Házasság megmentése, de minden áron?! (beszélgetős fórum)

Egyébiránt, te olyan okosnak gondolod magad, pedig te is csak a saját tapasztalataidat veheted alapul- Régen rossz ha ennyire általánosítasz...

Amit leírtál az a te véleményed, miért is kellene ezzel bárkinek is egyetértenie?!

Semmit nem értettél belőle-az íráso tanuskodik.

Egy pasi akkor válik férfivá, amikor akar téged, amikor fontos, hogy mellette maradj-ezért törekszik, hogy maradj stb. Az általad vázolt pasi-nem hogy nem törekszik, hanem mindegy neki hogy ott vagy/vagy sem.

Ez a különbség.

Szerintem nem kell mindig mindent a nőnek tennie, ahhoz, viszont, hogy ne rabszolgának és cselédnek használjanak egyedül a saját felelősséged, nem a férfiaká...kezdve azzal, hogy mégis milyen társat választasz magadnak azon túl, hogy kinyalod-e mindig az alfelét vagy sem....

Én személy szerint röhejesnek találom, mikor meglett középkorú nők nyafognak, hogy a férjük semmit sem segít otthon, és rendre kiderül a kedves férj, mindig ki volt szolgálva és életébe nem lett rászoktatva arra, hogy egy szalmaszálat keresztbe tegyen.

Így aztán tényleg hatalmas meglepetés, hogy nem segít...aki mártírkodni akar menjen el apácának, ne feleségnek.

Komolyan nem érted? Miért a nőnek kell olyannak lenni, amilyet a férfi akar?

Miért a nőnek kell mindig csak és kizárólag bármit is tennie...

Szerintem, nem tudjátok mit beszéltek.

Ez már nem a középkor...

Bernice kedves!

Csak neked, Nem írom hogy a gyengébbek kedvéért, de nem feltétlenül rólam van itt szó, hanem sok-sok nőről ilyen problémákkal...

Ahhoz, hogy egy pasi hozzáadjon, neked kell olyan nőnek lenned, hogy érted akarjon.

Erre próbáltam finoman utalni számodra, mert látható, hogy képtelen vagy jelen pillanatra nőnek lenni.

Na ez már jó jel:)

Szóval: igenis a pasiknak is hozzá kell tenniük a magukét egy kapcsolathoz, hogy az jól működjön, nem mindent a nőtől várni el...

Menj te a csudába, inkább vedd be a gyógyszered...

Nem magamról beszéltem, hanem a kapcsolatokról, amiket magam körül tapasztalok.

Nevelje meg anyukája!

Szerintem meg minden pasinak magának kéne tudnia hogyan viselkedik/het egy férfi, egy apa...

... és ha a feleség jár el, a pasi meg otthon csak tv-zik?

Ki írja elő bármely feleségnek, hogy az otthoni teendőkből álljon az élete?

Igen, de a pasik semmit sem tudnak rólunk, és az igényeinkről, vágyainkról: nekik oly kevés elég ahhoz, hogy elégedettek legyenek, míg nekünk ez sokkal összetettebb dolog.

Békés egymás mellett élés, nem együttélés, csak egymás mellett: mikor a pasi eljár otthonról, a feleség, meg munka után végzi az otthoni teendőket...

Hát, nem értünk egyet egyáltalán...

Azt látod elhiszem, hogy a férj boldog, ha sörözhet a haverjaival, hiszen a pasik rém egyszerű teremtmények, kielégíti őket, ha sört szlopálhatnak, miközben a töküket vakargatják...

Egy nőnek szerintem ettől több kell a boldogsághoz, és ezekben a tervekben a férjnek is jut hely, hisz vele kellene hogy boldog legyen.

Nem hiszek abban, hogy magunkban kellene keresnünk a boldogságot...

Nálam a boldogság amikor a családdal minden rendben, és ez az egész családra vonatkozik, ahol a férj is ott van.

Ha ő nem vesz részt benne, már nem teljes a boldogság:(

30 után a nők megbolondulnak kicsit...hirtelen rájuk törő szabadságvágy, mindenen változtatni szeretnének, mert úgy érzik érzelmileg kiürültek, a kapcsolataik laposak, a boldogtalanságukért a férjük felelős...mindeközben szem elől tévesztik azt, hogy a saját boldogságáért mindenki maga felel és nem lehet másokat hibáztatni érte...Magadban keresd a boldogságot és ha megtalálod változni fog minden körülötted...

Nem szabad egyből azt mondani kihűlt, ellaposodott...lehet csak az egyik fél érzi így és ez elsősorban a nőkre jellemző.A férfiak valahogy másképp látják ezt a boldogság dolgot...ők boldogok ha otthon minden rendben, ha elmehetnek a haverokkal sörözni, vagy meccset nézhetnek és nem azt várják, hogy egy nő tegye boldoggá az életüket...persze azért szép számmal vannak nők is aki erre már rég rájöttek...amíg egyedül voltam is boldog voltam, a párom szerelme csak még boldogabbá tett...de nem tőle függ és ha valami miatt rossz a kedvem, mert nem úgy alakul, akkor nem őt hibáztatom.

Nagyon sokan vannak pont ebben a cipőben: gondold el, ha mindenki elválna?! :)

Tudom, nem könnyű, és nem is tudom, én mit csinálnék?!

Lehet, én sem bírnám sokáig...

Nem tudom.

Valamilyen szinten persze kell alkalmazkodni-de nem mindenben.

Hiszen, amikor a párunk megismertük, azt, és úgy szerettük azokkal a tulajdonságokkal, amiket aztán később már nem tolerálunk, amikor az a bizonyos "lila köd" elmúlik:)

Az a baj, hogy meg akarjuk egymást változtatni, és ha nem sikerül akkor jön, hogy: anya, én nem ilyen lovat akartam...

.. hát nem tudom, ha alkalmazkodom és a másik is... akkor valamit feladunk magunkból... ami nem rossz, csak a kérdés, hogy mennyit... meddig alkalmazkodjunk? ;)

Nem jobb, ha én ilyen vagyok, Te olyan vagyok... (már ha a felek kialakult személyiségek, egyéniségek), és így akarlak, ahogy vagy... ?

(a tévedés jogát mindig minden körülmények közt fenntartom):)

Igen!

Nemrég hallottam, hogy a takaró nagy találmány, sok probléma megoldható vele....

Fogalomzavar..

-együttélés, egymás mellett élés.

Együttélés csak két ember közt lehet, ami viszont alkalmazkodást feltételez.

Szerinte is fontos az, hogy a kapcsolatban mindkét fél a lehetőségekhez mérten megmaradjon két külön egyénnek, de alkalmazkodni kell és ha ez jól működik akkor van a "boldog pár".