Gyermeket szeretnék (beszélgetős fórum)

Elmorzsolok veled pár krokodilkönnyet... Te aztán nagyon tudsz feltétel nélkül szeretni! Hiába fizettél, nem kaptad meg meg a nő testét egészen, nem tetted évekre kiszolgáltatottá, és kötelezted el örökre, úgyhogy lelépsz azonnal. bühühü... Vígasztallak, sok nő futkos, akinek tényleg nem kell más, mint amit felsoroltál, de legalább mézesmadzag, hogy ezt megkaphassa egy pulya áráért (hüpp-hüpp-hüpp), csak a bazi nagy egodat annyira húzd össze, hogy a te saját lakásodba beférjen! Tényleg, a legnagyobb hibád, hogy túl tökéletes vagy. (továbbra is együttérzően zokogok)

(Ezt a litániát nem hiszem, hogy komolyan gondoltad, inkább cask hülyíted itt az olcsó.)

Amit írtam azt őszintén írtam le. Minden egyes szó, gondolat, érzés a legigazabb benne. Úgy érzem valami ezzel meghalni készül bennem. Azt a nőt aki mindennél jobban imádok és szeretek, a szívem hangja ellenére elkell hagynom úgy gondolom. Rá kellett jönnöm csak még talán én sem tudom elfogadni, hogy a kapcsolatomban a párom döntése egy nagy törést okozott. Mint nő annak ellenére, hogy van egy olyan párja mint jelen esetben én akinek 13 éve jól fizető folyamatos állása van, saját tehermenetes lakás teljesen berendezve, személyautó, megtakarítás bankszámlán hitelek nélkül 34 évesen és minden az őszinteség és szeretetet jegyében megosztva vele, ennek ellenére nem akar megajándékozni az élet egyik legcsodálatosabb dolgával egy gyermekkel. Nem hiszem és ezt elfogultság és nagyképűség nélkül állíthatom, hogy számtalan olyan beállítottságú és jellemű férfi él ezen a világon mint én. Fársztó munkanap után, hogy a páromat kiméljem kitakarítok, rendet teszek a lakásban, hogy mire hazaér, gyertyafény, harmónia, törődés és szeretet fogadja. Gyakorta készítek valami finom ételt is, hogy elkápráztassam újra és újra. 5 év elteltével nálam a virágnak még éppen olyan fontos szerepe van mint az első randevuk során amikor megismerkedtünk. A virágot nem csak nőnap vagy ünnepnapok alkalmával szeretek ajándékozni. Létezik nálam egy "virtuális kívánságlista" is ahová mindazok a dolgok felkerültek, felkerülnek amire a párom gyakorta vágyakozott, vágyakozik, szeretne. Amikor már elfelejti és nem gondol rá én egy alkalommal egy fársztó nap végén meglepem. Emlékszem egy alkalommal a kedvenc női karóráját amit 1 alkalommal elhagyott 1 alkalommal elloptak minden alkalommal, hogy magyarországi forgalomban nem volt már kapható de beszereztem. Hogy jól induljon a reggele, picit szívet vágtam ki színespapírból, a kávécsésze alá tettem amit kikészítettem a konyhapultra a kávégép mellé, hogy amikor felkel és elkészíti a kávéját a szívalakú papírra írt szavak köszöntsék. Gyakorta és most is az Ő álmait vágyait helyeztem a magam igényei elé, időt, energiát és anyagi javakat nem sajnálva. Amikor hazért mindig megkérdeztem milyen napja volt és nem udvariasságból, hanem azért mert igazán érdekelt. Elfogadtam olyannak amilyen jó és rossz tulajdonságaival együtt és soha sem akartam megváltoztani semmilyen téren.

