Gyűlölöm a munkám (beszélgetős fórum)

Ez biztosan függ a munka jellegétől is, már az összetartás,meg emberi tényezőktől ( nők- férfiak aránya pl., korosztályok, anyagi körülények) és biztosan nagyban függ a vezetőségtől is. Azért az ember a rosszat tényleg inkább mondja, mint a jót.

Azért az sem semmi hogy több a munkanélküli Oldmami, mint a fizud volt...:O Igaz, már nem sokáig jár,de döbbenet.

Próbáljatok összetartani, segíteni egymást...

az egyik munkahelyemen azt mondta az új kolléganő, hogy össze kell tartanunk, mert többet vagyunk együtt a munkahelyen, mint otthon a családunkkal, a szeretteinkkel. Ne keserítsük meg egymás életét. És tényleg működött a dolog!

Engem is kirúgtak annak idején, onnan ahol utáltam lenni, de nagyon örültem neki és pozitívan ugrottam neki a munkakeresésnek, 3 hét múlva már dolgoztam is.

Jelenleg ahol vagyok sem szeretek lenni, de nem a kollégák miatt,csak mert unatkozom sokat és 2 év után ez már idegesítő. Pörgős ember vagyok.

Szerintem mindennek meg van az oka Pinkstar, ha úgy alakul, hogy mennél,de nem jönki rá a lépés, akkor ott a helyed valamiért. De ne hagyd,hogy tönkre tegye a napjaid,keress-keress, nem kerül pénzbe, aztán hátha:)

Igen, pedig érdekes hogy mind emberek vagyunk és tudom hogy ők is szeretetre vágynak, meg nyugalomra és egy hajóban evezünk, mégsem megy... Persze vannak jobb napok, de ma megint jött egy ilyen mély pont.Szerencsére ma hamar végeztem melóban :) A lelkem mélyén bevallom, én sem bánnám a kirúgnának, de ha ez megtörténnek, tuti egy hétig bőgnék, hogy miért nem voltam jó, mit tehettem vonla többet, nem kellett volna a elégedetlenkednem stb... :)

Oldmami, én is így vélem sok helyen nem szórakás a munka. Sőt. Így legalább lehet hogy neked lesz esélyed egy jobbra ;)

Nem, nem megy mindenhol ez!

Nem egészséges dolog, hogy így érzel és így élsz!

Keress és ha tudsz válts munkahelyet!

Tudom, tudom, nem én vagyok az egyetlen. Sőt. Örüljek, hogy van. Ezt gyakran próbálom tudatosítani magamban. Örülök neki, hogyy itt legalább név és arc nélkül a "világba mondhatom" mennyire utálom. Sok a gyűlölökdés benn, egymás munkájában keressük a hibát, túlhajszoltak és idegesek vagyunk, van, akivel kivételeznek, mert sok az ismerős útján bejutott munkatárs a csapatban, egész nap szinészkedni kell, s tartani magam, ez olykor fárasztó.Nap közben szinte alig hagyhatjuk el a helyünket, ide vagy oda pihenőidő és ebédszünet,ami persze jár, de helyet elhagyni nem szabad.

Igazából otthon jön ki rajtam a baj, kilátástalan vagyok, van mit ennem, de hónapról hónapra élek, és éppen hogy nincsen nagy adósságom, igaz saját lakásom sem.Ideges vagyok és sokszor semmi kedvem semmihez, olyan az egész mint egy örvény,ami beszippant, minek csináljak bármit is, úgyis ott élem a fél életem...pocsék érzés, főleg hogy nem sokba nézik a munkámat.

Nem megoldást várok, nem is kioktatást, igazából csak le akartam írni, olyan jól esik :) Pattogni nem nagyon van lehetőségem, nincsenek tuti szakmáim, pörögtem egy ideig a váltáson, de igazából szerintem mindehol ez megy. :)

Köszönöm hogy ezt leírhattam :)