Hibáztam s bűnhődöm (beszélgetős fórum)
Sok sok hibát el követünk életünk során. És meg is bünhödünk.
Sajna csak későn jövünk rá, hogy mikor és holl hibáztunk.
Csak te tudhatod hogyan, de hódítsd vissza.
Ugyanakkor fenntartom: utána néznék nincs-e valakije a láthatáron. Mert ez is lehet egy oka a hezitálásának.
Nem vitázunk. Beszélgetünk, s részemről nem ítélkezek. :)
Igaz, nem tudjuk a másik fél szempontjait. Hiába biztatták a férjet, hogy mutassa meg a hozzászólásokat.
Bizony nagy probléma, hogy a feleség képtelen túllépni a dolgon. És azt sem tudhatjuk, mi minden baj van még, ami miatt eddig fajult helyzet.
Nem azt mondtam, hogy a feleség az undorító, hanem a harcmodora a férjével szemben. Nagy különbség!
Igen, elhiszem a férj minden szavát. Mi oka lenne ferdíteni? Belátta, hogy hibázott, tanácsot kér. Így is elég ciki a helyzet, miért cifrázná hazugsággal?
Szóval összegezve: tulajdonképpen nem történt semmi! Ha a feleséged ezek után nem tud megbocsátani, már nem szeret igazán.
Persze a Te hozzáállásodon is változtatni kellene! A helyedben még megpróbálnék egy-két dolgot: vegyél neki egy csokor vörös rózsát (vagy csak egy szálat), vagy Te tudod, mi az, amit igazán szeret. Kedveskedj neki valamivel, ami emlékezteti a régi szép időkre! Vidd el oda egy hétvégén, ahol a nagy szerelmetek idején jártatok, stb. Ha ez sem használ, akkor elég reménytelen a helyzet.
Sztem ez egy nagy hülyeség. :) Ha jól emlékszem, a feleségének egy új munkahelye volt ez, persze hogy többnyire arról beszél, ott mi történt, ott ki mit mondott. :) Ha bármilyen féltékenységre okot adó dolog lett volna a kollégájával, biztosan nem beszél róla egy szót sem. :) Ez már ok arra, hogy a férje kikezdjen egy nővel, azért, hogy "féltékennyé tegye"? Duma. :))))))))))))) Titokban csapja a szelet FB-on a nőnek, ezzel aztán biztosan féltékennyé teszi a feleségét, aki nem tudott róla, csak véletlenül derült ki később, aztán meg a férj próbált mosakodni, hogy nem is történt semmi. :) Sztem ez az undorító. Még hogy elvakultan szerelmes a férj, mikor ráugrik egy csajra titokban. :) Te szentírásnak veszed a férj minden szavát, holott nem biztos, hogy itt mindent leír, és nem biztos, hogy semmi sem történt volna a gyári csajjal, ha nem bukik le.
A férj azt hallotta, hogy a felesége sokszor említi, hogy egy kollégája mit csinált, mondott. A feleség azt látja, hogy a férje kikezdett egy másik nővel. Nehogy már ezek után a feleség legyen az undorító, aki kiprovokálta, a férj meg a szegény patyolat. :)))))))))))))))
Bocsika! Nem olvastad a fórumindítást?
„Ugy kezdödött az egész,hogy mindig azt hallgattam hogy a kollégája igy meg ugy,meg ezt mondta meg azt mondta.Bevallom nagyon féltékeny voltam,de nemmutattam,mert erősnek akartam látszani,sebezhetetlennek.Kicsit össze is kaptunk valamin,s nembeszéltünk.Egy szerelmesnek ez örijtően tud fájni,ugy éreztem hogy már nemszeret a feleségem.Kikeztem egy csajjal a gyárban hogy féltékennyé tegyem,na meg hogy bebizonyitsam magamnak hogy nemvagyok még eldobando.(személyesen nem beszéltem a csajjal,csak a FB-on)”
Egyértelmű: a csaj provokálta ki a „hibázást”, s a saját bűnét fordítja az elvakultan szerelmes, ám egyáltalán nem hűtlen férje ellen. Ez a legundorítóbb harcmodor. :(
Igaz, hogy minden kapcsolathoz két ember kell. Szerintem ebben az esetben a feleség a főbűnös.
Sajnálatos!
