Ha az eszed IGEN-t mondana, de a SZIVED nem.... (beszélgetős fórum)

Kedves Ministry!

Nekem is hianyzik ha nincs velem,sot...egy masik lannyal is fajo elkepzelni DE azert ott van a hiusag,a noi feltekenyseg,az h ha mostmar massal van akkor tenyleg vege.Es most lehet mondani h "hat feltekenykedni" gyerekes dolog.PErsze h az,de tegye mindenki a szivere a kezet es mondja oszinten h meg sosem erzett feltekenyseget a szerelmen kivul mas indokbol...

Romatika is vol es barmikor van mikor ugy akarom/juk o tenyleg egy "minta" pasi.

Szia Mina!

ENgedd meg h idezzek a hozzaszolasodbol:"nem kilépni a kapcsolatombol hanem megmenteni mert szerelmes vagyok!! " ez a kulonbseg kozottunk.

Es teljesen igazad van.De erot gyujteni,megtalalni a megfelelo alkalmat nagyon nehez.3 szor sikerult eddig es aztan borzaszto volt kiheverni mikor ujrakezdtuk...meg egy ilyet "nem elnenk" tul.Na meg hat a szulei sem repesnek az oromtol h szenved a fiuk egy olyan no mellett aki nem kepes letenni a voksat mellette.Amivel persze szinten egyet ertek.

Szia Timi!

Teljesen tisztaban vagyok a jo tulajdonsagaival,es hangoztatom is neki.En nem hiszek a ki-be szeretosdiben.Olyan van h egyszer jobban egyszer kevesbe lanolunk,de mindvegig szeretjuk egymast,de olyan nincsen h egyszer szerelmes vagyok bele-egyszer meg nem.Szerintem.

Azert neked gratulalok h igy megoldottad.

Udv.:)

Kedves Anika!

Hat ezt bizony at kell...es teszem is ejjel nappal.Mi nem hidegultunk el,most is vannak kedveskedesek,csak mar nem ugy reszemrol.En sztem legge gondoskodo no vayok.En szeretem ha rend van,ha fozok neki,es szivesen is teszem.De olyan mintha a legjobb baratom lenne.Ami nem baj,mert a parok azok is egymasnak,de o mar inkabb"csak" az a szivemben.

A rozsaszinkodrol tudom,h elmulik es eppen ezert agyalok sokat,de az ellenerv az elmemben,h rendben van,h elmulik csak epp nem mindegy h hany ev utan,hany eves vagy akkor. :(

Szval azt hiszem az utolso mondatod ami helytallo.

Koszonom a hozzaszolast. :)

Kedves MissRituska!

Ezeket a sorokat érdemes figyelmesen végigolvasni,és megszívlelni. :O)

Elmondanék – diákosan pontokba szedve, mint egy érettségi tételt – néhány fontos dolgot.

1. Az emberiség története egy testvérgyilkossággal kezdődik. Káin megöli Ábelt, mert Isten visszautasította az ő áldozatát, csak Ábelét fogadta el. A Biblia mintha arra figyelmeztetne, hogy az ember életében a lehető legnagyobb sérelem a visszautasítás. Mert minden visszautasítás egyben ítéletet is hordoz: nem vagy méltó rá, nem vagy méltó hozzám, nem kellesz, nem felelsz meg, vannak jobbak nálad stb. S ha ez a visszautasítás, a szenvedélynek, a rajongásnak, vagy akár csak az ösztönök által felkorbácsolt vágynak szól – a sérelem megsokszorozódik, és elviselhetetlen erősségű indulattá duzzadhat. Ezért, aki szerelmet utasít el, nagy szenvedésnek teszi ki a másikat, és veszélyes tűzzel játszik.

2. Az évezredes bölcsesség azt mondja: Az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. A tízemeletes házat is egy sor téglából kezdik felépíteni. Tehát sose játsszunk egy másik ember szenvedélyével. Az első lépést nem szabad megtenni. Az első sor téglát nem szabad lerakni. Akkor még egy kis seb, egy kis fájdalom árán minden megoldható. De ha ezt nem vállaljuk, mert gyávák vagyunk, álságosan kíméletesek, lusták, az „időre bízzuk” életünk kellemetlenségeinek elintézését, vagyis sodródni kezdünk, akkor kiderülhet, hogy az idő nem old meg helyettünk semmit sem, hanem nagy tragédiák felé sodor.

