Gyerekdalok. Tényleg szükségük van ilyenekre a gyerekeknek, egyáltalán szeretik őket? (beszélgetős fórum)

Gryllus Vilmos is elátkozva?

Az óvodák, bölcsôdék dalaival együtt?

Egy kicsit elferdíted ezt az egészet. Senki nem írta, hogy a zene felesleges.

Csak az a kérdésem, hogy az a 2-3 éves gyerek szereti-e egyáltalán ezeket a nyunyogós gyerekdalokat, mikor egy énekes gitárkísérettel teszem azt egy karosszékről énekel.

Mit nem vontak kétségbe tudományos alapon?

Azt, hogy szükség van a dalocskákra csecsemő- és kisgyerekkorban vagy az ellenkezőjét?

És kik nem vonták kétségbe "tudományosan"?

Bizonyos hozzászólások elutasító és gúnyolódó "szerzői"?!

Ha rájuk gondoltál, akkor erre az a válaszom, hogy elég baj az, hogy még kérkednek is azzal, hogy szerintük a zene felesleges!

Hogy az illetők rossz vagy jó tagjai-e a társadalomnak, azt én innen nem tudom megítélni. Te igen?

Tudományos alapon nem vonták kétségbe.

Olyant írtak, hogy nekik nem kellett, máson nőttek fel. Nem hiszem, hogy rosszabb tagjai lettek a társadalomnak, mint bárki más.

Téma hasonlít a szoptatáshoz: van, aki öt évig szoptat, mások pár hónapig. Semmi jelentősége az életben.

Az olyanok, akik megkérdőjelezik a gyerekdalok "hasznát".

Ha visszaolvasol, rájuk találsz. Nekem elég volt egyszer elolvasni az eddigi hozzászólásokat, még egyszer még akkor se futok végig a topikon, ha kéred.

Semmit.

(Főleg nem itt a neten, ahol topikot nyitunk hogy: "Gyerekdalok. Tényleg szükségük van ilyenekre a gyerekeknek, egyáltalán szeretik őket?" Hogy aztán ezt a csudálatos problémafelvetést még megspékelje további néhány fanyalgó és tudálékos félnótás. Már bocs a kifejezésért, de különben akinek nem inge...)

Apám és fiam - ha nem beszél/t/nek, gyönyörűen fütyül/t/nek, ha itthon vannak, pl munka közben is.

Jó (volt) hallgatni, mert nekünk tetsző dalokat slágereket vaqy operarészleteket. / gyerekdal nem szerepelt a repertoárjukban /

Anyukámnak megvannak a ref polgári iskolai könyvei, megkeerestem, énekkönyvükben ugyanazok a gyerekdalok vannak, amivel bennünket próbáltak kiűzni a világból a 70/80-as években.

Az újabb nemzedéket az a bárgyú szöveg legfeljebb megnevetteti, vagy csak mi v agyunk túl komolyak..

Mit tehetsz egy olyan közegben, ahol, ha valakit énekelni hallanak, akkor az minden bizonnyal részeg.

Anyukám egyszer a kiskertje virágait nézegette, közben régi református zsoltárt dudorászott.

Nem vette észre az utcán elhaladó ismerősünket, aki jött nagy lendülettel: na most már hiába is tagadja bárki, anyám iszákos!

Idebent még lehet, nem hallatszik ki.

Pontosan erről van szó!

Sokkal kevesebb lenne a szorongó gyerek (és felnőtt!), ha napjainkban is még tiszteletben tartaná(n)k ezt az ősi tudást. Ha nem tévedek Kodály mondogatta, hogy a gyereket 9 hónappal a születése előtt kell megismertetni a zenével, az énekléssel.

Rokongyerek volt (kb.25-30 éve) tv felvételén, ahol hangosan hisztizett, ha a közönség nem volt elég lelkes....

Ettől függetlenül a dalait a legtöbb gyerek imádja...

Épp egy zenei nevelésről szóló film megy a DaVinci Learning adón.

Elmondták pl., hogy a kisbaba az anyja mellét többek közt az anya hangja alapján találja meg. Hogy sok sérült, aki elvesztette a beszédkészségét, énekelni még tud.

Elgondolkodtam, hogy régen, a nagy családok idején egész nap folyt a beszéd,és mivel nem volt mit hallgatni, énekeltek akár a napi munka közben is. Mára ez már kiveszett, nagyon nagy tisztelet a kivételnek. Inkább a tévé megy, "műszaki zene" szól.