Nagyot csalódtam benne, mert rá kellett jönnem, hogy Önző, számító és Önös érdekeket felállító és követő. Volt egy nagy álma egy saját vállalkozás! Ahol nem alkalmazottként dolgozhat. Augusztusban valóraváltottuk. Kibéreltünk számára egy üzlethelyiséget, felújítottuk, berendeztük és feltöltöttük árukészlettel. Teljesült az álma. Már második hónap után feladta és folyton azt hajtogatja, hogy nem szereti már csinálni, befordul, nem bírja a kötöttséget. A sikerhez vezető út gyakorta göröngyös és türelemre van szükség. Ahhoz, hogy aratni lehessen előbb vetni kell és nem fordítva. A kapcsolatunkban voltak negatív hullámok mert gyakorta volt érzelmi problémája. Hol a családjával, a volt férjével, a gyerekével, a munkájával vagyis mindenkiben és minden talált hibát. Ilyenkor én voltam a pozitív töltet aki ellensúlyozni próbálta ezt a szemléletet és az ebből fakadó mérges negatív hozzáállást.Hosszú távon ez kiégéshez vezet, ha csak folyton adok, adok de nem kapok és a másik nem veszi észre. Nála az önérzet és a jellem annyit takar, hogy nekem és mások nehezen vagy egyáltalán nem torelálok semmit, viszont neki nem szabad szólni mert vérig sértődik. Vagyis a segítőszándékú vagy saját őszinte véleményből fakadó kritikát visszajelzést nem hajlandó elfogadni. Amikor ezeket a sorokat írom számotokra magam is megdöbbenek, hogy a tudatalattimban elrejtve milyen érzelmi sérelmek és sebek vannak eldugva amiről eddig tudomást sem szereztem. Gyakorta mondta számomra azt is, hogy néha sok vagyok a számára és idegesítem. Az utolső ilyen idegesítő tényező az volt, hogy behajtogattam a széthagyott ruháit a szekrényébe. Szerintem ez nem 100-as dolog. Tovább kellene lépnem, elhagynom? Igen ezt könnyű mondani, de a szeretet, szerelem mellett amit egyre gyengébben érzek napról napra ott van az a bizonyos dolog, az évek kovácsolta megszokás. Amikor úgy érzed legbelül, hogy talán egy napot sem tudnál élni a másik nélül mert az életed fontos és szerves részévé vált. A páromnak őszintén elmondtam, hogy szerelmemként, családomként, páromként és a legjobb barátomként tekintem. Most egy kicsit azt kívánom, bárcsak ebben a történetben magára ismerne és az helyett, hogy felháborodna elgondolkodna, magábaszállna és átértékelné az életét és azt, hogy mit jelentek, neki és mit jelentenék, ha már nem lennék számára többé. Aki pedig azt gondolja, hogy ez egy kitalált jól hangzó történet, gondolatsor amivel egy fórumot el lehet indítani és idézem "ide vonzani" nagyot téved. Egy őszinte megnyilvánulás amikor igen is létezik olyan érzés amit az ember megtud mutatni, feltárni bármennyire is bensőséges és nem szívesen beszél róla. Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, tanácsokat, véleményeket mindenkinek. Remélem 34 évesen az életem további része tartalmasabb, színesebb és sokkal sokkal boldogabb és igazi viszont szeretetre, szerelemre talál. Minden azért történik, hogy tanuljak, csiszolódjak, bölcsebb és magasabb értékrendekkel szemlélődő emberré váljak. Mert az igazi érték az amit mások tudsz adni, önzetlenül, őszintén és feltételek nélkül.... További szép estét mindenkinek! Sziasztok!

A miértek ebben az esetben szerintem nem fontosak. És őszintén szólva szerintem az sem, hogy szeret-e vagy sem.

Az egyetlen ami fontos, hogy te hogy érzed magad ebben a helyzetben. Hogyan akarod tovább élni az életedet? Elfogadod, hogy nem lesz gyereked, vagy nem mondasz le arról, ami oly régi vágyad?

Az történjen, ami neked fontos, ő nyilatkozott, nem akar neked gyereket szülni, holott nyilván tudja, mennyire vágysz rá. Az ő élete, ő így döntött.

A tiedről viszont egyedül te határozol.

Ezt is meg lehet fordítani, és azt hangoztatni, hogyha én erőszakolom rá, akkor azért teszem, mert nem szeret eléggé.

Pontosabban gyereket lehet a másikra ráerőszakolni (hogy milyen szinten sikerül ez, az más kérdés), de gyerektelenséget nem, mert mindenkinek megvan a lehetősége, hogy dobbantson. Ha én akarnék gyereket, de ő nem, akkor az én szabad akaratom, ha vele maradok és utód nélkül maradunk. Ha ez nem tetszik, lelépek. Ugyanez fordítva is igaz.