3. Azt gondolom, hogy az ember öngerjesztő lény. Nagyon ritkán fordul elő – s legtöbbször csak a lektűrökben – a meglátni és megszeretni egy pillanat alatt. A gyatra szerzők ezt úgy szokták kifejezni, hogy „mintha villámcsapás futott volna át mindkettejükön.” Szép lenne, de legtöbbször nem igaz. Hanem az történik, hogy az ember vágyódni kezd a szerelemre. S szinte „kinyitja magát” egy remélt szenvedély előtt. Ezért a híres magyar író, Füst Milán egy apróhirdetést szeretett volna feladni: „Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!”

4. Egy öreg pszichológus – akit leggyakrabban mégis csak szerelmi csalódások, kapcsolatok válsága miatt keresnek fel – hajlamos úgy vélekedni, hogy a szerelmeseknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, kit szeretnek. Mert először is vágynak a szerelemre, s ha végre felbukkan a várva várt dalia vagy tündér, rávetítik minden erotikus fantáziájukat, vágyképeiket, álmaikat az „igazi”-ról, és a saját képzeletük által kifestett képbe szeretnek bele. S hogy e fantáziakép mögött milyen a valódi ember, arról alig tudnak valamit. Ám ha eljönnek a csalódások drámai percei, akkor nem saját magukra haragszanak, hanem a partnerre: Miért nem vagy olyan, amilyennek elképzeltelek? Arról már nem is szólok, hogy a lángoló szerelem a grandiózus színjátékok ideje, mindenki a legjobb, a legszebb arcát mutatja. Mögötte rejtve marad a valódi jellem, a minden emberben meglévő torzulatok, sokszor nehezen elviselhető rigolyák, szokások.

Szégyenkezve vallom be, hogy ezért én nem vagyok lelkes híve az úgynevezett szerelmi házasságoknak. A kölcsönös rokonszenv, a barátság, sőt még az érdek által vezérelt kapcsolatokban is több a reális emberismeret.

5. A szerelem vidéke különben is tele van önbecsapásokkal. Félezer évvel ezelőtt egy angol drámaíró megírta egy valódi szerelem történetét. S az emberek ma is beülnek a színházba, és bámulják Rómeó és Júlia sorsának alakulását. Szerelem tehát létezik, de elég ritka jelenség, Viszont manapság valaki kitalálta, hogy tisztességes férfi, erkölcsös nő csak szerelemből fekszik le választottjával. Nosza, akkor mindent ki kell nevezni szerelemnek: minden tetszést, megkívánást, vonzódást, flörtöt, szexuális izgalmat. Mi értelme van ennek?

6. A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!

7. Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság. Ám mindez nem állapot, hanem rövid időre felvillanó szenzáció. S ha elmúlt? Akkor megjátsszuk magunkat? Vagy új élmények után nézünk? Hiszen megszoktuk, hogy szinte „jár nekünk” ez a szélsőséges érzelmi-indulati állapot. Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át. Előfordul. De legtöbbször közöny, undorodás, gyűlölködés lesz belőle, amint ezt a válóperek meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek, a vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják.

Mi hát a teendő? A legfontosabb, hogy soha ne hallgasson senki az ilyen mániásan igazat mondó öreg „szakemberre”, amilyen én vagyok. Soha senki ne hallgasson senkire – se szülőre, se barátra –, aki károg, óv, figyelmeztet, amikor ő szárnyalni akar az ég és a nap felé, hogy utolérje a boldogság kék madarát. Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás. A szenvedély mindig erősebb az okos szónál. Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan. Néha hagyja magát megfogni, néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára, s különben sem létezik.

Mert még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ”Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.

Popper Péter

"A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket."

