Hibáztam s bűnhődöm (beszélgetős fórum)

és most mi okból???

miért nem sikerült beszélni?

párszor már lekerült majd vissza.Azt mondta hogy már nem azt jelenti neki mint régen''a mindent''

ma került le megint.

Na nem beszéltünk megint.

Mindenkinek igaza van,mert sok szemszögből lehet nézni ezt a szituációt.Ha benne vagy is más,meg ha kivülröl nézed is más,meg ha felbontod az egyes fázisokat is más.Gyürűis lekerült az ujjárol.

Csak ezt nem mindketten akarják.

Nem olyan hatalmas vétek volt ez,hogy ezért egy családot kellene semmissé tenni.

Én a hölgy viselkedésében sokkal prózaibb okot vélek felfedezni.

Na igen, ezek komoly dolgok már. Betegség, gyerek stb.. mérlegelni kell nagyon..

Itt tényleg segíthetne szerintem a párterápia, persze, ha mindketten igazán akarják.

Csatlakozom.

Elég szomorú, helyenként gyerekes történet.

Nem visszafelé kellene nézegeti, hanem előre. A múlt sebeinek a nyalogatása helyett a tovább közös jövőn dolgozni.

Nagy dolgot vittek véghez együtt: önerőből, nehéz körülmények között saját egzisztenciát, családot teremtettek. Ezt egy buta hiba miatt kár lenne kidobni.

Minden mondatoddal egyetértek!

Ha szeretik egymást, akkor fátylat a múltra! Szerintem ennyi megpróbáltatás után hülyeség mindent eldobni! Az meg, hogy szó nélkül lelépni, hát nálam örökre kilőné a biztosítékot!!!

Na,hogy ment?

Lecserélt,mi?

Pszichológus vagy pszichiáterre gondoltam aki, akik a párkapcsolat szakterületen dolgoznak. Lehet, ha egy külső ember előtt kitudnátok magatokból beszélni a fájdalmat, menthető lenne a kapcsolat.

Nehéz dolog ez, hiszen a feleséged 100% sérült lelkileg, de meggyőződésem Te is sérültél. Egy szakember, hátha a kisördögöt eltudná űzni a feleségedtől, hogy a félelme elmúljon, újra tudjon bízni benned,és tudjon nem a múltban élni. Azt kellene megértenie, hogy ami elmúlt, megtörtént nem lehet nem megtörténté tenni, az élet nagyon rövid, hogy rágódjunk ezen, előre kell nézni, és új lappal kezdeni, hiszen Ő is már egy pici ember testi és lelki fejlődéséért is felelős. Az a gond, aki a múltban és, lehet fel sem fogja , de elfelejt élni, mert állandóan a múlton rágódik.

Kérdés, hogy meg tud-e neked bocsátani a feleséged.

Ha nem, az nagyon rossz, lehet, megpróbálnám a külön élést, de együtt megrágva, átbeszélve, hogy nem szakítás, csak különlét.

Így eltávolodva kiderülne, hogy mit is szeretne igazán, veled vagy nélküled. Szerintem, könnyen előfordulhat, hogy ráébredne, hogy mit, kit veszítene el.

Ne háríts, nem az ördög, a saját egod lépett.

Ha a feleséged szívből, önzetlenül szeretett egy óriási szembeköpés volt ez neki. Valószínű ő nem tudta volna ezt megtenni és bántva érzi magát. Talán szakember segítségét kellene igénybe vennetek, és vele együtt átbeszélni a dolgokat. Lehet nincs minden veszve, hiszem világra hozta közös gyermeketeket. Viszont eltudom képzelni a bizalma elveszett és inkább hárít, lehet maga sem tudja,de belülről valami azt diktálja neki, inkább tartózkodjon, mint egy újabb csalódás érje. Próbáld a helyébe képzelni magad, vajon te mit éreznél, tudnál-e bízni?

Van az úgy,hogy meg kell bűnhődnünk olyan dolgokért amik más szemében csekély botlások.

Nem sokat tudsz tenni,ha ő minden áron súlyos véteknek akarja érezni.

Szerintem itt már régen másról van szó..