Hanga születése az én szemszögemből

Pici babám születésének várható ideje 2008. október 1., tudtam meg a hírt nem is olyan régen. A terhességem problémamentesen zajlott, de ilyen-olyan, elhanyagolható gondok miatt megfigyelésre kórházba kellett feküdnöm augusztusban.

Én mindig is az otthonomban képzeltem el a szülést, de ez a tervem most megdőlni látszott.

Szeptember 1.-én elég korán ébredtem, valamikor hajnali 4 óra felé, nem állítom, hogy ideges lettem volna, de valamilyen erős nyugtalanságot éreztem.

Nem akartam felébreszteni a szobatársamat, úgyhogy elég unalmasan telt a hajnal, leginkább plafonnézegetéssel.

Időnként éreztem egy pici fájdalmat, de ezek ritkák és rendszertelenek voltak.

Fél nyolc körül elmentem zuhanyozni (végre tehettem valamit), nagyon jól esett a meleg víz, a tusfürdőm finom illata, stb., és akkor hirtelen jött egy erős összehúzódás, majd még egy, majd még egy...

Örültem, mikor végre nagy nehezen fel tudtam venni a "csini" kórházi ruhámat, és éppen indultam, hogy szóljak valakinek, amikor se kép, se hang, megakadtam a folyosón a falat fogva. Volt ott minden...

Végre-végre elértük a szülőszobát. Nagy kérésem az volt, hogy szeretném egyedül megszülni a babát, csak akkor avatkozzanak be, ha tényleg segítségre lesz szükségem. Sok-sok hála és köszönet az orvosomnak, aki ezt lehetővé tette!

Tehát teljesen kizártam a külvilágot, egyedül csak a kislánykámra koncentráltam, arra, neki hogyan lenne a legjobb. Magam sem hittem benne ennyire, de sikerült, tudtam, mit mikor kell tennem, mikor nyomni, mikor nem.

Szerencsére nem volt szükség beavatkozásra, 9.10-kor világra jött Hanga Luca.

Életem legcsodálatosabb élménye volt ez a szülés, köszönöm neked, Hanga!

Egy ilyen tökéletes, felfokozott lelkiállapotban nem is volt kedvem a gátsebbel és hasonlókkal foglalkozni, persze nem azt állítom, hogy kellemes érzés volt.

1 hétig még kórházban maradtunk, addig a párom berendezte a babaszobát, és "kihasználhatta" az utolsó nyugodt éjszakákat.