Coelho

Először megalkudtam, és válás lett belőle,szerelem nélkül mentem férjhez, egy kedves tiszteletreméltó pasihoz. Aztán szép lassan megváltozott minden, nem tudott a lángoló szerelem, nyugodt szerelemmé alakulni, nem működött, boldogtalanság és viták, megcsalás, ő csalt meg nem tudta elviselni, hogy nem szeretem, stb..elváltunk. Másodszor nem alkudtam meg, és szerelemből lettem az

"álompasi" felesége...Felismerjük hidd el! Ne adjuk fel az álmokat, te sem adtad fel, jött a hús-vér álompasid, szerelmes lettél és ez igy jó!!!:O)))

Remélem nem te alkudtál meg, és az álompasid a párod!..:) Bizzunk abban hogy mindenki előbb találja meg az álompasit, és nem alkuszik meg senki. Bár nem ítélem el azokat sem, akik felismerik hogy megalkudtak, és utána megkeresik az álompasit. Lehetnek valóságosak az álomérzelmek? Felismerjük az álompasit?

Én azért keresem a válaszokat, mert a nővérem tizensok évvel ezelőtt tőlem kért megerősítést, hogy a párja szereti-e? (Nem adtam.) Két éve elhagyta. Ha már mástól kérünk tanácsot az eleve veszett ügy? Vagy nem merünk hinni az álomban?

Szerintem a topik inditó legelább ilyen bizonytalan. De a választ neki kell megtalálnia.

Mert olyan érzésekről álmodoztam amit a filmekből láttam, vagy olvastam. Nem éltem át. Magyarán a szerelem érzésébe voltam szerelmes. AZTÁN jött a párom, a valóság. Szépen belezúgtunk egymásba, de a valós érzelmek a testiség kisalakulásával teljesedett be.(Ott volt csillagszórózás!!) De nem volt kandalló, csillagszórós vacsora csak a hétköznapi valóság. Ezért volt egy logikus jó döntés. Hú ez bonyolult így gondolom nem érted.

Valahogy úgy, hogy sikerült különbséget tennem a valós érzések és a szerelembe-szerelmesnek lenni között.

Sziasztok!!!

Itt vok,olvaslak benneteket,de sajnos nem tudok valaszolni,mert a parom is itthon van,es nem szeretnek veszekedni.

Ahogy lesz idom,megirom a valaszokat.:)

Addig is mindenkinek minden jot.:)

Szerelem nélkül nem érdemes fentartani egy kapcsolatot de elkezdeni sem !

Nekem elhihetitek !

Bár nagyon régen ismertem egy párt akik szerelem nélkül házasodtak össze és később megszerették egymást szerelemmel.Ez egy kivétel lehetett mert azóta se hallottam ilyet.

Persze, ha már most ezen agyalsz, mi lesz később?

Ha nem vagy mellette boldog, jobb békében elválni, mint őrlődni és mások véleménye miatt megalkudni...

És mi van akkor ha a valóság a csillagszórók az égen, a filmbeli csókok, és mi van ha van álompasi?

Mi van akkor ha valaki, valamilyen okból megalkuszik, és nem várja meg az igazit? Majd azzal nyugtatja magát , hogy olyan nincs is, és amiben él csakis az a valóság...

Mi az hogy igazi szerelem? Hogy fájjon? Csillagszórók az égen? Filmbeli csókok?

Én mindig mást akartam a páromba beleképzelni, és ha valóban olyan lenne mint amilyennek akarnám, már meggyűlöltem volna. Ifjú koromban az álompasiról, érzelmekről, helyzetekről álmodoztam. Aztán jött a párom. Ő az igazi.

Az "álompasi" meg azóta is ott porosodik a réges-régen kihült kandalló előtt, kezében pezsgőspohárral -amiből elment a buborék-, és rám vár. Hát várjon csak. A valóság sokkal jobb.

Hát akkor hogy is van ez?

Sziasztok!

Én is ebben a helyzetben vagyok. Mi három és fél éve vagyunk együtt a barátommal. Ő már komolyan tervezgeti a közös jövőnket, viszont nekem egyre jobban az az érzésem, hogy nekem nem ő az igazi. Pedig tényleg rendes pasi, tisztel, imád, lesi minden kívánságomat, de részemről hiányzik az a "valami", amit talán soha nem is éreztem vele kapcsolatban. Talán nem is voltam belé soha igazán szerelmes. Szeretem, de nem "úgy". Ennek ellenére soha nem tudnám őt megbántani, hisz tudom, hogy én jelentek neki mindent. De viszont félek, hogy a későbbiekben majd jön valaki, aki felébreszti majd bennem az igazi szerelmet. Nem szeretném megcsalni, de annyira vágyom arra, hogy átéljem az igazi szerelmet. Tehetetlen vagyok.

