Hiperaktív a gyerekem (beszélgetős fórum)

SZiazstok!

Az én fiam 10 éves ez a 3. évünk, hogy szedi a ritalint. Neki sokat segit képes az iskolába figyelni és lassan biztossan + irányba halad mind a szorgalma (4) mind a magatartása(3). Nem tudom birtam volna e a gyógyszeres segitség nélkül. Már írtam róla, hogy azt akarta az iskola, hogy magántanuló legyen, de sikerült ezt megelőzni. Jártam vele iskolába, én is bent ültem a padba 1 hónapig mire elértük azt, hogy "csak" közelbe legyek ha "nem bír magával". A gyógyszer mellékhatása igaz, hogy a nővekedési hormont befolyásolja, de minden hónapban mérik a magasságát és a súlyát, amig ez nem stagnál addig mehet a ritalin. Igazából úgy érzem nem a gyereknek kell a terápia hanem néha nekünk szülőknek, és nem csak terápia hanem elismerés, hogy jól csináljuk és akkor még több erőnk lessz hozzá a gyereket minden problémájában és konfliktusokkal teli életében segíteni tudjuk.

Mindenkínek sok sok erőt és sikerélményt kívánok ahhoz, hogy egyszer ezeknek a gyerekeknek a "kezét" nyugodt szívvel el tudjuk engedni!!

nyiff meg nyaff... és elkezdödött a kamaszkor. én eddig bizakodtam, hogy az okos szakirodalom (meg azért mások tapasztalata) alapján a kamaszkorral a hiperség csökken... én meg úgy érzem, hogy csak nehezednek a nyügjeink... utálja a kamaszosdi külső megnyilvánulásait, még dacosabb mint volt... és a kedves dolgait már szégyeli...

Nem ilyen szörnyü ám azért, mint tünik, csak vannak idöszakok amikorra elfogy a türelmem, hitem és csak a nemjókat látom... 'lesz ez még igy se..' idézve az egyik kedvenc filmem cimét.

:)))

Enyém most lesz januárban 9 éves, detto ugyanez. :((

Fel a fejjel, fogjunk össze, kibírjuk, s egyszer még hálásak lesznek érte! :)

Ne depizz, boldogítson az a tudat, hogy nem vagy egyedül, van, aki átérzi a helyzeted!

Szia Dodica!

Rég jártam erre, nyár volt meg pihi meg a szabadsággal együtt kevesebb gond, de az utóbbi időben soxor gondoltam rá, hogy nagyon panaszkodni akarok mert a hócipőm tele, meg elkeseredett vagyok mint az állat....

Imádom a krampuszt és sok örömöt ad meg igyekszem észben tartani amit velük kell, de erösen közelg agyilag szivileg a padló. Valahogy olyan korszakba jutottunk (9 és fél éves öfelsége) hogy ugy érzem, folyton ellenségnek néz, igy aztán folyton le akar győzni és nincsenek köztes békés idöszakok... folyton résen kell lenni - figyelni rá, ezerrel önállósodni akar, és nem érti az érveimet.... és csak a morc, követelező, elégedtel kis klapec van, konoksággal, dühvel. Amig korábban müködött, ha nem reagáltam vissza hisztivel, akkor észbe kapott és előszedte a lelkét és lehetett rá szeretettel hatni... most ez sem megy... vagy nem veszi a lapot, vagy már nekem sincs türelmem mindig bübájnak lenni... igy aztán ördögi kör van...

Már nem én vagyok depressziós a depresszió énes...

Sajnálom. :((

Ezért nem mertem én soha gyógyszert adni a fiamnak. Akkor inkább a húzszor annyi gond. Most is épp nagyon kemény csatázó korszakunk van. :(

Hülye kérés, deha lehet, biztass egy kicsit, hogy kibírom idegekkel 14 éves koráig! :))) (Tudom, hogy igen, csak... Te már ezek szerint túl vagy a nehezén, örülnék, ha olvashatnám tapasztalataid!)

Előre is köszi!

Jól hangzik! akkor így fogalmazok: sokszor nem is vágynak közösségbe, mivel azonban ez általában elkerülhetetlen, sokszor sérülnek az emberi kapcsolatokban.

