Hajnali gondolatok (beszélgetés)
Nem próbáltam, pedig láttam itt valamelyik fórumon, és nagyon tetszett is. Az a túrós, sütött kis puffancs az, ugye?
Kösz az ötletet, pont az ilyeneket gyűjtögetem. :-)
A felhő lángost/tésztát próbáltad már?
Nagyon hamar kész, és akármit tehetsz rá.
Aha. Keresztben írtunk. :-)
Így már érthető. Érthetőbb. :-)
Étkezési asszisztens, adminisztratív asszisztens, sőt asszisztens asszisztens kerestetik. :-)))
Az éj újszülöttem bezzeg képes volt akár másfél óránként is ordítozni éhségében. :-) Picit koraszülött volt, objektíve nem tudott eleget enni, hamarabb belefáradt, mintsem rendesen jóllakott volna.
De ez nem is volt mondjuk egy "átlagos" szitu.
Én sem átlagosan tikkadtam ki, mire helyrerázódtunk. :-)
Igen, igazad van, nemrég láttam valahol, hogy három óra, és punktum. Se nem ritkábban, de annál sűrűbben se evegessünk.
Nekem untig meg is felel a három órás terminus, ahhoz tartom magam.
Eleinte fura volt ugyan, hogy folyton az órát kell néznem, marhára nem voltam ehhez szokva.
Egyébként mostmár kezdem megtapasztalni ennek a jótékony hatását is. Valahogy megszokja a szervezet, hogy x időpontonként "mindig megkapja a magáét". :-) Lehet, hogy ez szubjektív érzés, de nagyon pozitív dolognak érzem. :-)
De madár doktornője két órás közt mondott. Akkor vajon miért? Egyéni elbírálás? :-)
Nos az a 2 óránkénti evés nem azt jelentette, hogy terülj, terülj asztalkám 3 főfogás, meg ami belefér, hanem legyen nálam valami kis abonet keksz, vagy valami semmiség az - akár menet közben is - fogyasszam el.
No de én eléggé szertelen és mohó emberke vagyok, így aztán - próbáltam már - mire Pestről Érdig elértem, elment az egész doboz, úgy, hogy észre sem vettem.
Persze - tudom nagyon jól -ez nem más hibája, hanem az enyém.
No de ha nem utazgatom majd annyit és el tudom foglalni magam értelmesen, akkor ez eszembe se jut.
Na majd bevezetem az étkezési asszisztens fogalmát!
Még az újszülötteknek is elég az átlagosan 3 óránkénti táplálkozás, vércukorszint probléma ide vagy oda. A túl nagy ingadozást lehet a GI figyelembevételével kiküszöbölni.
Nem lehet folyamatosan csak emészteni, kell hagyni pihenni is a gyomrot és a beleket:)
Mindenesetre, valószínűleg ezzel a rég elmúlt időbeli rendszertelenséggel alapoztad meg igen szépen a mostani problémákat.
A hosszú kajaszünetek között túlságosan leesik a vércukor, utána a nagy éhezést követő, némileg zabálásnak mondható kaja hatására meg túl magas lesz...
Visszafele az időben viszont már nem lehet tenni semmit, bár esetleg ha erre is lenne valami gyógynövény kivonatod... :-)))
Azt a dokinéni által javallott kétórás evési előírást egyébként nem hallottam még, csak azt hogy legalább öt, de inkább hat (hét) étkezés is történjék egy nap. Az már kb. kétórai közt jelent?
Szerintem stopperóra azért mégsem kell. :-)
Na, jó hogy elmondtad, ez a "klasszikus" étkezési szisztéma.
Tulajdonképpen nemcsak cukker problematikusaknak, hanem mindenkinek így kellene... Sokmindent meg lehetne előzni vele.
Szintén nekem is eszembejutott, hogy csak kell szoruljon annyi humánum a munkáltatókba is, hogy ne nehezítsék meg még jobban annak az életét, akinek már amúgyis komplikált, mert valami e.ü. probléma miatt szüksége van napközben is néhány perc szünetre.
