Házasság megmentése, de minden áron?! (beszélgetős fórum)

A gyerekeim a legharmonikusabb gyerekek voltak oviban, suliban... tényleg semmi gond velük, mindenki csak pillázott, amikor mondtam, hogy elvált szülők gyerekei. Viszont, hogy most így jártam a kislányommal, marcangol a keserűség, hogy tán én hibáztam. Minden tinivel van probléma, de azt hiszem, az elvált szülők nehezebben élik meg, mert mi lett volna ha....

... valószínű ugyanaz, vagy még azabb, de mégis... a lelkiismeretfurdalás ott van.

Köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk, tanulságos volt.

Igen, ezt mindenkinek magával kell leboxolnia.

Szerintem, sem kell feltétlenül megsínylenie a gyermeknek a szülők elválását...

Én próbáltam megmenteni a házasságom, azt hittem meg kell mentenem. Valóban azt gondoltam, hogy sikerülni fog...de rájöttem-közel két év volt-, hogy nem megy és jobb ha kilépek a házasságomból. Jobb a gyerekemnek, jobb a volt férjemnek és jobb nekem is. De ezt a döntést mindenki maga hozza meg, kinél kevesebb kinél több idő, és nagyon sok oka lehet egy házasság felbomlásának...

Az én véleményem, hogy nem kell mindenáron megmenteni egy házasságot, hazugság, elfojtás, feszültség, rossz szájiz, fájdalom, boldogtalanság...ezek akkor is jelentkeznek, ha szuper intelligensül csináljuk...

Mindenképp azt gondolom, és ezt saját tapasztalatom alapján mondom(persze ez jelentheti azt, hogy csak az én esetemre igaz), hogy sokkal jobb egy gyermeknek, ha nem kell az örlődő szüleit látnia...Szerintem a boldogtalan példa sokkal rombolóbb, mint ha azt látja, hogy megoldottak a szülei egy problémát, elváltak, de őt ettől függetlenül ugyanúgy szeretik őt, és számithat a két kiegyensúlyozott szülőjére...

Azt hittem, több nőt érint ez a kérdés, de tévedtem.

Érdekelt volna, kinek mi a véleménye.

Pedig, sajnos, nagyon sokakat érint, de mindegy. Nyilván, nem mindenki szeret erről beszélni...

Akkor csak egy kérdésre:

Ugye, nem mindenáron kell fenntartani egy nem működő házasságot?

Elméletben, csak gondolj bele, ne képzelj mögé senki ismerőst, pláne nem magadat, csak úgy.

Én inkább nem mondok semmit, mindenki úgy hazudozik magának ahogy akar.

:)

Esetleg valaki más is beszállna a beszélgetésbe?

Érdekelne másoknak a véleménye is...

Bocsánat, nem gondoltam, hogy egy Szenttel beszélek:)

Hagyjuk ezt, nem fogunk megegyezni...

Jó, asszem nem egy malomban őrölünk:)

Más az elképzelésünk a dolgokról.

Én nem áldozom fel magam:D miért tenném.

Ez egyszerű felelőség.Nem több. Nem az utcának, nem idegen pasasoknak szültem gyereket.Akik ott rúgnak a gyerekekbe ahol tudnak-mikor anyuka nincs látótávolságon belül-hogy villámhárítót játszak...

'elsuttogott szitkokat nem hallja a gyerek."

Az intelligenciához hozzá tartozik, hogy sem a gyerek elött, sem egyébként-nem szitkozódunk.

Biztosan meg fogja neked köszönni a gyermeked, ha majd felnő, hogy feláldoztad magad érte...

Azt el tudom képzelni, hogy te teljesen idegileg, lelkileg, egészségileg is belerokkansz abba, hogy egy rossz házasságot jónak akarsz feltüntetni,eltűrsz mindent értük és hazudsz egy életen át magadnak, párodnak, és a gyerekeidnek.

Így kellene élnünk?!

Nézd meg: sok jónak mondott házasságban romhalmaz gyerekek élnek, akiknél már most kicsiként látszik, hogy totál sérültek.

És sok rossznak(kivűlről) mondott kapcsolatban meg egészségesen fejlődnek a gyerekek, nem lesznek sérültek.

Ugye, most csak viccelsz?

Ilyen család nincs!!

Szerintem, csak azt hiszik, hogy a csendben, vicsorogva (nehogy meghallja a gyerek) elsuttogott szitkokat nem hallja a gyerek.

Lehet, hogy így van-nem hallja, de érzi.

Érzi, és nem érti...

Nem osztom a véleményed: a "ki kell" lépniből.

Az az ember aki gyereket vállal, annak elsőként a gyerek a lényeg, nem önmaga.

Nézd meg, vizsgáld meg, hány "ki kell lépni"-ből származik életremenően sérült gyerek. Nézd meg mi lesz azoknak az embereknek az életében.

Ne mond hoy happy boldogság.Mert nem. Többszörös tragédia-minden szereplővel és az utódok ugyan azt adják tovább a saját életükben..

Ha a szülők között nincs jó viszony, bárhogy erőlködnek, nem lesz otthon felhőtlen hangulat, maximum elviselhető.

Senki sem képes egy-egy nagyobb súrlódás után ugyanúgy és természetesen viselkedni, mint előtte.

Maximum megjátsza magát, a gyerekeknek természetesen még mindig jobb az erőlködés, mint a hangos csatározások, márha csak ebből a kettőből lehet választani.

Hát, neked lehet elég, ha a gyerekeknek jó kapcsolatuk van az apjukkal, sztem, ez önmagában igen szép dolog, de nekem ez kevés lenne.

Persze, nem vagyunk egyformák, és ez így van jól.

Miért fájna ez nekem?

Te így érzed, nekem merőben más a véleményem.

Ma már nem divat tűrni a férfiak esetleges durva viselkedését, mióta nem csak a férfiak dolgoznak, és a nők néha többet keresnek, mint a férjük, azóta nekünk is van szavunk:)

Igenis, ki lehet, ki kell lépni egy rosszul működő kapcsolatból, mert a gyerek is megissza a levét, ha már ne jó egy házasság.

A gyereknek jó az antennája: megérzi, ha baj van:(

Persze. Ha az apjuknak nem lenne semmi lelki kapcsolata a gyerekekkel. Csak hogy van. Mondhatni: mint anya.-gyerek kapcsolat.

És ezt senki nem tudja sem a férjemtől-sem a gyermekeimtől elvenni. Próbálkozni természetesen lehet-csak felesleges.