Azok a hiperaktiv (serdülők), akiknek magántanulóságot szoktunk javasolni, valóban jobban haladnak a tanulással az osztályhelyzeten kívül: azonban délután rendszeresen "megközelítik" az iskolát, hogy néhány órát a haverokkal töltsenek. Hogy figyelembe veszik-e a többiek igényeit? az más kérdés: inkább vezetni szeretnek, mint alkalmazkodni.

Szia!

És mekkora a fiad? Hol tudtad meg? Voltatok valami vizsgálaton?

sziasztok!

Én most tudtam meg, hogy a fiam fimota, illetve eddig is sejtettem valamit, hogy ő más, mint a többiek, de most már tudom, hogy működik. Nehéz is és megkönnyebülés is!

Sziasztok!

Az az igazság, hogy nálunk a figyelemzavar elég durva méreteket öltött... de a sok fejlesztés nagyon sokat javított már.

nekem az a véleményem erről, hogy az hogy túlmozgásos, hogy pörög nem zavar, persze hazudnék ha azt mondanám könnyű, de az a véleményem, hogy minden embert egyrészt olyannak kell elfogadni amilyen (és ez most nemcsak kimondottan erre a helyzetre vonatkozik)viszont a figyelemzavar, az hogy nem veszi észre ha felöltöztetem, vagy hogy mi történik körötte, az gáz volt. Mint mondtam, ez már javul, mostmár nincs a maga kis világába bezárva, nyit ki, és ez nagyon jó, és mostanában kezdem már látni a tipikus pattogó figyelmet is.

de azt gondolom, hogy bárminek is tekintem, legyent adottság, vagy átok, akkor is az én csajszim, akit az öccsével együtt a világon a legjobban szeretek.

Nem vagyok sem figyelemzavaros, sem hiperaktiv, de azért lelassultnak nem érzem magam: a hiperaktivitást leginkább a gyorshajtáshoz hasonlítanám: halad, de közben nincs módja, ideje értékelni a helyzeteket. Az emberi közeg nem "gyorsulási pálya", itt mások is vannak a terepen.

Az, hogy a hiperaktivak "jól elvannak egyedül, nem igénylik a barátokat", inkább annak a következménye, hogy sokszor sérülnek az emberi viszonyokban.

Sajnos nekik a rendrakás nem megy.

1. Kialakítani minek hol legyen a helye. (Ha kell, oda kell írni, mert elfelejti.)

2. Számon kell rajta kérni, először sűrűbben, majd ritkábban a rendet. (Ő is rendben érzi jól magát.)((Lehet hogy először napi 5x, aztán napi 2x, majd esténként, vagy reggelente. De legyen ideje felkészülni rá. Nem gonoszkodásból van körülötte rumli.:))

3. Ha egyedül nem boldogul, akkor ott állni mellette, s darabonként szóban utasítani: (Pl: zokni. Koszos, vagy tiszta? Koszos a szennyesbe. Egyszerre csak egyet mondani.)

Rá fog szokni a rendre. Ha te takarítasz helyette, akkor semmit nem fog találni.

( Egyébként ha leküldöd a boltba és 4 dolgot mondasz neki hogy mit vegyen, csak az utolsót fogja hozni.:))

Lemaradt a könyv címe

Thom Hartmann Betegség vagy adottság?

Sziasztok sajnos csak most tudok bekapcsolódni 2 napig nem voltam gépközelbe. Ezekkel a gyerekekkel egész más az élet, nekem a nagy ADHD-s = figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar. Persze, hogy a kicsi tanul tőle, nem csak kiabálni nyafogni,"akasszuk ki az anyut" szóval mindent. Nálunk pl nagyon jellemző,hogy egyedül nem mer fagyit kérni, vagy a boltba menni (kis faluba lakunk) a kicsinek elkisérni, ilyenkor nagyon aranyossak. Én is olvastam egy könyvet ami gyerekekről és felnőttekről szól, megnyugtató, érdemes értük és velük harcolni. Csak az az iskola az nagyon nehéz, pedig az én fiam olyan iskolába jár ahol gyógypedagógusok tanítanak, és mégis azt mondták, ilyennel még nem találkoztak. Azt akarták, hogy magántanuló legyen!! Erre azt monda nekik a pszihológus, hogy az teljessen kizárt, mert ezeknek a gyerekeknek meg kell tanulniuk a közöségben való tanulást és viselkedést és azt mint magántanuló nem lehet.