Ha csak emiatt nem alkalmaznának egy amúgy minden tekintetben ász munkaerőt, mellesleg magukkal szúrnának ki.
Annak a "problematikus" valakinek meg muszáj megélnie valamiből, nem kell pont a leszázalékolásnak lennie a megoldásnak egy enyhébb valamire.
Valóban bármit meg lehet oldani, emberség - és jó szervezés - kérdése. :-)
Igen, így van!
Nem kellene zabálni, mert ez mindennek az alapja.
Többször, kevesebbet.
De - pedig ezt tudom én is, sőt...- betartani nemigen tudom, eszek amikor sikerül, van úgy, hogy eltelik akár 6~8 óra is két étkezés között.
Igaz, akkor sem pótolom be az elmaradott étkezést, csak egy picikével többet csipegetek.
Mint egy madár...
.
.
.
nevű ló!
Nem ám - az az idő már rég elmúlt - csak poénkodtam egy kicsit!
:D
Nem kell kétóránként enni.
A reggeli-ebéd-vacsora mellé kell beiktatni tízórait és uzsonnát, pár könnyű falatot.
Volt egy kollégám, aki cukorbeteg volt, maximálisan odafigyeltünk rá, és mindig tehermentesítettük felváltva, hogy az étkezését, inzulinbeadást meg tudja oldali (emberekkel foglalkoztunk).
Jött egyszer egy új főnök, aki vmi miatt rászállt, és egyszer megtette azt, hogy ebéd előtt direkt olyan munkát adott neki, amivel lehetetlenné tette az inzulin beadást. Onnantól kezdve olyan utálat vette körül, hogy hamar keresett másik állást.
Bármit meg lehet oldani, csak jóindulat és emberség kérdése.
Bizony, némelyik munkakörnél ez meglehetősen nehézkes lehet.
Pedig egy diabeteszesnek nem háromszor kell enni egy nap, hanem ötször-hatszor. Igen ajánlatos az időpontokat, időközöket is betartani, mert csak úgy lehet a vércukorszint ingadozást elkerülni.
Én nyögdíjas vagyok, no problem.
Madarunk meg ugye vállalkozó, a saját maga alkalmazottja, elvileg "nyugodtan" meg tudná ezt oldani.
De el tudom képzelni, hogy egy ifjabb diabeteszes (sajnos nem kevés van) az meg eleve olyan munkakört keres, ahol ez megvalósítható.
El se tudom képzelni hogy lehet minden nap két óránként enni. Főleg egy húzósabb munka mellett.
Ha valaki emberekkel foglalkozik, eltelik a két óra, puff, faképnél hagyja, mert neki enni kell?
Vagy beleeszik a kuncsaft, páciens, stb. fejébe?
A munkáltatók nem igazán támogatják egyiket sem.
Azon kívül rendkívül udvariatlan.
Nem írtad a receptben, de az volt? :-)
Durum-durum. :-)
Jóvan, én jó keresztény vagyok.
Mégis kicsit mellébeszélősnek tűnsz most, voltak itt más "felvetések" is, na majd visszatérünk rá. Remélem. A kenyérlángost viszont bevallottad, nna azt sem igazán kellett volna megenni.
Valóban nézz kicsit utána ennek a dolognak, mit lehet, mit nem lehet, ilyen cukker értékek produkálásánál nagyon veszélyes még a "pillanatnyi" rossz gyakorlatod is.
A barátod megsértése nyilván igen kellemetlen lett volna, de valahogy nincs egálban a folyton a fejed felett lebegő,
damokleszi kard okozta veszéllyel.
Nem kell különleges étel. De fehér liszt sem kell. A kettő között azért elég sok minden van, amit neked erősen ajánlatos lenne a közeledben tartani, akárhol vagy is. És kétóránként mindig egy kicsit... ez csak ennyi.
Na, nem prédikálok. Már magamat is unom.
Teljesen igazad van megint Evelin!
Azt a finom - igaz, hogy nem írtam bele a receptbe, de durumtészta volt és nem sima fehér lisztből készült - rakott tésztát egyébként kimondottan zelleres betéttel készítettem, azon kívül nem egyszerre faltam fel, hanem majd 4 napig kitartott, így nem kellett vennem semmit sem az Alsói tartózkodásom alatt.
Amikor ezt a rakott anyagot csináltam, akkor még nem tudhattam, hogy lesz Alsón két kedves barátom akik közül az egyik disznótoros kóstolóval, a másik meg lángoskenyérrel lepett meg.
A disznótorossal nem is lett volna semmi gond, de mondjuk a kenyérlángost talán nem kellett volna - igaz két nap alatt - de elfogyasztani.
Viszont nem volt szívem visszautasítani sem, mert láttam a barátom arcán azt az örömöt, amit az okozott, hogy odaadhatta ajándékba.
Sajnos ahhoz, hogy tevékenykedni is tudjak, szükséges néha enni is.
Viszont amit ehetnék - zöldségek nyersen, turmixolva, olajos magvak és egyéb nyalánkságok ...- egyenlőre nem tehetem meg azon a szinten, ahogy azt kellene.
De már van jelentkező aki(k) megtermelik nekem a szükséges alapanyagaimat és nem itteni (Pesti) áron.
Na majd abból lesz haway-dizsi!
Ennek azért nézz jobban utána...
Étkezés: a fehérliszt ugyanolyan káros, mint a cukor. Neked annyiban szerencséd van, hogy kettes típusú vagy, így elkerülheteted az inzulint.
De a szervezet inzulintermelését nem a kívülről bevitt inzulin állítja le, hanem pl. a béta sejtek pusztulása.
Hát igen, kb. erről beszélek. A cukoranyagcsere probléma drámaian megnöveli az érkatasztrófák veszélyét. A szemet, vesét is károsítja, most ne is soroljuk végig.
Az a veszély konkretizálódott valószínűleg a mamádnál is az infarktusokkal.
Nem akarok akadémiai székfoglalót tartani, sokat foglalkoztam ugyan a témával, mert a prediabetesz szintjén érintett vagyok, - de szakavatott tudornak természetesen nem tartom magam.
Azt mindenesetre tudom, hogy az inzulinról már valóban nem lehet "lejönni".
De azt is tudom, hogy ez az isten tudja, mióta fennálló és a szervezetet folyamatosan romboló anyagcsere folyamat mit tud okozni.
Nekem aztán igazán nem kell messzire mennem, mindkét szülőmnél felmerült. Időskori diabetesz. Nade az nem időskorban kezdődik ám. Évtizedekig alakulgat, az első szakban a szervezet még helyreállítja a táplálkozási és életmódbeli hibákból adódó anomáliákat, - már ameddig helyre bírja állítani, nem megy a végtelenségig. Amíg megjelennek egyáltalán a méréseknél tapasztalható magas vércukor értékek, az a folyamat már azelőtt is ott munkálkodik.
Apám strokos volt, anyám meg szívinfraktusos.
Nincs itt vajon valami randa összefüggés?
Ezt nem tudom, de láttam, mint zúzta szét az addig agilis, tevékeny apám életét a stroke.
Anyám szíve sem javult semmit, hogyhogynem.
Mostmár harmatgyenge, szegénykém.
Nem én vagyok az, aki könnyedén tudja kezelni ezt az egész témát.
De még a "pre" szakaszt is sokkal komolyabban veszem, mint ahogy szerintem te a már tényleg kialakult diabéteszt.
Soha nem emelném pl. a gyógyszer adagomat (és nem is csökkenteném) orvosi konzultáció nélkül.
Van ám egy amputált lábú unokatesóm is. :-) "Cukros" érszűkület folytán veszítette el a végtagját, és valahogy az ő élete sem olyan már, mint annakelőtte. Hanem megnehezedett.