Bele fogsz gebedni egy jó darabig, nem élet az élet, minek éljek, hogy hagyhatott el amikor annyira szerettem. Ez fog a fejedben járni
Aztán azt veszed észre hogy túlélted.
Gyerek nehéz dolog, mert a láthatásával a volt feleségeddel is fogsz találkozni.
Az meg olyan mint leszokott kábszeres elött szippantják a kábszert
Tapasztalatbol mondom, hogy van élet a te korod után is, meg lehet találni újabb szerelmet, csak kitartás, ne hagyd el magad teljesen.
Inkább káromkodj!
Nem a kútfőmből, de annyira a témához illik szerintem.
Sokszor megesik, mikor az emberek egyszer hirtelen, azt érzik, hogy elveszítik társukat, akkor jönnek rá, hogy mennyire szeretik. Ekkor még elszántabban ragaszkodnak hozzá. De minél jobban kapaszkodnak utánuk, a másik annál inkább menekül előlük, s kapcsolatuk annál inkább a törékenyebbé válik. Oly gyakran akarjuk elérni a boldogságot, de ostoba, buta módon futunk utána úgy, hogy egyre több fájdalmat okozunk magunknak. Hamisan úgy véljük, hogy ragaszkodnunk kell, hogy megtarthassuk azt a bizonyos dolgot, amelyiktől a boldogságunk függ.
Feltesszük magunknak a kérdést: hogyan élvezhetnénk az a dolgot, ami nem a miénk? Hányszor tévesszük össze a ragaszkodást a szertettel?
Még a szerelmet is elronthatja a túlzott ragaszkodás, a gyanakvás, a birtoklási vágy és a büszkeség, s ha a szerelem elmúlik, nem marad más, csak a „kapcsolat” emlékei: a ragaszkodás sebhelyei."
Szögjal Rinpoc: Tibeti könyv életről halálról.
Sztem sokszor előfordul, hogy hiába akar túllépni a dolgokon valaki, nem sikerül. Ilyenkor van az, hogy időnként újra felbukkan a sérelem, és a másik fejéhez van vágva.
Én nem biztos, hogy hinnék és megbocsájtanék, ha esetleg végigolvasnám, amint a férjem egy másik nőt fűz ezerrel, és biztosan nem csak annyit írogatott neki, hogy milyen szép a lába. :) Ennek ellenére úgy gondolom, ha együtt túléltek egy daganatos betegséget, várva várt gyerekszületést, akkor itt valószínűleg nem ilyen régi, felejthető sérelmekről van szó.
en felesegkent meg azt mondom, hogy hinnek a ferjemnek
nem allandoan odavernem ami meg sem tortent.
Tuti, hogy van valakije, de minimum a láthatáron.
Ráadásul a házasságotok felbomlását a te nyakadba akarja varrni, azért kapaszkodik a régi "hibázásodba". Amit mellesleg, ha jól emlékszem ő provokált ki.
Rafinált egy nő lehet. A helyeden utánanéznék a dolgainak.
Jaaaj, apuka37!
Megértelek, bár közelében sem vagyok a te "cipődnek"
Az 55 nap után házasság, meghozta a gyümölcsét
Tinik szoktak így házasodni, bulibol
Az egymás nyakán lógás is ugyanez
A véleményem hogy fölöslegesen ostorozod és ringatod tévhitekbe magad
Aki azért eldob egy házasságot, mert te , akár a leirt módon is, dumálsz egy csajjal, az már csak az alkalomra vár
Mehetsz akármilyen családterápiára, próbálgathatsz akármit, az első alkalomkor ha megjelenik a képben egy alkalmas másik férfi , le fog lépni.
A fiadat meg bizonyára láthatod ahogy "szokás" nem fog elfelejteni. Ha megnő , ő is megérti mi az élet
Lépj tovább, akárhogy is fájna most,hisz nem vagy még vén.
Ez nem biztos, hogy sajnálat lenne. Bár az is lehet, hogy akkor meg azon sértődne meg, hogy fórumot indítottál erről a témáról!
Bár szerintem vagy van valakije, vagy majd csak akkor jönne rá, hogy mégis hiányzol, ha egyedül maradna a gyerekkel!
Kár, hogy a feleséged nem látja ezeket a sorokat..
A hibázásod tényleg "csak" a levelezésig jutott?