KLECA én kérdeztem a rendet, hogy lehet tartani.Akkor azt mondod, nekem nem is kéne beleavatkoznom az Ő BIRODALMÁBA?

Sziasztok!

Csak belefutottam a hozászólásokba...mi mostkezdjük el ebben az irányban is figyelni a gyereket. Az óvóda pedgaógusok még nem mondák,hogy hiperkatív lenne. Lehet,hogy csak eleven, de a koncentráció az eléggé nehezen megy és állandóan jár keze-lába.

Tavaly még volt egy olyan alapítvány, hogy eleventeam. Ők foglalkoznak az ilyen gyerkőcök fejlesztésével. Aszem most nézem meg a honlapjukat. :-P

Szia!

a lényeg itt a figyelemzavar, amihez társulhat a hiperaktivitás, vagy sem. A figyelemzavar hátráltatja a gyerek fejlődését, alkalmazkodását, ezért aztán a szülők nem szoktak örülni, hogy a gyermekük figyelemzavaros. A hiperaktivitásnak meg pláne nem! Persze felfogás kérdése.

Amit én a felnőttekről idéztem & írtam, jó intellektusú és a gyerek-serdülőkort már átvészelt személyekről szól. Azt szokták mondani, a serdülőkorban változik meg minden: általában eltűnik a hiperaktivitás, a figyelemzavart segítséggel, fejlesztéssel sikerül kompenzálni. Néha nem így történik, akkor viszont a serdülőkorban a "szokásos" gondok még látványosabbak.

Nekem az első fiam kicsinek hiperaktiv volt, tizenéves kortól nagy számítógépen ülő...impulziv, az igaz rá most felnőtt korára is.

sziasztok!

Én valamit nem értek, mostmár.

Nálunk az a helyzet, hogy örülök, hogyha egyvalami eljut a tudatáig a lányomnak, pl.: vidd ki a csokispapírt a kukába, nemhogy 4-5 síkon gondolkodjon....

Szóval ez majd kialakul?

És én is simán tudok egyszerre több dologra figyelni, gondolkodni, sőt elég pörgős is vagyok, de nem is értem.... mert amit írsz, az csak pozitívum, akkor tk. ez a jó?

Félre ne érts kérlek, csak tényleg én elég sok rosszat hallottam, és ez most egy új szemszög. És én általában szeretek minden oldalról "körüljárni" a témát, mielőtt levonom a saját következtetésem...

Egyébként a mai világban egyre nagyobb az igény a hiperaktív felnőttekre, akik gyorsan felfognak dolgokat, gyorsan tudnak reagálni a helyzetekben, s párhuzamosan legalább 3-5 síkon tudnak egyszerre képben lenni.

Természetesen nem mindenki érzi jól magát a környezetükben. A lelassult (átlag) emberekkel kölcsönösen irritálják egymást.

Egyébként a rendrakásról: Rend van körülöttük, csak másfajta rendeződési elvek szerint.

Különben is ahogyan egy régi mondás tartja:

A zseni átlát a káoszon.:)))

Melyik véleményben találtál annyi negativumot?

Van családtagom is, aki "érintett" a témában.

Akinek ilyen lenne a véleménye rólam, annak nincs esélye, hogy a barátaim között tartanám számon...

Nem szeretem azokat, akik nem tudnak elfogadni azért, mert nem úgy élek, gondolkodok, mint ők.

(Nem minden hiperaktív vágyik barátokra. Nem unatkozik egy sem társak, társaság nélkül.):))

Hozzáteszem, nem értem a lelassult gondolkodásukat, az életvitelüket, nem értem mit nem tudnak tök egyszerű dolgokon felfogni.

Nem értem, hogyan nem lehet egyszerre párhuzamosan gondolkodni egyszerre több témában.

Nem értem, hogy merészel valaki negatívan beszélni valamiről, ami nagyon is pozitív, csak elüt az átlagtól.

Gerna, te vagy a családod érintett ebben a témában?