Hálapénz kell vagy nem? Na és mennyi? (beszélgetős fórum)
Kényes kérdés.Eddig én is követtem azt a gyakorlatot ami elterjedt sajnos,ma már biztosan nem teszem, semmi értelmét NEM látom.
nekunk nincs ilyen problemank itt,mert ez itt seholsem divat,
Nekem pedig nagyon úgy tűnt.
Nem. Csak nem asszisztálok hozzá tovább. Ennyi :)
Sérelmezed, h téged kihagynak a hálapénzosztásból? :S
Rendelet ide vagy oda...
a betegek akkor is dugdosni fogjak a boritekot nalunk;
Úgy látszik megállt a vélemény egy kicsit. Ma hallottam a rádióban - a kocsiban - hogy ismét hoznak valami új rendeletet ezügyben. Hallottatok róla???
Nagyon sajnálnám, ha Te mint orvos vinnéd a válladon ezt a meg nem oldható problémát. A húgom a higiénia és a sterilitás osztályvezető főorvosa egy megyei kórházban. Ő sem kapott soha hálapénzt, nincs is kitől. Azonban ha nem jól végezné a munkáját nem lehetne műteni stb. Ő 47 évesen, egyedül neveli a két lányát és törleszti a hiteleit, ami nem kevés. Tehát itt a felfedezés! aki kap hálapénzt az halad előre, nyaral, autója van és tehermentes családi háza stb. Aki orvosként tisztességgel végzi a munkáját, mint az altatóorvosok, az úgy küzd a mindennapokkal, mint mi átlag emberek. Ő is ki akar menni külföldre és Őt is megértem.
Mint említettem, nagyon sok orvossal hozott össze a betegségsorozatom - egyébként transzplantált IS vagyok - ezt csak azért írtam, hogy minden osztályon feküdtem már némi túlzással. Mindig ki tudtam alakítani az orvossal egy intelligens kapcsolatot. A családban is van orvos - a húgom. Én is csak egy rossz döntés miatt nem mentem az orvosira annak idején. Igen is tisztelem a munkájukat, de mégis van olyan is, akiről "beszélünk"Pl. A sógornőm két éve - 50 évesen - halt meg epehólyag rákban hirtelen. Mindenki mindent megtett de hiába. A professzor, aki műtötte azután is elvárta és elfogadta!!! a nem kevés pénzt, amikor visszavarrta anélkül, hogy bármit tett volna érdemben. Természetesen a sógornőm ragaszkodott hozzá, hogy odaadja. Én tiltakoztam ellene. A nagynevű prof. egyébként emberileg 0 volt. Mivel azonnali műtét kellett a belgyógyász hozzá irányított.
A te szakterületed nem az orvosi hierarchia slágercsúcsa... csak próbálják meg nélküled... :D
Ismerek fôorvost, aki 4 szakterületet vitt évekig, az ô egyik munkájából vizsgáznak a leendô szakorvosok...; azt mondta, hogyha sok pénzt akart volna keresni, akkor elment volna szülésznek vagy sebésznek... de ô ezt szereti...
Volt szegény és gazdag patientúrája egyaránt...
szépen bánt az elôzôekkel is...
Szomorú, hogy ennyire szét van szabdalva a társadalom; mindenki haragszik mindenkire.
Dolgoztam kórházban... nincs az a pénz, amiért elmennék orvosnak, ápolónônek!
Csak a legelszántabbak maradnak meg a pályán;
ezt a sok nyomorúságot, szenvedést napi akárhány órában évtizedeken át csinálni??? Nem is tudom...
Ha megkérgesedik a lelkük, nem csodálkozom rajta; elláttak, nem követelôztem, örültem, hogy élek.
És nem osztogattam a tízezreseket.
Persze egy utazási irodában sokmindent lát-hall az ember. Tudom, ez csak egy réteg.
Így utólag visszagondolva: sosem találkoztam az altatóorvossal a mûtét után :)
Meséljek? ;) Évek óta külföldön dolgozó férj mellett két autónk van összesen 27 évesek. Egy nem elit kerületi társasházi lakásban lakunk, 3 szobánk van és 14 millió hitelünk svájci frank alapon... 8 éve vagyunk házasok, én azóta nem voltam külföldön, még nászúton sem. Nem panasz, csak mielőtt valaki beleszakad az irigykedésbe ;)
Ebben is van igazság, bár rengeteget tanultam, dolgoztam azért hogy orvos legyek és szeretem is a munkámat, de ez így 13 év elteltével nagyon kevésnek tűnik... Ha még egyszer választanék, és azt tervezném hogy Mo-on fogom leélni az életetmet, akkor nem választanám ezt újra. Ennyi energiabefektetéssel sokkal többre vihettem volna más szakmában. A gyerekemet szintén csak akkor fogom orvosi pályára terelgetni (már ha szeretné) ha már nem itthon leszünk.