KEdves Hozzaszolok,fiatalabb-idosebb NO tarsaim!!!

Eloszor is koszonom,h senki sem hurrogott le vagy itelt el.NAgyon jo olvasni es elgondolkodni masok szemelyes tapasztalatain.Tovabbra is varom Oket.

Koszonettel:MissR.

Sziasztok!

Jó látni hogy a 21.szd-ban még vannak akik szerelmesek és vívódnak. Bizony ez nehéz helyzet. Az én szüleim házassága volt a példa nekem is. Az egymás iránt érzett szerelmüket egy mély szeretett és tisztelet váltotta fel. 40 éves házasok. Mi most leszünk 14 éves házasok. Szerelem egy megfoghatatlan valami, ami sok esetben inkább a testi vágy, múlékony tündérmese. Mégse élhetünk nélküle.

A szeretett mélyebb, olyan dolog, hogy akkor is kitartasz a másik mellett ha nagy a baj. Elviseled az összes rossz tulajdonságát, tiszteled a hülyeségeit, és ő is a tiedet. A két dolog szerelem-szeretett nem igazán választható el.

Nálunk mindkettő megvan. Mégis van olyan helyzet amikor ő vagy én jobban "hevülünk".

Ez egy nagy társasjáték sose tudhatod mikor dobsz 6-ost. Gondolj a költők nagy érzelmeire, és a hétköznapi emberek csendes vonzalmára. Mindkettő ugyanaz, és mégis csak az egyikről olvashatsz.

Választani ész és szív között? Lehetetlen.

Csak te tudod eldönteni neked mi a jó. Én sose azokat sajnáltam akiket elhagytak, hanem azt aki elhagyott. Neki nehezebb dönteni, mint ahogy neked is. De külső nyomásra ne dönts, volt elég alkalmad látni mi a különbség vele vagy nélküle.

Sok sikert.

Engem evekkel ezelott megkert a volt baratom, ket ev utan. Igent mondtam. De ahogy teltek az evek, sot csak honapok ereztem, hogy o nem az.

Az eszemmel akartam, csinaltam, osszekoltoztem veled, de nem langoltam. Vegul sok sok gyotrodes utan, ugy dontottem ez igy nem mehet.

Nekem nem o kell, mert hiaba tudom, hogy vele jo lenne, nem erzem, hogy egesz eletembe boldogan tudnek vele elni.

Vegul ot ev egyuttjaras es 3 ev jegyesseg utan szet mentunk.

Neki szeptemberben volt az eskuvoje nekem majus 15-en. :)

Volt egyszer egy fiú. Nagyon szerettem. két év után megkérte a kezem. Nagyon boldog voltam. Egy évvel később már a meghívók is megjöttek, mikor azt mondtam neki, hogy legyen vége. Már nem voltam szerelmes belé csak szerettem. Tiszteltem annyira, hogy megadtam neki az esélyt egy boldogabb életre. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgyis máshol keresném a boldogságot és megcsalnám őt. Az eszemmel tudtam, hogy mellette mindig biztonságban érezhetném magam és a tenyerén hordozna, de elég ez a boldogsághoz? Nekem nem és szerintem hosszú távon senkinek sem.

Miért jó összeházasodni és 1-2-5 év múlva elválni? Szerintem épp ezért van ez a sok válás 1-2 év után.

Akkor erős voltam. Utána én is nagyon szenvedtem. Kb egy évig nem találtam önmagam. Nagyon nehéz időszak volt. Utána találkoztam a férjemmel. 7 év után még mindig szerelmes vagyok belé. Van 3 gyönyörű gyerkőcünk. A férjem igez másképp mint a vőlegényem, de imád és mindennél fontosabbak vagyunk neki.

Jól döntöttem

Kívánom te is dönts jól és bocsánat a kisregényért