Épp most mondják, a magzat megtanulja a családtagok hangját, és születésük után felismerik , főleg persze az anya hangját. Már pár naposan a zenét is felismerik. Nyilván a terhesség vége felé inkább, ezért a koraszülöttek nagyobb eséllyel válnak olvasás-írás-problémások, mert amikor más baba a pocakban beszédet és zenét hall, a koraszülött baba a műszerek pittyegését az inkubátorban.

A gyerekdalok, a dúdolók, a ringatók a "pocakhangokat" vitték tovább. A biztonságot adták azzal az érzéssel, hogy "itt van anya".

Igen ám, de manapság sok anya egyedül van otthon napközben, és majd bolond lesz "magában" beszélni. Talán feszültebb is annál, hogy dúdolgatna, inkább benyom egy CD-t. Pont az a belső hang, rezgés, nyugalom vész el ezáltal a szíve alatt növekvő baba számára, ami a kötődést erősítené.

A gyerekmondókákban nem kell értelmet keresni, habár éppen lehetne, de ez a nyelvészetnek egy bizonyos ága. Aki elaltatja a babáját, valamit dünnyög neki, csak hogy a hangját hallja a baba, és nem valószínű, hogy pont az akadémiai székfoglalójának a szövegét fogja eldúdolni. Inkább csak valami hangokat, alapvető kis dallammal "ad elő". Ami az álmos picit megnyugtatja, mert "itt van anya".

fénykorában még nem volt rossz, de kezd már lejárni az ideje. Te is írod, hogy nincs normális utód.

( 75 évesen már nem kellene nagynyilvánosság előtt fellépni, elég illuzió romboló )

Egyetértek! El vagyok hűlve, hogy valaki így beszél Halász Juditról, a minőségi gyerekzene egyik képviselőjéről.

Gyerekénekekre éppúgy szükség van, mint gyerekirodalomra. És az előadónak is értenie kell a gyerekek nyelvén, egy hullámhosszon lennie velük, amit pl. Halász Juditnál meg Grylluséknál látok, több felkapott zenekarnál viszont nem...

Nekem mindegy volt, hogy mit kellet gyakorolni zongorán. Szerettem minden darabot.

Szerintem minden országnak megvan a maga gagyogós-mondókas-nyelvtekerô-gyagya-dallamos-rímelô zeneirodalma.

Persze lehetne nekik rögtön Brucknert hallgattatni meg TNT-t dúdolászni.

[link]

Ez viszont tetszik még felnőtt fejjel is. No nem mindegyik, de pár nóta igen. :))

Mint vki már irta, hogy a gyerekek kicsik de nem hülyék. Sem a fiam sem én, nem szerettük a gyerekdalokat sem énekórán, sem szolfézson, sem a zneiskolában. Lehet hogy ez az én hibám is, meg sem próbáltam megszerettetni vele. Mindketten 12 évig tanultunk zongorázni, ha már választani kell, akkor inkább Chopint játszunk és hallgatunk , mint Bartókot, akit útáltunk a Mikrokozmosszal együtt ( bár sokkal több jobb szerző műveit el tudom képzelni ezen a kettőn kivül )

Lehet hogy 100 vagy 50-60 éve szükség volt ezekre a dalokra, de a mai gyerekek már meglennének

nélkülük, amikor 35-40 éve már az én korosztályomnak is kinkeservet okoztak.

Az én gyerekem szereti a kicsiknek szóló, de nagyoknak szól zenét is.

Mindkettőt hallgatjuk szeretettel.

Ezt még soha nem hallottam. Viszont valamikor már hallottam, hogy Lázár Ervin kislánya, legalábbis azt hiszem, hogy kislánya, és nem fia a csiga-biga gyere kit úgy értette, hogy ég a háza Dideki. Így született Lázár Ervintől a Berzsián és Dideki.

Aranyosak ezek a gyerek félrehallások.

Én sem tudtam és most sem vagyok benne biztos, hogy ez így van. A meztelen csigának lehet csak a (csillagos) ég a háza.

Illetve, ha bent van, akkor nem láthatja, hogy kint ég a háza. Éppen ezért hívják ki onnan, hogy nézze meg és értesíthesse a tűzoltókat.

Nem tudtam, de tényleg így van értelme is ennek a sornak.

Valahogy ezekbe bele se gondoltam se gyerekként, se felnőttként.