Nem tartottak pisztolyt a fejemhez, ez tény. De 13 év elteltével már nem látok semmi jó okot arra, hogy továbbra is ebben az országban dolgozzak. Én még életemben nem kuncsorogtam hálapénzért, és nem is áll szándékomban. De ha a tudásom máshol többet ér, akkor tartozom magamnak és a gyerekemnek azzal, hogy olyan helyen dolgozzak ahol megbecsülik a munkámat - és itt nemcsak az anyagiakra gondolok.
Szokták mondani, hogy aki elmegy, nem szereti a hazáját (én is megkaptam már) - én pedig úgy látom, a hazám nem szeret annyira engem, hogy meg akarjon tartani...
Csak egy rövid szösszenet a mindennapokból: a héten minden nap a gégészeten altattam, a felnőttek mellett összesen 15 gyereket is 2-6 évesig. Az összes gyerekkel sikerült olyan kapcsolatot kialakítanom, hogy senki nem sírva aludt el miután bevittük őket a műtőbe, és egész héten minden rendben volt, nem volt senkivel semmi gond. Ezek után a 15 szülő közül egyetlen egy volt akinek eszébe jutott annyit mondani, hogy köszöni hogy vigyáztam a gyerekére... Nem pénzt várnék, nem is csokoládét. CSAK EGY KÖSZÖNÖMÖT! Érdekes, én ki tudok mondani ennyit a boltban, a mosógépszerelőnek, a liftesnek stb. sőt borravalót adok a taxisnak, a pincérnek, a ruhatáros néninek, a szerelőknek, a fodrásznak, a büfésnek... stb stb stb. Miközben elviselem, hogy az emberek azt hiszik, nem tisztességes munkával megkeresett és adózott fizetésből élek, hanem összekuncsorgott, kicsikart hálapénzből...
Pont az az, hogy a hálapénzből telik ezekre a dolgokra...
Azért nem annyira alulfizetettek, hogy 10-20 éves autóval járjanak dolgozni az 50 m2 körüli 30 éves lelakott panellakásukból!
Csak meg kell nézni az autóikat, a házaikat, az utazási irodában lefoglalt kirándulásaikat.
Igen, igazad van, úgy ahogy az orvosok alulfizetettsége nem a mi hibánk, a te alulfizetettséged sem az. Mindenki eldöntheti, milyen irányba indul, mi legyen a szakmája, munkája, hivatása. Az orvosok fejéhez sem tart senki sem pisztolyt...Pont erre próbáltam rávilágítani, hogy aki ezt választja hivatásaként, és még ráadásul szereti is, amit csinál, az ne keseregjen, hogy alacsony a bére és ne kuncsorogjon hálapénzért!Hála miért? Hogy végzi a munkáját?! Az érem másik oldaláról, hogy miért nincsenek megfizetve, pedig napokat lehetne beszélni, de ez nem az a fórum...
Az orvosok alulfizetettsége nem a mi hibánk. Az én fizetésem is alulfizetett. Ugyanis csak 4 órában dolgozhatok. Menthálhigénikus vagyok egy idős-otthonban havi 55000 ft-ért. Ehhez kapok rehabjáradékot - ugyanis a rokkantságomat elvették. Így is a 100 000 ft-ot alig éri el. A gyógyszerem rengeteg. 55 évesen még messze a nyugdíj, de szívesen teszem a dolgom. Ezt azért osztottam meg veletek, hogy ebből mennyit is lehet hálapénzként megspórolni????
Egyébként az élet rendkívüli orvosokkal hozott össze, akiket tisztelek maximálisan. Van kettő-három közülük, aki szerintem el sem fogadná.
Megértem az orvosokat, hogy alul vannak fizetve, na de nem lealacsonyító egy emberéletet pénzben mérni és ilyen-olyan eszközzel (álkedvességtől a zsarolásig) pénzt kuncsorogni?
Vagy az egyébként is kiszolgáltatott beteg nem érzi magát ezzel mégkiszolgáltatottabbank? Vagy akinek van pénze nem, akinek meg nincs az igen?!
