Hibáztam s bűnhődöm (beszélgetős fórum)

Nincsen hitel,a házat odaadnám nekik,hiszen ő is megdolgozott érte.Ha én elmegyek nekem ugysem kell.Van egy nap vagy kettő havonta amikor azt mondja hogy szeret,de egyik pillanatrol a másikra megváltozik,s olyankor nemtudom hogy mit tettem csak nézek hogy mi van már megint.Azt mondja hogy visszajönnek az emlékek, s nemtud felejteni.Én megértem csak annyira fáj hogy visszakapom a reményt majd megint összeomlik minden.

Elég furcsa megoldásokat tudsz kigondolni! Talán annakidején is ha nem más nőknek siránkozol, akkor most nem lenne lelkiismeretfurdalásod! Ülj le, és a pároddal beszéld át az egészet! És szerintem is mutasd meg ezt az írásod!

Minden jót kívánok és kitartást!!!

Nem tudom,te szereted,oke. De ha ő meg nem?Sikerülhet ,de ketten kelletek hozzá..Talán tényleg amit ide írtál, le kellene írnod neki..De ha esetleg nem akarja,akkor ne erőltesd ...Nem tudom,nem lehet tanácsot adni egy szerelmes embernek..Igazán jót soha..

Köszi,de már annyiszor probáltam,s egyre távolabb kerülünk egymástol.Sokszor feladom,de ha ránészek ujra s ujra szeretném öt visszakapni.Sokszor gondolom hogy lelépek csak ugy szó nélkül s mindent rájuk hagyom,de nemmerem megtenni,mert mivan ha rájön hogy még mindig szeret,s már nemtudja ezt nekem megmondani,mert már nemér el.

Szerintem mutasd meg neki amit itt leírtál, és próbáljátok megbeszélni. Sok sikert.

Hogyan is kezdjem?Kezdem az elején.Kilenc éve ismerkedtünk meg,s 55nap után nagy titokban összeházasodtunk.Még a szülők sem tudtak rola.Volt is belőle harag.De minket nem érdekelt mert imádtuk egymást pedig nemvolt mit ennünk a szó szoros értelmében.Együtt sirtunk hogy most mi lessz.Kb egy év után ugy döntöttünk hogy kimegyünk Angliába szerencsét probálni vagyis külön akartunk költözni mert az iszákos,zsarnok apámmal nembirtuk sokáig.Venni akartuvk egy picike lakást.Irány Anglia nyeltudás nélkül.Komolyan!!Kimentünk gyerekekre vigyázni együtt egy helyre.Élveztük az életet s imádtuk egymást.Munka váltásokkal öt évig huztuk majd hazaköltöztünk megvettük életünk első közös házát.Továbra is a szüleimnél laktunk mert átkellet alakitani a házat.Jött a tél s kidobtak,pedig anyagilag sokat segitettünk,dehát az alkohol...én soha nemiszom..Feleségem elment dolgozni 12órás müszakbaén meg gyorsan dolgoztam a házon hogy legalább egy szoba s a konyha használhato legyen.Karácsonyra be is költöztünk.Hurrá innen nemtehet ki minket senkisem!Januárban én is elmentem dolgozni egy másik gyárba mert nemtarthat el a feleségem egyedül gondoltam.Teszem hozzá,hogy a hat év alatt mi csak pár napot nemvoltunk együtt utazás végett.Alig birtuk orákig egymás nélkül.Szintiszta szerelem volt.Na vissza a Januérhoz.Ugy kezdödött az egész,hogy mindig azt hallgattam hogy a kollégája igy meg ugy,meg ezt mondta meg azt mondta.Bevallom nagyon féltékeny voltam,de nemmutattam,mert erősnek akartam látszani,sebezhetetlennek.Kicsit össze is kaptunk valamin,s nembeszéltünk.Egy szerelmesnek ez örijtően tud fájni,ugy éreztem hogy már nemszeret a feleségem.Kikeztem egy csajjal a gyárban hogy féltékennyé tegyem,na meg hogy bebizonyitsam magamnak hogy nemvagyok még eldobando.(személyesen nem beszéltem a csajjal,csak a FB-on)Hiba volt,ORIÁSI.Nem is tetszett az a csaj,s mégis megtettem,Kitudodott mert megtalálta a feleségem a z e-mail között a leveleket.Összetört teljesen.Jogosan.Elhidegedtünk egymástol,én nembirtam feldolgozni,magamban tartani a fájdalmamat.Elmeséltem egy kolléganömnek.5-6 ha beszélgettem vele erről a lakásám,ami ujjabb hiba volt.Messze ültem töle,nehogy félreérthető legyen bármi is.Talán bejöttem neki,de én nem az a tipus vagyok aki ha alkalma van rá hot kihasználja a szituáciot.Még mindig szerelmes voltam a feleségembe,igy nemvolt senkinek esélye sem.Mikor othon már nagyon feszült volt a helyzet,váljunk el meg ilyenek,ugy döntöttem hogy elmondom a feleségemnek hogy mennyen el a kolléganömhöz,majd az elmondja neki hogy én mit érzek még mindig iránta,hogy mennyire szeretem.Hiba volt.Félreértette s ugy gondolta hogy volt valami közöttünk.Pedig ha ez egy film volna akkor látná hogy semmi sem volt.Kétségbeesésemben mondtam el neki,s ezzel csak rosszabb lett.Pedig ez olyan volt nekem mint egy pszihologus,csak kiakartam beszélni a fájdalmamat.Mindketten felmondtunk s irány Anglia megint,hátha ujra egymásra találunk.Még elküldtem orvoshoz mert sokat fájt a hasa,kint eléggé drága.Na jött a hidrgzuhany,nemkivánom senkinek.10cm daganat a méhén.Mindene a gyerekválalás volt.30évesen márt igy is késésben voltunk.Gondoltam ha most kiveszik a méhét azzal elveszik az életét.Magamat okoltam s a mai napig is okolom az egészért,mert az idegeskedés mijatt keletkezhetett.Amikor az orvos azt mondja hogy neszámitsanak semmi jora na az puffff.Egy honap a mütétig de sikerült megovni a méhét.Na várni a szövetteni elemzésre az is kikészit.Köszönöm Istenem,nem rosszindulatu.Ez volt oktoberben,s januárban terhes lett.Boldogság az határtalan volt.S hogy majdnem velem egy napon született a kisfiam az megy a csúcs.Sajna az orvosok azt mondták hogy örülhetünk hogy egyáltalán kitudta hordani.Nemajánlanak mégegyet.Mindegy ez egy igazi kisanygal aki nemsiros nemhisztis s gyönyörű.Imádom s az anyukája is imádja.Sajna a mi kapcsolatunk már nem a régi s lejtö meredek amin ha elindul a lavina talán sosem áll meg.Az emlékek visszavisszajönnek neki,bármit teszek az már nemérdekli.Probálom menteni a házasságom,de sokszor feladom,majd ujra erőt veszek magamon s harcolok érte(értök).Mégis csak a családom.Szeretem öket,pedig sokszor megaláznak amit régen nem hagytam de most már valahogy elviselem.Hibáztam,türnöm kell mert a REMÉNY hogy még valaha szeretni fog az megéri.Tudom hogy nemszeret,s azt mondta hogy jövöre már nemleszünk együtt,de én még mindig szeretem,s nemakarom elvesziteni.Odaadnám a maradék 40évemet ha még egy olyan évet kaphatnék az élettől amilyen az első hat évben volt vele.Csakis vele.