Hány évesen engednétek a gyereketeket táborba a sulival? (beszélgetős fórum)

A gyerekeim ált. iskola harmadik osztályában voltak először táborba. Erdei iskola, ami egy 5 napos ott alvós tábor. Nem volt kötelező, de az én gyerekeim nagyon szerették.

Engem hat lóval sem tudtak volna annak idején elvinni ilyen táborokba. Én nem szerettem, nekem mindig honvágyam volt.

Én 9 évesen mentem először, 1 hetes táborba. 10 évesen már 2 helyre mentem, 1-1 hétre. Volt egy barátnőm, aki negyedikesen nem először - szintén 1 hétre - és egyben utoljára. Ő más habitus volt.

Függ a gyerektől és a szülőtől is.

(Bevallom: első alkalommal én is nehezen engedtem el a lányomat, de tudtam, hogy engednem kell. Ha ő menne, hadd tapasztalja meg, milyen is az!)

Inkább az utóbbi.

Ld. "Így úgy mehet ha ő is megy majd, max kint alszik a kocsiban a tábor ajtajában"

Ha a gyerek nem akarna táborba menni, akkor egyszerűen nem menne. Nem merülne fel, hogy az anyuka a kocsiban alszik.

Régen szerettem menni. Csináltunk marhaságokat, de visszaemlékezve jó volt.

De ha belegondolok... ma már minden gyerek mobillal megy, elég 1-2 idióta osztálytárs és máris kész a kompromittáló kép bárkiről pizsamában, álmos képpel, alvás közben, valamilyen szivatás közben, amit rögtön szét is küldenek az interneten. De jó, hogy nem most vagyok általános iskolás.😂 Az én balhés éveimnek nincs nyoma.

Nem az életkor számít elsősorban, de 13-14 év alatt nem biztos, hogy célszerű több napos táborba elengedni.

Nagyban függ a gyerek önállóságától, az osztálytársaktól, a kisérő tanárokkal való kapcsolatától, alvási szokásoktól.

E tekintetben leginkább a szülő ismeri a gyerekét, legjobb kettejükre bízni a döntést.

Én bármikor elengedtem, de igazából soha nem kértem ebben más tanácsát, bár gondolom tőled sem kérte senki :).

Az hogy milyen élményekből marad ki, az meg hülyeség, mert én pl. utáltam táborba menni, szóval nekem semmi pozitív élményem nincs ezzel kapcsolatba, sőt valahogy sikerült rávennem a szervezetemet, hogy minden táborban lázas lettem, így a második után már nem erőltették...

Nem tudhatod hogy kinek mi számit pozitiv élménynek.

Az én fiam 8-ikban 3 napos - elég nyomi ill gagyi programú - osztálykiránduláson vett részt, minden nap kimentünk hozzá meglátogatni, tartani benne a lelket. A gimis gólyatábor 2. napján hazahoztuk, nem bírta.

Nem maradt vissza a fejlődésben, jó fejű jókiállású fiatalember, csak az ő tipusára mondják hogy van akinek az egy személy társaság, mig másnak tömeg. Apja és én is hasonlóak voltunk, nem találunk benne semmi kivetnivalót, teljesen megértjük.

Én 1x voltam táborban, rémálom volt, az apja 1x sem

Csak a szulo es a gyerek dolga. Ha a szulo nem bizik abban akire a gyereket hagyja, akkor nem engedi. Ha a gyerek nem szeretne menni, akkor sem kell kuldeni. Ez ennyire egyszeru, es senki mas nem kell hogy beleszoljon.

Es egyaltalan nem igaz hogy ez minden gyerek szamara elmeny, sokan nem szeretnek ottalvos taborba vagy osztalykirandulasra menni. Es sajnos az sem igaz hogy van eleg pedagogus ill. kisero a gyerekekkel, nem igaz hogy nem lehet baj veluk, nem igaz hogy ugy vigyaznak rajuk mint en a sajatomra. Ugyhogy az en gyerekem se nagyon megy ilyenekre, nem is szeretne es nem is eroltetem.

Nálunk 2 napos osztálykirándulás lesz. 10 éves.

Erdőben sátoroznának.

Az én lányom felállt majd közölte, hogy ki hagyja. Nem megy.

Én engedném, de ha ő nem akar akkor nem megy.

Még nincsenek olyan korúak, nem tudom.

Két tényező van szerintem a dologban: a gyerek és az anya.

Lehetséges, hogy a gyerek nem olyan, aki szeret ilyen kihívásoknak megfelelni. Ha ő nem közösségi ember, akkor nem biztos, hogy jót fog neki tenni. 9 éves még csak, rengeteg lehetősége lesz még rá később is.

Az is lehet az anyuka védelmező anyatípus. Én is ilyen vagyok, de van eszem. Észreveszem, mikor kell erőt vennem magamon és engedni a gyereket saját bőrén megtapasztalni valamit.

Minden gyermek más és a saját anyjánál aligha ismeri valaki jobban Őket.

Èn is 9 évesen voltam először bentlakós táborban. A nappali tevékenységet élveztem, de este rosszul éreztem magam, sírtam és honvágyam volt.

Nekem még nincs gyerekem.

Én 8 évesen voltam először és utoljára táborban, de jobb lett volna, ha nem megyek. Nagyon rossz volt. Felső tagozatban, majd gimiben már sokkal jobban élveztem az osztálykirándulásokat. De azok csak 2-3 naposak voltak.

A nővérednek és a fiának kell ezt eldönteni, hogy mi a jó.

Tök mindegy ki mit gondol. Ez a nővéred dolga. Semmi közöd hozzá. Majd te is úgy csinálod, ahogy akarod.

Amúgy meg nincs két egyforma gyerek. Míg a fiam 7 évesen 5 napos táborba ment, a lányom ötödikben járt már, amikor ilyesmire kapható lett.

Nekem még nincs gyerekem így nem tudom én hogy tennék. De én 2-os koromban (8 évesen) már 5 napos ottalvós táborban voltam. 9 évesen 7 naposon, 10 naposon stb. Minket vitt a suli és mentünk is.

A nővérem fia 9 éves. Júniusban 1 éjszakára akarják őket vinni kirándulni. A nővérem nem akarja engedni mert félti. Így úgy mehet ha ő is megy majd, max kint alszik a kocsiban a tábor ajtajában. (Ezt ő mondta), vagy majd megy mint kísérő.

Szerintem ezek úgy élmények a gyereknek ha a szülő nem megy.