"Elköcsögösödik", ez jó. Szégyen, hogy itt tart a nyugati orvostudomány, de hát ez azért van, mert egyébként se nagyon értenek semmihez, kivéve a sebészetet, de hát akkor már gáz van, ha vágni kell, azt meg is lehetett volna előzni. Csak egyes szakterületeket látnak, nem a teljes embert, nem az összefüggéseket, pláne a lelkét, mint a keleti gyógyászat. Bár lehet, hogy ez speciálisan magyar dolog, akkor pedig az elfajult, gyáva néplélek az oka.
Én egyébként mélyen a doki szemébe néznék és kerek pered megmondanám, hogy nem tudok adni. De lehet, hogy ezt csak álmodom.
Sajnos több kórházban megfordultam az utóbbi években. Mindenütt elvárták a hálapénzt. Olyan eset is volt ahol elmondták az első alkalommal a "szokásokat" és addig nem is kezdődött a kezelés amig a beteg nem volt hálás. És itt az infúziót bekötő nővérnek kellett hálálkodni. Az orvosok ugyanúgy elvárják, még akkor is ha sokan azt mondják szerintük nem kell adni, szinte kivétel nélkül mindenki ad.
külön köszönöm , hogy ezen az elven vagy. Tisztelem a munkádat. Biztos vagyok benne, hogy bárhol szívesen fogadnak amerre csak mész. Jó utat. addig írj még.
Szasztok. Én indítottam a fórumot, de a sors közben beszólított a kórházba és ez még nem a kézműtét. Most olvasgatlak benneteket és köszönöm a sok hozzászólást. A szobatársaim között is érdeklődtem. Mindenki hálapénz ellenes, de titokban mindketten odadugták a borítékot. Én meg is kérdeztem utána, hogy ez mi volt. Ház ami jár az jár. Ez volt a válasz. Megkérdeztem a - láthatóan szegényes - szobatársamat, hogy mennyit adott. 5000 ft-ot tudtam csak adni. !!!!!! Na ennek mi értelme volt. Műtét nem volt, ahol feküdtem, az nephrológia.
Tisztelem, csodálom az orvosok munkáját, de én maradtam a csokoládénál. Egy óriási MERCI szerintem igazán köszönet.
Csak gratulálni tudok, hogy ilyen orvos is van. Debrecenben egy ( nem is a legnagyobb ) a szakmában, mikor ment hozzá egy ismerősöm, -műtétről volt szó- még nem is látta, az asszisztensével megüzente, hogy: 300.000.-ft. Mikor a beteg nagyot nézett, a hölgy azt mondta: Építkezik a doktor úr lánya(v. fia? már nem tudom). No, csodálkozik doktornő, hogy sokan miért vélekednek így-úgy a dokikról? Én elhiszem, hogy már vágyik el innen, pedig pont az ilyeneknek kellene maradni!! Képzelje el, én annyira szeretem a háziorvosomat, hogy fél éve megkérdeztem, ugye nem megy el külföldre? Hát ő hálistennek nem. Ő is aneszteziológus volt, kb. 7 éve háziorvos. Üdv. Minden jót!
Egy élet, nem élet---úgy értem, hogy futószalagon mennek az emberek, és nem érdekli, hogy te félsz, vagy épp jólesne pár kedves szó, több figyelem... egy vagy a sok közül. S ha épp nem éled túl, ez van.
Az orvosok nincsenek megfizetve. Ennélfogva, akinek benne van a természetében, az belefásul, elköcsögösödik, minek, kinek törje magát? Neki te csak egy beteg vagy, de lehet, hogy neked meg a műtéteden az életed múlik. Neki egy élet nem élet, neked mindened. Beparázol, tömöd pénzzel, ezáltad megvásárolod azt a figyelmet, ami eleve kijárna. Nem meglepő, hogy magánrendelésen mennyivel alaposabbak, kedvesebbek. Igazából ez sem törvényszerű, mindig vannak kivételek. Rossz példával is szolgálhatok. Egy közeli ismerősöm ment szülni, nem fogadott orvost, nem tömte senkinek a zsebét előre, és nagyon megjárta. A doki, aki ügyeletes volt, szó szerint megfenyegette, hogy ha nem kap pénzt, akkor magára vessen. Utóbb kiderült, 400 euro a tarifája. És igen, aki nem fizet, az bizonyos orvosoknál igenis póruljár.
