Hány éves kortól beszélhetünk hiperaktivitásról? (beszélgetős fórum)

Igen, Ritalint az én fiam is kapott, de nagyon gyorsan abbahagytuk (hála istennek), mert csak rosszabb lett tőle. Akkoriban még tényleg nem volt ennyire ismert ez a betegség.

nekünk az orvosok azt mondták, hogy az ő korosztályában azért van sok hiperaktív gyerek, mert Csernobil kicsit belejátszott....hát,lehet...még az is lehet.

Bizony igazad van.

Az én fiam majdnem 18. 4 éves korában vettem észre, hogy "más".De akkor ez még nem volt tulságosan ismert fogalom, az ovódában nem hittek nekem. Átvittük egy másikban, ők küldtek tovább. (Vadaskertbe) Sulyos figyelemzavaros. Szerencsénkre nem magatartászavaros. Ugymond "egy emberes" gyerek. Iszonyatos mennyiségü figyelem.

Őt pl. a legó kötötte le, kizárólag. (meg mellette szólni kellett a tévének.)

Rengeteg türelem,( és itt nem kell megijedni ha néha egy kicsit eltünik ) szeretet, figyelem.

Gyógyszert nagyon rövid ideig kapott,(vadaskertben irták fel neki napi másfél szem ritalint egy 7 évesnek.) mert teljesen megváltoztatta a személyiségét.

Küzködtünk, de nem kellett évet ismételnie. 11. osztályos gimis és közepes tanuló.

Ez egy létező "betegség". ( igaz, honnan tudjuk hogy nem ez a normális és nem mi vagyunk "mások")

Befolyásolhatják a tüneteket élelmiszerek,-adalékanyagok - vegyi anyagok. Pl. nálunk nem tesz jót a csoki és nutella. De kifejezetten jót tesznek az élénkitőszerek, pl cola.

De ezt mindenkinek magának kell meg tapasztalnia.

A gyerekek sokat segitenek. Megtanulják elfogadni magukat. Egy bizonyos korik még az osztálytársak is elfogadóbbak, ha tisztában vannak a problémával.

Szia!

Ez részedről egy nagyon felelőtlen kijelentés, mert igenis van hiperaktivitás és vannak hiperaktív gyerekek. Ez visazont nem abban nyilvánul meg, hogy a gyerek sokat mozog és leállíthatatlan. Ez annál egy sokkal összetettebb probléma, amit nemis lehet rögtön észrevenni. Az én fiamnál óvodáskorban vetődött fel, hogy valami probléma van, majd iskolában már rengeteg utánajárás után állapították meg. Amúgy egy roppant értelmes, udvarias, nagyon aranyos kissrác volt, de amikor olyanja lett, akkor rémesen nehéz volt vele, És nem azért, mert annyit mozgott, hanem mert kezelhetetlen lett a magatartása.

Mi a vadaskert klinikára vittük, ott vizsgálták ki....valóban, ahogy drnéni írta, ez egy hosszas folyamat. Az is biztos, hogy a gyógyszerezés inkább ront, mint javít a helyzeten...rengeteg türelem, szeretet, odafigyelés kell a nevelésükhöz. És iszonyú tolerancia....nem könnyű a szülőnek sem, és a tanároknak sem. De a gyereknek végképp nem....és ők is tudják, hogy baj van velük, de nem tudnak tenni ellene.

Sajnos ez valós betegség, akár hiszel istenben, akár nem,,,ez attól totál független.

Senkinek nem kívánom, ezt a betegséget sem!!!

A tíz perc alatt kiadott papír súlyos szakmai hiba. Hosszas beszélgetésre, többszöri találkozásra van szükség a diagnózis felállításához. Ez ugyanis nagyon komoly dolog: nagyon súlyos következményei lehetnek annak, ha egy egészséges gyereket betegnek címkézünk. Egy életen át tartó megbélyegzés, egyszersmint felelősség alóli felmentés lehet a folyomány az elhamarkodott diagnózisnak.

Remélem, ez a 10 perc csak túlzás volt.

A hiperaktív gyerekeket az különbözteti meg a normálisan nagy mozgásigényű gyerekektől, hogy a túlmozgás és figyelemzavar megakadályozza őt abban, hogy normális életet éljen. Indulatkitörései, koncentrációzavara, stb. miatt társai nem játszanak vele szívesen, a családban is állandó feszültségforrást jelentenek hisztijei, örökös dacolása. Emiatt célzottabb, profibb odafigyelést igényelnek pici koruktól. Ezt a szülők ún. pszichoedukáció során sajátíthatják el, és alkalmazhatják a mindennapi életben. Sosem hallottam olyasmit, hogy ovis korú gyerek gyógyszert kapott volna. Gyógyszerre akkor ven szükség, ha a már iskolás gyereknél a pszichológiai módszerek nem vezetnek eredményre, és a probléma miatt képtelen teljesíteni a suliban, noha a képességei jók. Én egy ilyen esettel találkoztam eddig.

Az eredeti kérdésre: a figyelemhiányos/hiperaktív rendellenesség csecsemőkortól észlelhető, visszamenőleg mindenképp. Ezek a gyerekek ún. "nehéz" csecsemők voltak, rengeteg sírással, "hasfájással", rossz alvással, nagyon durva dackorszakkal, stb.

A néhány hete fennálló probléma nem utal ADHD-ra, inkább reaktív viselkedésről lehet szó.

Meg lehet, így van! De egy hiperaktív gyereknek másfajta mozgásra van szüksége.

Én is hiszek Istenben, de ettől még minden lehetőséget megragadunk. A szívproblémái is befolyásolják a mozgási formák kiválasztását, és az ilyen gyerekek egyensúly fejlesztő gyakorlatokkal fejleszthetők leginkább.

Szia!

Kineziológus... szerintem pont olyan rossz mintha gyógyszert adnál neki. Én Istenben hiszek.

De ez csak egy vélemény:)

Ellenben a mozgással nincs problémám...de azt orvos nélkül is meg lehet tenni...:)

Szia!

szerintem semmilyen korban nem beszélhetünk hiperaktivitásról:)

Attól hogy valakinek nagyobb az igénye a mozgásra és odafigyelésre attól még nem 'beteg'...

Nagyon jól teszed, ha bevonod mindenbe, de tanítsd meg egyedül is játszani. Mondjuk először 10, majd 15,20... percekre hagyd egyedül, amíg te a közelben vmit csinálsz.(lakáson belül értem, természetesen) Szerinrem egy ekkora gyereknek max fél órát kell tudni szépen egyedül játszani...

Szóval én nem vinném sehova sem, mert ha mégis hiperaktívnak titulálják és elkezdik gyógyszerekkel tömni, akkor csak rosszabb lesz... szerintem...

Már szinte születéstől. A nővérem fia az, és nagyon nehéz volt vele..

Ha ilyen gyanúd van, akkor kivizsgálják és bizonyos szempontok alapján eldöntik az-e vagy sem.