Ha anyósod egyetlen kicsi fia a férjed és mindenhol megpróbál keresztbetenni neked mit csinálnál? (beszélgetős fórum)

Sajnos az én drágám nem ébred rá, hogy anyuka csak élősködik rajta, és hogy ezzel a mi kapcsolatunkat teszi tönkre.

Csak úgy egyszerűen nem akartam neki feltenni a kérdést, vagy csak nem mertem. Viszont most már ő is észrevette, hogy valami nem oké, mert nem megyek vele látogatóba anyukához, még akkor is, ha csak egy emeletnyit kell menni....

Szia!

Hasonló cipőben járok én is. Ha megvédem, magam, akkor én vagyok a gonosz, mert bántom, ha pedig rá hagyom a dolgot, akkor felbátorodik, és egyre több mindenbe beleszól.

Én egy teljesen idegen városba költöztem le. Amíg csak hétvégékre jártam le, minden oké volt. Szinte anya-lánya kapcsolat alakult ki közöttünk. Együtt mentünk vásárolni, és mikor beteg lettem, ő kísért el dokihoz is.

De mióta elköltöztünk - persze nem messze, mert pont az alatta levő lakásba - mindenbe beleszól, kritizál és a párom az egészből semmit sem vesz észre.

Minden tiszteletem az ővé, de ha így folytatja.... :-(

Van egy előttem szóló akinek igazat adok.Ülj le a pároddal ezt megbeszélni.Mert az csak egy dolog,hogy valaki beteg.De ha nem szerete akkor ne várjon tőled el mindent.Mert ismerős ez a téma.De a párodnak kellene felhomályosítani az anyukáját,hogy ne engedje meg magának ezt a legyalázást.Mert ez főlényeskedés részéről.Én lehet,hogy már beolvastam volna neki.Mert mi már egy jó kis vita után meg tudunk beszélni mindent.Igaz előtte nekünk jó voolt a kapcsink.De ne engedd e fajadre nőni.Vagy ha ennit ugrálltat akkor kössetek vele eltartási szerződést és akkor parancsolgathat.Egyenlőre nem a Te anyukád.Örüljön neki,hogy otthon maradtál vele.Mert az önkormányzattól is kérhettetek volna egy vadidegent aki lehet,hhogy meg mondta volna neki a miheztartást.

Szóval beszélgetésre fel.

Előre bocsájtom, én lányos mama és nagymama vagyok.

Nem véletlenül vicc téma az anyós-meny kapocsolat, ez örök életben így volt. Főleg az egyke fiús anyák nam túdják elfogadni a menyüket, aki "elvette" tőlük az édes kicsi fiúkat.

Csak egy dologra kellen figyelni: ő nevelte fel azt a férfit, akit te megszerettél, s valószinű, hogy nem rosszúl, mert akkor nem szeretted volna meg!

Ha normális kapcsolatot szeretnél vele, akkor ezt tiszteletben tartanád, nem kell szeretni, de el kellene fogadnod, már csak a férjed miatt is. Ha bármi problémád van vele, akkor se szidd a férjednek, csak kérd meg, hogy beszélje meg vele. Gondolom, Neked sem esne jól, ha a te édesanyádat szídná a férjed, remélem Te is megvédenéd.

A problémákat mindenki a saját szüleivel rendezze le, s ha "felnőtt" már a férjed, akkor melletted fog állni, s az édesanyjával ő beszélje meg, ha valami gondod van.

Ismerős ez a téma. Nem nagyon van olyan család, ahol ez ne lenne probléma.

Nálunk is a lányomat szidták az anyósék, s akkor, mikor már én sem bírta tovább, felhívtam őket, hogy két lehetőség van , ha tovább is így viselkednek :

1 -ha a fiúk még "gyerek", akkor rájuk hallagat , és elválnak, na de akkor ritkán fogják látni az unokájukat

2- ha a fiúk a családját választja, akkor őt sem fogják a továbbiakban látni

Hát akkor elgondolkoztak, azóta csend van.

Az anyósok nagyon azt képzelik, hogy csak ők a legjobbak a világon. Próbáld ezt a ponját megfogni. Kérdezd meg néha, hogy ő hogyan főzi ezt vagy azt, PL. milyen finom volt az a süti amit valamikor sütött..., vagy kérd meg Tök mindegy hogy milyen apróságra, pl. varrjon meg valamit, ...érezze, hogy szükség van rá, mert a feleslegesség érzete mindennél roszzabb a világon, s az nagyon sok esetben rosszindulatként jelentkezik.