De hogy a kérdésre is válaszoljak: lutri, ha nem adsz. A páromat műtötték anno urológián, anyukámat nyaksebészeten, ők utólag adtak (mindkét esetben 30e-t), de ők tényleg meg is voltak elégedve. Talán ezt tudom javasolni, ha úgy érzed utánna, hogy adnod kell, adj. Ha nem tudsz, az más kérdés.
Én elég sokat hordom a gyerekemet mindenfelé, mindegy is hogy miért, így lesz még ez sok-sok évig. Van két állandó orvosunk, az egyik gyakorlott mosollyal tette a fiókjába a borítékot mindig. A másiknak most adtam, vagyis akartam adni, mivel annyit, de annyit segített sok-sok kérdésben, hogy ez tényleg HÁLApénz lett volna (a másiknak is hálás vagyok, de neki azért adok, mert sokáig fogunk hozzá járni, és nehogy "úgy", vagy "máshogy" kezeljen, ha nem adok. Nem haragszom rá ezért, elfogadom, hogy ez így működik.). Naszóval odaadtam a kezébe, elvette, majd egy pillanat múlva visszaadta, hogy "inkább mégsem". Én majdnek elbőgtem magam, és mondtam, hogy de tényleg annyit segített, és hogy nélküle nem tartaná nk ott, ahol most tartunk, erre azt mondta, hogy ez a dolga, és hogy nagyon örül az előrelépéseinknek.
Ilyen is van :)
Nagyon megértelek és tisztellek a hozzáállásodért. Ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy készülsz külföldre, de természetesen jól teszed, mert itthon nem "becsülnek meg eléggé". A jó orvosok mind elhagyják az országot. Volt barátommal részben miatt is szakítottunk. Ő nagyon jó orvos, kitűnő belgyógyász-kardiológus, soha nem fogadott el hálapénzt (nem is gazdagodott meg, autót sem tudott magának venni). Ő mindig azt mondta, hogy a beteg - ha tudatosan nem is tudja -, de azért ad pénzt, mert azt hiszi, akkor ő több figyelmet fog kapni az orvostól és jobb ellátást mint az, aki nem ad pénzt. Volt párom mindig azt mondta, hogy ő mindenkire ugyanannyi figyelmet és szaktudást szentelt, nem számított ki próbálkozott be pénzzel. Ő azért lett orvos, segítsen az embereken, nade ott másik oldal, hogy ő is miért ment ki külföldre? Egyrészt, mert nem becsülték meg eléggé a munkáját, pedig az orvost sokkal jobban meg kellene fizetni, MERT én tudom, mellette voltam, nem 12, nem 24, hanem 48 órákat dolgozott.Hulla fáradtan jött haza mindig, kimerülten. Neki nem volt kapcsolata, nem orvosdinasztiából származott, így magánpraxist sem tudott abból a pénzből elindítani, amit keresett.És egyszer azt mondta, elég volt. 30 évesen még semmit nem tudott felmutatni. Sem lakás, sem autó, sem semmi. Elment külföldre (Angliába) és mára háza van, autója és minden évben más országban nyaral. Kivitte a szaktudását külföldre és mos azokat gyógyítja, akik megbecsülik. Igaz, mi már nem vagyunk együtt, de csak a jót kívánom neki, megérdemli.Itthon viszont változnia kel a helyzetnek, mert ez már undorító.Nem a hálapénz kell, hanem FIZETÉSEMELÉS az orvosnak és MAGAS túlórapénz. Az orvos is ember, nem robot, hogy 3 napot megállás nélkül dolgozzon....főleg úgy, meg sem fizetik.Egy autóbuszvezető több pénzt keres (abból gondolom, mert minap hazafelé mentem és beszélgetésbe elegyedtem a sofőrrel - kb 30 éves lehetett -, aki azt mondta, nagyon nyugis a szakma, szereti csinálni és pláne megéri, ha a fizetős jogász szakot finanszírozni tudja magának. Az meg tudjuk, ne 20 meg 50 ezer forint).......
Nagyon tisztellek a munkádért.Sajnos kevés ilyen orvos (Ember) van.
Csúnya dolog,hogy a Nagy Főnök nem részesít a javakból,hisz nélkülözhetetlen vagy.
Hálapénz ellenes vagyok,de eltávozáskor egy csokor
virág vagy egy üveg ital a szeretet jele.
További ajánlott fórumok: