Ha kapnál egy gyereket..... (beszélgetős fórum)

Élt a 20. század elején egy Stern nevű pszichológus, aki szerint nem csak a nevelés vagy az öröklött dolgok meghatározók, hanem egyszerre mindkettő. Sőt, szerinte az arány sem 50-50%, hanem az öröklődésnek van nagyobb szerepe, kb. 60%-nyi.

Most néztem meg egy videót, amin Ranschburg Jenő is hasonlóról beszélt, növényeket véve alapul: ha egy növény genetikailag rózsa, akarhatsz te belőle sárgadinnyét nevelni, sosem lesz az. De ha felismered, hogy ő valójában rózsa, akkor gyönyörűvé varázsolhatod. A gyereknek is fel kell térképezni az alaptulajdonságait, és abból kihozni a legtöbbet, hogy az adottságok képességekké váljanak, de nem fog tudni kibújni a bőréből. Ez a kislány is mindig félig roma lesz, mindig benne lesznek a genetikailag kódolt dolgok, legfeljebb ha jó környezetben van, akkor az a jó oldalát erősíti, a rosszat gyengíti.

6. Tropical34 2011-04-27 00:48

Miért több- kevesebb sikerrel?

Én hiszem, hogy nem számít a származás, a nevelés számít. Minden kis ember olyan lesz, amielyenné neveled, azt csinálja, amit otthon lát.

(válasz Suesue 2. hozzászólására)

Ezen nincs mit ragozni. Tropikal leírta a lényeget.

Azzal meg, hogy ki-mit szól, NEM KELL foglalkozni!

Vagy talán ők tartják el? Ők nevelik?

Vagy a tesódéknak nyújtanak vmilyen segítséget ehhez a nemes feladathoz?

Na ugye, hogy nem!

NEM KELL MINDENKINEK MEGFELELNI!

Az a csöpp kislány, olyan ember lesz, amilyenné formálják a nevelőszülei.

És, hogy milyen vér csorog az ereiben, az mellékes.

Így lehet kiugró pozitív példát mutatni arra vonatkozóan, hogy nem a cigánysággal van probléma, hanem a cigány életmóddal!

Kívánom, hogy maradjanak a tesódék mindig ilyen szerető és előítéletektől mentes szülők!

Én büszke lennék rájuk! :-)

Teljes mértékben a nevelés számít. Az, ha a kislányban van roma vér, maximum ott mutatkozik meg, hogy forróbb lehet a vérmérséklete, esetleg ért majd a zenéhez.. de szerintem ezek az előnyére válnak. :) (én kifejezetten szeretem a déli temperamentumot)

A gond nem a származással szokott lenni, hanem a neveléssel..

Illetve az, hogy szegény szülőket és most még közvetve a kicsit, aztán lehet majd közvetlenül is támadja a külvilág.. :(

Én 56 éves vagyo, és ha az élet úhy hozná, hogy az ölembe pottyanna egy ilyen kisbaba, tiszta szívből és szeretettel felnevelném. Ha valakinek ez nem tetszene, azzal nem állnék szóbe, mégha bármilyen közeli családtag lenne is.

Van egy ismerősöm, aki mindig sok gyermeket szeretett volna. Az első kettő igen hamar meg is született, de a 3. csak nem akart sikerülni. Hrom év elteltével örökbefogadásért folyamodtak, és egy roma kislányt kaptak is. Boldogan vitték haza a meglévő kető mellé. "Alig hazaértek vele":) a Zsuzsa terhes lett:), sőt mégegyszer. Most 5 gyermeket nevelnek, de a 3. a "legelkényeztetettebb" szeretetügyileg. Még a 4 édestestvér is Őt szereti a legjobban.

Ez már régi történet, mind felnőtt és mind diplomás lett.

"És mégis olyan sok bántást kapnak. Igen látszik a kislányon, hogy roma (félig csak, az a apja részéről, de tényleg igen fekete) És sokan bántják, hogy miért neveli? Sokan megkérdezik, hogy miért ilyen fekete? Nem azt nézik, hogy egy ápolt, szép kislány, hanem, hogy roma."

Én erről beszélek. Mi ez, ha nem fajgyűlölet?

Másik részről szeretik, nevelik. Tök jó, és nem is értem, hogy mi a kérdés.

Itt nem a rasszismusról van szó.

Az én szüleim, vagy én, vagy a férjem pl. egyáltalán nem a roma gyereket látja benne.

Mi mind azt a gyönyörű kislány látjuk, akit a tesómék kaptak. Nekem Ő az unokahugom, a férjemnek az a pici lány, a szüleimnek a következő imádnivaló unoka. És mind szeretjük. Lehet neki nem is kell ennél több.

Ha csak szimplán nem érdekelné a gyereke, unokája, azt megérteném. Nagyapámra sem haragszom, amiért egyszer sem akart látni. A gyerkei sem érdekelték. Nagymama és nagypapa közt nem tennék különbséget.

Viszont a rasszizmus nem elfogadható számomra.

Hidd el tesóm is ezt teszi. Ő a férfi, a családapa. Olyan szeretettel fogadta el azt a kislányt, hogy még én is csodálkozom rajta. A sajátjának tekinti. Mi is. Én a testvére, a szüleim is unokának tekintik, imádják. Tényleg egy igazi kis hercegnő.

De pont a sógornőm családja nem fogadja el, pedig nekik a vérük. Nekünk csak egy adalék a tesómhoz, de egy imádnivaló adalék. Nekünk az életünk része. De a saját nagymamája nem akarja látni? Ember az ilyen?

Ilyenkor hol van a gyámhivatal, hol van a védőnő? Nézik, hogy mi a jó a gyereknek?

Nálatok pl. elhiszem, hogy üvöltött a kicsi amikor elvitték. Nektek nincs éjszakátok- nappalotok, hogy mi lehet vele. Ő meg rátok vágyik.

Én is ezt kívánom már. :)

Remélem nem fogja majd anyuka meg apuka meggondolni magát majd akkor sem mikor már nagyobbacska lesz a gyerek és kevesebb lesz vele a gond. Mi is voltunk úgy párszor, hogy azt mondta az uncsitesóm, hogy neki már nem kell a kislány aztán felé sem nézett, egyszer majd megjelent három hónap múlva és szépen elvitte.

Szívből kívánom, hogy hozzátok kerüljön a kislány.

Nem miattatok, a kislány miatt. Nyilván neki az lenne a legjobb.

Tesómék már megnyerték egy életre a kislányt, anyuka, apuka felé sem néz hónapok óta. És imádják, de a sógornőm családja soha nem fogja elfogadni.

De ez sem baj. Az én szüleim, akiknek közük sincs hozzá, olyan nagyszülei lesznek, amit minden gyerek megirígyelne. Ők lesznek a szuper nagyszülők, mert szeretik.

Miért több- kevesebb sikerrel?

Én hiszem, hogy nem számít a származás, a nevelés számít. Minden kis ember olyan lesz, amielyenné neveled, azt csinálja, amit otthon lát.

Tesóm, aki férfi, akinek már van gyereke, ugyanezt teszi. A felesége unokahugát neveli, de nem adná semmiért. Pedig lehetne nekik sok gyerekük, de ezt a kicsi lányt nem adja.

És ez a szörnyű, hogy a tesóm, én, a szüleim mind imádjuk, de a sógornőm szülei, családja nem fogadja el a babát, mert roma.

Nekünk ez nem számít, pedig semmi közünk hozzá, csupán annyi, hogy a sógornőm rokona. De a saját nagymama nem akarja látni, még akkor sem, amikor már egy rendezett családban él.

Megtartanám, és próbálnám felnevelni. :)

Több kevesebb sikerrel...

A tesómék ölébe pottyant egy csecsemő. A felesége huga lemondott a gyerekéről, nem akarja nevelni és így Ők vállalták el.

Egy gyönyörű három hónapos kislány pottyant hozzájuk. Szeretik, imádják. A kedves anyuka, apuka rá sem néz. Négy hónapja nevelik és még nem is látogatták meg.

Tesómék nevelik, a sógornőm egy igazi anya neki.

És mégis olyan sok bántást kapnak. Igen látszik a kislányon, hogy roma (félig csak, az a apja részéről, de tényleg igen fekete) És sokan bántják, hogy miért neveli? Sokan megkérdezik, hogy miért ilyen fekete? Nem azt nézik, hogy egy ápolt, szép kislány, hanem, hogy roma.

Én már ezerszer elmondtam nekik. Ha én most, három gyerek mellett kapnék egy csecsemőt, és roma lenne nagyon szívesen felnevelném. Én hiszem, hogy nem a származás számít, hanem az, hogy, hogyan nevelkedik egy gyerek.

De Őket bántják, hogy nem unoka, nem unokahug. Ezt a sógornőm családja mondja, Ők egyáltalán nem is akarják elfogadni azt a pici lányt, mert roma, vagyis csak félig. Miért nem látják benne a szépséget, vagy azt, hogy a tesómék fogják nevelni és jól fogják nevelni. A tesóm egy hatalmas szívességet tesz a családnak, hogy magához veszi a sógornője gyerekét.

Te mit tennél, ha a kapnál egy pár hónapos roma csecsemőt, akit felnevelhetsz?