltak számlálva a napjai, és már régóta tartott a "számlálás". Én legalábbis figyeltem, mert annyira pengeélen táncolt a srác, hogy az nem kifejezés.
A probléma az, hogy neki tényleg megvolt az esélye, hogy felépüljön. Valami mindig visszarántotta, és az nem más, mint a múltja! Mert a zenekara és az életvitele már nem volt megoldás a gyógyulásához, de anélkül meg nem tudta, mi legyen vele.
E két dolog között őrlődött. Egyszerre húzta a múltja és a jövője és egyik sem volt megfelelő a számára.
Ha kihátrál a múltjából, az egyrészt csalódás, másrészt megkönnyebbülés, de a jövője meg bizonytalan és szorongásokkal teli.
Már jó irányba kezdett haladni, ami az emberi értékeket illeti, de közben meg folyamatosan rántotta vissza a múltja, ami nagyon erősen negatív volt.
Mit tehet ilyenkor az ember? Valójában a legkönnyebb és a legnehezebb utat választja: a HALÁLT!
Valahol már várta is szerintem, mert olyan erősen (veszélyesen) öntörvényű volt, hogy egyik "nyomásnak" sem akart megfelelni. Ily módon a halál neki egy "alibi".
A mélyben egy nagyon jó ember volt, de olyan szeretethiány volt benne, ami kevesekben van. Valahogy félrecsúszott a "szocializáció", ezért volt lázadó és erőszakos. Az önértékelését a keménységével próbálta meghatározni, és ez sodorta őt végső soron bajba.
Nagyon sajnálom. Meg lett volna az esély a gyógyulásra, ha szakít a múltjával. Ő is tudta hogy elgyengült a harcban. Mert mindenáron keménynek lenni, a gyengeség fel nem vállalása.
Pedig talán ennyi is elég lett volna, hogy az esendőségét felvállalja. Nem kell mindig erősnek látszani, mert az nem igaz!
Krisztus Fénye kísérjen utadon! R.I.P.
Várható volt! Nagyon pattog, könnyelmű, türelmetlen, bagatellizál. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. És akkor örüljön, ha nem lesz komolyabb...
Elnézést de az egyik kommentet muszáj ide beolvasztanom:
"A homlokán lógó cipőfűző volt az oka.
Az fogta vissza az agyműködését!
Már Einsteint is lepipálja.
A szuper húr és M-elméletet mindjárt más dimenziókba helyezi, megfejti a világ létezésének összes kérdését!
Lassan Istenné válik.
Szegény Buddha, Konfuciusz, Tao és... mehetnek a süllyesztőbe.
Vagy
Milyen kicsi lehet az agya, hogy a 90% csak ennyire elég?"
Ez hétfői hír! Csak annyit fűznék hozzá hogy egy Legendát vesztettünk el. Ez annyit jelent hogy szakmailag és emberileg is csodálatos volt. Nehéz elképzelni, hogy valaki nem szerette.
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ő egy egyéniség volt mindenképpen, de sokan "szidták" akkoriban, mert nem pontosan jelzett! :) De ez amolyan komolytalan butaság volt az emberek részéről. Mindenki megérezte, amikor már nem ő mondta az időjárás jelentést. Szilárd az ország meteorológusa volt, őrá még emlékszünk. Biztos sokakat ledöbbentett a hír! Hát igen. Én mindig éreztem hogy van egyfajta pedagógus vénája, amit játékosan bevon a műsorba!
Isten veled Szilárd!
Az előző életek kis énjei olyan markánsak lehettek, hogy azt mondta mindegyik, 'Ha elérünk egy újabb testet, kerekedjünk újra felül, mert ki akarok jönni, dominálni, élvezni akarom saját magamat!'
De mindegyik helyet akar, egyszerre itt és most ebben a testben. Harcolnak egymással. Mindegyik más eszközzel. Az egyik fondormányosan érvekkel meggyőz, a másik kétségbe ejt, a harmadik nem kérdez, csak akarattal elveszi azt, ami neki kell.
Ritkán kooperálnak egymással, ahol igen, abból lesz a színészóriás. Az már tudja, hogy mi folyik ott belül, és összetart minden ént.
Há, és ugye erre jön rá az emberi megközelítés, az utca embere "Utálom a színészeket, művésznek tartják magukat, holott közönséges hazudozók, eljátszanak mindent. Bárkit képesek megtéveszteni hihető beszédükkel"
Holott ugye, hozzák a "hazug" mivoltukat életeikből.