Randa, alattomos kórság ez, madár. Én nagyon komolyan kordában akarom tartani.
Nem eszem a hoxás rakott tésztádból, ne is kínálgass. :-) Nna pl. ez is. Hát miért eszel te fehér lisztes tésztát? Úgy egyáltalán? Próbálok viccelni, de nehezen tudok.
Nem túl vicces téma ez.
Egyetértek!
Valóban nem csak idegi eredetű, hanem rossz szokások - első sorban étkezési és életviteli - szokások összessége, plusz ehhez jön még az előzőekből adódó idegeskedés, ami aztán az egészet még jobban felsrófolja.
Egyébként a magam kreálta növényi kombinációk is jól karban tudták tartani a cukorszintem - enyhe gyógyszeres besegítéssel - amíg volt rá módom, hogy elkészítsem magamnak.
Mióta nincs, azóta emelnem kellett a gyógyszeres adagjaimat.
Tehát én sosem állítottam, hogy gyógyítani tudom a diabéteszt - pláne, ha valaki az alapvető önfegyelemmel sem rendelkezik - és úgy eszi a cukros ételeket, mint kacsa a nokedlit.
Én nem első sorban a gyógyszerek ellen vagyok, de az inzulint azt nem akarom a végtelenségig, mert ha azt elkezdi az ember, az teljesen leállítja a hasnyálmirigy működését és onnantól kezdve már csak ezzel a módszerrel lehet az inzulint pótolni.
Friss téma ez még. Remélhetőleg kiforrja magát.
Nem manó, ellenben mókus? Alvin és a mókusok? :-) Eh, el vagyok maradva. Nekem nincs 14 évesem. :-) Csak a Tankcsapdával vagyok képben. :-)
Olvastam a naplóját, a jó szándékot nem kétlem. Csak ez nem mindig elég.
Alvin koncert lesz, 2 éve várja. Tavaly Tankcsapdán voltunk :)
A kicsi nem is olyan kicsi. :-) Akkor az nem mikimanós koncert lesz. :-)
Nem szeretnék madarunk feje felett, vagy háta mögött beszélni, de a naplójában nagyjából írta, kb. milyen készítmények lesznek majd a tarsolyában, azok inkább a diab. diétába passzló dolgok. Azt hiszem. :-)
A jó szándékáról meg vagyok győződve.
A kicsi is már 14 :)
Azért remélem, Hajnali Madár nem fogja hirdetni, hogy gyógyítani tudja a cukorbetegséget, nem veszélyezteti mások életét.
A párod aztán rettentően érintett ebben, jaj szegény. De akkor hálisten elmúlt a vészhelyzet.
A kampánynak már vége? Hát nem is volt még Valentin nap. :-) Tényleg, az holnap lesz, ajvé. :-)
Pihend ki magad, és jó szórakozást a koncerten. A kicsivel. :-)
Múlt hónapban a párom kórházba került ketonacidózissal... Azóta minden rendben szerencsére.
Nekem véget értek a Valentin napi kampányok, úgyhogy pár napi pihi.
Pénteken meg koncert a kicsivel.
A számolás volna talán az, ami igazán kínozna. :-)
De nem is állítom, hogy tényleg minden tekintetben topon vagyok. Vannak még "tartalékok". :-)
Pl. vércukor mérőt sem vettem még, pedig tavaly év végén már majdnem... :-) A diabetológus szerint azt nekem tulajdonképpen nem muszáj használni, de ártani semmiképpen nem árt, pláne ha egy-egy kaja hatásáról szeretnék konkrétan meggyőződni.
De teljesen igazad van, tisztább lenne a kép a matekolással, - persze mellesleg a mérőeszközzel is.
Nekem nem ehetetlen a tk. tészta. :-) Azt legalább tudtam kezelni, a durum nem viselkedett valami szépen. De nem vagyok nagy tésztaevő, tulajdonképpen.
Nálatok, mizu?