Utolsó gondolatom: ha fiad van, akkor egyszer te is leszel anyós..... tudom ezt egyenlőre nagyon nehéz elképzelni, de hamar eljön az az idő is. Ugye Te se akarod, hogy így utáljanak??

elváltam...

ez igy volt szó szerint velünk is...elváltunk,ez volt a megoldás,7 év után....azóta mindenki boldog,és anyósom mióta visszakapta ismét a kisfiát,azóta meg szabadúlna tőle...ki érti az anyósokat????

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerintem egy áldozattípus vagy. Engem sem fogadott el az anyósom, de én nem hagytam magam. Az én életembe nem szól bele az fix. Ja, mondjuk ehhez az is kell, hogy a férjed teljes mellszélességben kiálljon melletted. Ha nem áll ki, akkor a férjeddel is gondok vannak. Nálunk nem volt olyan vita, amiben a férjem az anyja pártját fogta volna. Ennek ellenére még mindig próbál engem folyamatosan bosszantani. 1 éves volt a gyerek, mikor savanyúcukorral kezdte kínálgatni. Mikor mondtuk neki, hogy ezt talán nem kellene, a következő alkalommal 3 féle cukor volt. DE, tőlem lehetne bármilyen beteg, nem ápolnám soha. Inkább dolgoznék és ha kell a fizetésem 100 %-át ápolónőre költeném, de saját kezűleg NEM ápolnám.

Magadtól kell megkérdezned, hogy meddig akarod ezt az életet folytatni. Aztán leülni a férjeddel és szépen megbeszélni vele a dolgokat. Aztán munkahelyet keresni, az ápolást meg oldjátok meg máshogy.

Sziasztok!

A kapcsolatunk elején nekem is sok gondom volt a férjem szüleivel.

Én azonban soha nem veszekedtem velük, mindig megmondtam ha bántottak és a férjem elrendezte Őket.Nem előttem, de utána észrevehetően normálisabbak voltak.Hatásos technika volt nálam az hogy nem mentem hozzájuk, amikor a férjemet is megharagították, akkor ő sem.Volt hogy 3 hónapig nem voltunk náluk.

Mióta megszületett a lányunk nagyon rendesek és szeretik a gyereket és foglalkoznak vele, csak néha jön rájuk az öt perc.De azt meg eleresztem a fülem mellett.

A második babánkat is várják nagyon, ő lesz a 6. unokájuk

Sziasztok!

Én már 13 éve vagyok egy egyke fiú gyerek párja.Csak anyósom van de bőven elég az is.Egy undorító nő.Mindenhol őőőőő a legokosabb,a legjobb,

és ráadásul rá akar telepedni a házasságunkra.Sajnos velünk lakik,de én már hozzá szoktam és úgy tekintek rá mintha itt sem lenne.A szomszédokkal is többet kommunikálok mint vele.Senki nem jön hozzá,még a testvérei sem kíváncsiak rá.A fiamra is próbált rá telepedni de még idejében tudattam vele hol a helye az életünkben.Az én családomat ki nem állhatja,de ettől függetlenül ők jönnek rendszeresen.A férjem az ő fia ezt nem tudom semmisé tenni, de a férjem mindig mellénk áll ha valami van.A saját gyerek sem beszél vele.STB.

Hát ennyi.

Mi nem tudunk csak úgy elköltözni..

elkezdtünk a házra építkezni,sajnos hosszú idő után

végre idén nyáron lett kész..

ég se melegvíz se gáz nem volt,de reggeli nyugalom igen..

A szerencse az hogy ide nem tud feljönni a lépcsőkön..

De a kapuhoz igen és akkor nyomja a csengőt..

Vagy hív telefonon..

Vagy csak egyszerűen üvölt..

Tényleg tartok tőle hogy bekattan..De nem csak velem nem kíméletes hanem a saját anyukájával sem aki 73éves!

A nagyi sajnos ott van lent vele:(

Ő még dolgozik!Ami nem semmi én már nem engedném..

Anyosom zavarja,hogy ne rontsa a levegőt..

1hete szegény nagyi náthás volt mondtam neki maradjon itthon feküdjön le,vittem neki teát,algopyrint..

Anyósom közölte menjen csak ne itthon fertőzzön,és nekem őt kell ellátnom nem a nagyinak teát főzni..

Hát ha az anyukájával ilyen én már nem is várok semmi jót...

Köszönöm,nektek,most "bátrabban" megyek le:)

Csak legyen vége ennek a napnak..

Apukám este jön hozzánk pár napra ez fog éltetni egész nap:)

Nagyon hasonló cipőben jártam,

egy év után megkérdeztem a férjemet, hogy

"az anyukája KICSI fia akar-e maradni,

vagy esetleg a kicsi lánya apukája akar lenni?"

Albérletbe költöztünk.