Pont ugyanezek jutottak eszembe, és Psota.
Akkor fölösleges ismétlésbe bocsátkoznom.
Tehát az igazi színész a tapasztalatait (életek?) hordozza magában, így elő is tudja hozni magából. Aki nem tudja mi a szenvedés, vagy a halál, az a színpadon sem tudja megjeleníteni. Éppen ezért az igazi színészek valóban zsenik, mert számtalan élettapasztalatot hordoznak a lelkükben. Minél gazdagabb egy lélek, annál valószínűbb hogy jó színész lesz belőle, mert elő tudja hozni magából ezeket a "maszkokat" vagy "szerepeket". Azért tűnnek hitelesnek, mert a színész ezt valóban átéli, azonosul velük, amíg az előadás tart. Utána "lejön" róla, ha letud. De ez éppen úgy igazság, mint bármi más. A színész, a saját lelke tapasztalatainak a médiuma. Ez a helyes kifejezés. Egy felületes, tapasztalatlan ember, nem lehet színészóriás, csak "színész" esetleg RIPACS!
Érdemes megnézni a Psota interjút! Ő neki is vesszőparipája volt az IGAZSÁG, mert enélkül nincs valódi előadás. Mondjuk ő helyenként túlharsogta, meg szeretett bohóckondi, de alapjaiban a katarzis-szerepeket imádta, mint ahogy a legnagyobbak.
"A színész rendkívül összetett ember. Sokféle én-gén rejtőzik benne, és szangvinikusabban, nagyobb lázzal, nagyobb hőfokon ég és él, mint a többi ember, hiszen foglalkozása folyton égést, folyton gondolkozást, földúsított érzelmi világot kíván tőle. Következésképpen kevésbé fegyelmezhető, rendszerezhető, kevésbé kollektivizálható. Akkor értékes, ha minél egyedibb, minél több "én" van benne."
/Latinovits Zoltán/
Nyilván egy stílus, de emögött olyan konfliktus húzódik, amit csak így tudott enyhíteni. Valóban arcból beszél! Ha az arcizmot megfeszítjük, esetleg grimaszolunk, az egy nagyon jó feszültség levezető módszer. Ő ezt direkt tolta. Játszott a lehetőségeivel.
De ő nem tudott színészkedni! És amelyik "színész" nem tud színészkedni, az a legjobb SZÍNÉSZ! Kevesen ismerik ezt a titkot. Én belekóstoltam a színészetbe! Nagyon kemény műfaj! Mindenre odafigyelni! Toppon lenni!
"Most elszúrtam, vagy nem szúrtam el??"
De a jó színésznek megvan a szöveg, megvan a dramaturgia, és onnantól kezdve zsigerből nyomja! Őszintén! És akkor nem RIPACS, nem tolja túl magát!
Latinovits-al az volt a baj, hogy túlságosan is felszínre hozta a konfliktusait, de ezek annyira mélyről eredtek, hogy sokan fej vesztve menekültek tőle!
Nem csak az igazságától, hanem annak méregtől gerjedelmes haragjától! Valóban kemény volt. De emögött tapasztalat volt. Nem a levegőbe beszélt!
Ezért is láthatod hogy mennyire hiteles, karizmatikus figura volt. Szinte ragyogott a pali! Állítólag aki ismerte, tapasztalta, hogy sistergett körülötte a levegő.
Ő maga volt amúgy a magyar irodalom. Nem csak színészmester.
Az Oldás és kötést nem néztem végig, de mindig eszembe jut, mennyire erősen jeleníti meg azt a civódást, ami a lelkében lezajlott.
Az interjúra reag.: hihetetlenül furcsa az arcmimikája és a beszéde. Az akcentus..Vajon honnan jöhet?... :) Mintha arcból beszélne és nem szájból. Túl színészies, vagy modoros?..túl mereng..hmm.. Érdekes egy figura.
Én személy szerint nem voltam nagy rajongója.
További ajánlott fórumok:
- Tudod mi történt születésed napján a nagyvilágban?
- Mi a véleményed a változásról? Szerintetek megváltozhat gyökerestül egy férfi, aki addig nagyvilági életet élt és falta a nőket?
- Hogyan fotózz a nagyvilágnak
- Kismamák kérése a nagyvilágtól
- Cikkek és a hozzáadott reakciók
- Milyen hatása van az ételekre a főzéskor hozzáadott alkohol / pl. a borban lévő/?