Nőiességem beteljesedése

Mi április elejére vártuk kislányunk érkezését. Én egész terhességem alatt mondogattam, hogy úgy érzem, Ő már márciusban jelentkezni fog, és nem lesz nagy baba (a hasam sem volt nagy). Mindkettő igaz lett.

Március 29-én kezdődtek hajnalban a fájások, amik viszonylag gyorsan erősödtek és sűrűsödtek, ugyan nem rendszeresen. Felhívtam szülésznő-barátnőmet, és lassan bementünk a kórházba. Ott már nem találtam a helyem, fájt... a szokásos dolgok lementek...

A doktor megérkezett, és nemsokkal utána burkot repesztett. A fájások intenzitása már nem lehetett volna nagyobb, négy óra körül pedig átmentek tolófájásokba.

Háromnegyed ötkor megszületett egy emberke, és ezzel megtörtént életem legnagyobb, legszebb momentuma! Fájdalomcsillapító nélkül,és csendben.

Mondhatom, hogy szebb szülést nem is kívánhattam volna, és minden úgy zajlott, ahogy szerettem volna. Hála az ott lévő emberek szakértelmének, kedvességének, és hogy ismertem őket, megbíztam bennük.

Mindenkinek hasonlóan szép szülést kívánok, és valójában ez a folyamat tényleg a fejben kezdődik...